×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Church - Generation Nothing (2013) 

Megjelent: 2013. október 19. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Újra itt van a San Francisco-i Metal Church, a nyolcvanas évek eleji nagy power-thrash metal hullám egyik legnagyobb vesztese... A 2008-as This Present Wasteland-ot követő 2009-es feloszlás után, természetesen újra Kurdt Vanderhoof gitárossal térnek vissza, akinek most éppen a másik, progreszív rockos zenekarából, a Presto Ballet-ból lett elege... Az újrázó kísérő csapat felállása megegyezik azzal, ami 2009-ben földbe állt... Vagyis Ronny Munroe énekel, Rick van Zandt a másik gitáros, a ritmus szekció pedig Chris Caffery-nél is megfordult, vagyis Steve Unger basszusgitározik és az egykor a Savatage-ban is ütő Jeff Plate dobol... Nézzük tehát, milyen lett a tizedik Metal Church sorlemez, érdemes volt-e megint, immáron harmadszor is nekifutni?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Nos, szerintem a kérdésre a válasz a "nem", ezért nem volt érdemes feltámadni... A cél szerintem valahol a The Human Factor-környéke lehetett, ami lemezt sokan szeretünk még is, úgyhogy jó is lenne kihallani ebből a lemezből is azt az élénk és ötletes világot, kevésbé hangsúlyos és súlyos gitárral, több játékossággal és énekdallam-vezért szerkezetekkel, ami a korabeli Anthrax-éhoz volt talán a legközelebb... De, sajnos csak nagyon tompán és nagyon körülményesen kapunk itt valamiféle emlékeztető-szerűséget onnan, mintha csak egy középszerű zenészekből álló, amatőr tribute-brigád próbálna valami hasonlót írni... Semmi több... Pedig a kvalitások talán meglennének az egykori minőséghez... Itt van például Ronny Munroe, akinek a hangi adottságaihoz kiválóan illik ez a magasabb erőlködés, csak ő meg nem olyan laza, hogy eladja ezt a világot... Annak idején Mike Howe ötletesebb volt ebben a dallamosabb szerepben... és lehetne hosszan sorolni a többieket is...



Azért már-már szórakoztatónak is mondható hallgatni a Bullet Proof élénkségét, de a heavy-s rock and roll Dead City ötlettelensége valahogy elrontja még ezt a kevés jó érzést is... A Generation Nothing hoz némi klasszikus vibrálást, de túl statikus ez így, túl sok a klisé, ráadásul igazi refrént sem sikerült írniuk... A majd kilenc perces Noises in the Wall a nagy epikusan építkező nótája a lemeznek, vannak is benne jobb középtempós témák, de sok felesleges is akad, ráadásul túl körülményesen és lassan próbálják az érzelmi csúcsot elérni, igazi refrén nélkül nem is sikerül nekik... és így inkább unalmassá válik a dal, mint epikus művé... A nyomulós Jump the Gun a refrénjéig akár elmenne egy közepesen bugyuta Judas Priest dalnak is, de ebből sem lesz semmi különleges végül... A Suiciety is kapott egy felesleges felvezetőt, hogy aztán kapkodós ritmusra kapjuk szemközt a Metallica nyolcvanas évek elején produkált riffjeinek hangsúlytalanságát... Ez így ma már nagyon kevésnek tűnik! A kapkodó Scream elején Jeff Plate arról tesz bizonyságot, hogy képes pár taktusnyi dobszólót produkálni, de ha a Judas zseniális Painkillerének a nyitó lökete volt a cél, akkor persze Jeff Plate messze Scott Travis alatt teljesít... Az Accept-esen minimalista Hits Keep Comin' következik, majd a súlyból szaggatni akaró Close to the Bone, aminek a gitárjából csak a groove-k dinamikája hiányzik... Az Accept-esen primitív The Media Horse a záró tétel, az a dal, ami után még az is lehet, hogy a Metal Church ismét nyugdíjazni fogja magát... Mert ezért az ötlettelen lemezért, bizony nem volt érdemes feltámadni...

10/5


Track lista:

01. Bullet Proof
02. Dead City
03. Generation Nothing
04. Noises in the Wall
05. Jump the Gun
06. Suiciety
07. Scream
08. Hits Keep Comin'
09. Close to the Bone
10. The Media Horse

Közreműködő zenészek:

Kurdt Vanderhoof (Presto Ballet) - gitár
Ronny Munroe - ének
Steve Unger (Chris Caffery) - basszusgitár
Jeff Plate (Savatage, Chris Caffery) - dob
Rick van Zandt - gitár

Lemezeik:

1984 - Metal Church
1986 - The Dark
1989 - Blessing in Disguise
1991 - The Human Factor (-2-)
1993 - Hanging in the Balance
1999 - Masterpeace
2004 - The Weight of the World (-2-)
2006 - A Light in the Dark
2008 - This Present Wasteland
2013 - Generation Nothing (-2-)
2016 - XI (-2-)

élő:
1991 - Operation Rock & Roll - Split video
1998 - Live in Japan - Live album
1998 - Live - Live album
2007 - Dynamo Classic Concerts 1991 - Video

Kapcsolódó kiadványok:
1988 - Heretic (Mike Howe) - Breaking Point
1990 - Reverend (km.: David Wayne) - World Won't Miss You
1991 - Reverend (km.: David Wayne) - Play God
1991 - Hall Aflame (Kurdt Vanderhoof) - Guaranteed Forever
1997 - Vanderhoof - Vanderhoof
2001 - Wayne - Metal Church
2002 - Vanderhoof - A Blur in Time

Kiadó:
Rat Pak Records
Honlap:
metalchurchmusic.com
facebook.com/OfficialMetalChurch


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Metal Church - Masterpeace (1999)

2016-07-20 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...
Shakra - Snakes & Ladders (2017)
Hét évnyi küzdelem és egy Ruckus néven kiadott lemez után, végül '97-ben, a svájci Bern-ben indult be a Shakra nevű heavy-hard zenekar története, ami utoljára 2016-ben kapott új

Tovább...












Klipmánia