rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

P. Mobil - Csoda Történt (2017, Dionysosrising)

 Látogatottság
Összesen
88326374
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Dream Theater - Master Of Puppets

Bootlegek
Kiadó: ytsejamrecords.com
Official Bootleg, Cover széria
Katalógus szám: YTSEJAM006
Megjelent: 2004. március
Hivatalos rajongói klub: dtifc.com
Honlapjuk: dreamtheater.net
Stílus: Progresszív Metal

Fézer Tamás kolléga szokott hasonló kiadványokról beszámolót írni itt az oldalon. Mike Portnoy, mint a legnagyobb DT rajongó, bevallása szerint minden koncertjüket rögzíti. Így hatalmas bootleg gyűjteménye van. Talán ebből jött az ötleg, hogy "kellene alapítani egy kiadót", ami a nem hivatalos bootleg kiadványok rossz minőségét hivatott jó minőségű kiadványokra lecseréni. Olyan minőségi felvételekkel, amikkel a rajongók igényeit teljesen ki lehet elégíteni. (Azt hiszem, hogy ezt a felvételt is sokan hallottátok már valami rossz minőségű kalóz kiadványon, na most ez nem az... hanem egy, gondolom a keverőpultról rögzített, nagyon jó minőségű felvétel!) A rajongókat kívánják kiszolgálni ezzel az ötlettel is, ami annyira sikerültnek mondható, hogy a Metallica is megcsinálta a saját, hasonló kiadványokkal foglalkozó oldalát. Bevallom, hogy az ötlet nekem is nagyon tetszik. Őszintén szólva mindenkinek kellene valami hasonlóval a rajongókat megtisztelni. Örök emléklehetne mindenkinek, aki a koncerten ott volt. Kicsit továbbgondolva: a mai jegyárak mellett, akár még postázhatnák is e jegyet megvásárlóknak ingyen is. De ez már a sci-fi kategória.



A Dream szokása, hogy a turné zárásaként, jelesül ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban, a "Scenes From NY" lemezt követő turné zárásaként a rajongókat meglepik valamivel. Ennek a meglepetésnek a keretén belül játszották el a Metallica klasszikus metal albumát 2002. 02. 19-én a Spanyol közönségnek Barcelonában. (2002. 12. 02-én pedig a párizsi Théâtre de la Mutualité-ban az Iron Maiden "The Number Of The Beast" lemezét hallgathatta meg a Francia közönség. Koncert beszámoló ITT)

Mindenki tisztában van vele, hogy a DT zenészeinek "eszköz" tudása milyen magas fokon áll. Mégis nagyon kíváncsi voltam rá, hogy vajon egy teljesen metal lemezt, dalról- dalra, a lemezen hallhatókat szinte tökéletesen lekoppintva hogyan fogják eljátszani. Nem voltak kétségeim, csak érdekes hallgatni egy másik James hangján a dalokat. (a többiekben biztos voltam :) Klasszikus darab a Metallica "Master of Puppets". Annyira klasszikus, hogy a Metallica sem tudna ma már hasonló lemezt készíteni (biztosan tudjuk, hogy nem isn tervezi.) A 'taliga most próbálja meglépni a visszatáncolást, és a "St. Anger" lemez és turné sikere igazolja, hogy van rá igény.

Kíváncsisággal hallgattam, hogy milyen áthangszerelést választanak a James Hetfield - Kirk Hammet zseniális gitárospáros kiváltására. Érdekes kísérlet ez az egész lemez, és bevallom, hogy minden hangja előre vetíti a "Train Of Thought" lemezen hallgatható durvulatot. Az biztos, hogy a "Master of Puppets" nem túl bonyolult, de ma már hihetetlenül sokszor hallott dalait elképesztően hitelesen és még a Metallicánál is sokkal pontosabban, lemezhűen adják elő.

Végigvenném, szokásomhoz híven a már ismert dalokat: a "Battery" beveztője ugyanúgy ül, mint a lemezen. Az akusztikus gitárok, gondolom bejátszottak. Aztán megjön a banda, és a hetfield durvulatot hozza Petrucci, a szóló szerűséget pedig szintin Jordan. James-et helyettesítő James is durvább hangját veszi elő. A "Battery" pörgősebb, szinte rappelős szövegmondását hozza, ahogy kell. (Bár ettől félem a legjobban.) Amikor a gitárszóló következik kicsit "kiürül" a hangzás, de Jordan halk alapjai azért tisztán hozzák a "koncepciót".

A címadó "Master Of Puppets" nekem mindig a Metallica egyik legjobb dala marad. Klasszikus riffjei, és kiállásai meghatároztak egy stílust. Koncerteken a 'taliga a dalt mindig megpörgeti, itt a lemezen is hallható gyorsasággal játszák. Portnoynak meg sem kottyan Lars sok kiállása, és pörgetése. Viszont nagyon tetszik az, hogy tényleg akkor és annyit tesz a zenéhez, amikor és amit az eredeti lemezre feltettek. Szinte félelmetes, hogy újra végig hallgatva az eredeti lemezt nem találtam túl sok többletet a játékában, és azt is csak később, amikor véletlenül Petrucci keze is "elszállt". Itt viszont a dobot akár a lemezről is bejátszhatnák, mert tökéletes. A dalban szereplő belassulós részben az akusztikus gitárt a szinti pótólja, a szólót pedig lemezhűen nyomja végig Petrucci. Még jót is tett a dalnak a szini alap.

A visszafogottabb "The Thing That Should Not Be" eleje szintivel jön. Viszont a durva gitárok nagyon előtérben vannak, a dob kiállásai pedig ismét lemezminőségben pörögnek. James hangja sem rossz a dalokban, de az ember már annyira megszokta a "druszát", hogy mindig beugrik az eredeti. LaBrie hangja nemsokkal, de érzelmesebb, mint Hetfieldé. (De, ez ellen nem tud tenni semmit, mert egyszerűen ilyennek teremtődött.) Mindenesetre egyáltalán nem idegen a hangja a daltól. A riffek pedig olyan minőségben jönnek, hogy az hihetetlen. A dalban a gitárszólót egy szinti szóló helyettesíti. kissé átírva az eredei hangokat. Aztán Labrie természetesen elbaltáz egy beszállást, majd a hangjának is támadnak némi bajai, ahogy annak lennie kell. (Legalább kiderül, hogy ez egy bootleg felvétel, és nem az eredeti.)

A "Welcome Home (Sanitarium)" az egyik korszakos korai Metallica lassú dal. Igazán a Dream Theaternek írták, talán itt a legjobb LaBrie is, de az egész banda remekül játsza. Az érzemedúsabb részenél LaBrie otthon van ( a vokálokat pedig úgyanúgy beüvölti Portnoy, mint eredeileg). Ami talán nincs meg, az az ugrás amit Hetfield bele tud rakni a dalba. De ennél jobban még nem hallottam eljátszani a dalt (persze az eredetit kivéve). Petrucci gitárja pedig, ha kell gőzerővel hozza a riffeket, ha kell érzelmesen nyit. A dal durva részében is nagyon otthon vannak, Portnoy tökéletesen ki-be száll, talán ma már Lars sem tudja ennyire a dal szaggatottságát hozni. A gitárszóló pedig technikailag még az eredtinél is jobban van eljátszva.

Ahogy elkezdődik a "Disposable Heroes", ami a legnagyobb kedvencem a 'taligától már mehet is a bólogatás. Bizony itt rakta le a trash zene alapjait a banda. Az elején lévő elvontabb gitárszólót Rudess játsza a maga elvontságában. Még nem is írtam, a felvételen szinte végig alig hallható Myungról, aki biztosan alapoz, csak ezt nem hallani. (Ahogy az eredetiben is alig volt észrevehető.) Eredetileg a fiatalon, egy autóbalesetben elhunyt Cliff Burton nyomta fel a lemezt, aki élőben olyat headbangelt, amit azóta is csak keveset látni és hallani, de a lemezen azért kevésbé volt hallható a játéka. Myung-nak így nincs túl nehéz dolga eltűnni. Szerintem ő van legtávolabb ettől a stílustól, viszont amikor elő kell tűnni (mondjuk gitárszóló közben), akkor nagyon hiányzik. Bár halkan hallani, hogy "van ott valaki", de legalább ilyenkor a keverők előbbre hozhatnák.

Ismét egy klasszikus> a "Leper Messiah" következik. A lassabb dalban ismét kellene egy hangos Myung, de nem van. Tegyük fel a keverés hibájából, bár különben a felvétel nagyon jól szól. Itt már LaBrie is fáradozik, nem túl sokat, de újdonságot is tesz bele. Hetfield azért sokkal jobban nyomja ezeket a dalokat. Viszont végre kiélheti kétlábgép mániáját Portnoy, ami csak fokozódik az "Orion"-ban. "Amit szintén a DT-nek írtak". A dal szinte progresszíven építkezik. Igazán tutin nyomják a dolgot. Felettébb jól nyomja Rudess mester is a dolgot, a Metallicából nekem mindig hiányzott a dal kapcsán az élő szinti szőnyeg, itt ez nem ügy. A bevezetőben még Myung is hallhatóvá válik, ami külön meglepő. Aztán érkezik a durva Petrucci, és a sok kiállást nyomó Portnoy. Szerintem nem is kell mondanom, hogy tökéelesen nyomják a dalt, és a ami a legjobb az a basszusszóló a dalban. A "Damage, Inc."-et már lehetett hallani máskor is DT koncerten. Itt egy gitár vagy bgitár bevezetőt tettek elé, ami igazán kellemesen "elszállósan" progresszív. Aztán érkezik a lemez legdurvább dala, meg James "hejj" köszöntése. Indulhat a headbanging! Sajna LaBrie ebben a dalban kevésnek tűnik nekem. Azt az erőszakos Hetfield-i üvöltő stílust nem tudja hozni James, és a koncerten is egyre rosszabbul bírja a hangja is. Sebaj, végülis ezt neki nem is kell, csak évente-kétévente egyszer tudni, akkor is egy hasonló cover koncert kapcsán.

Összefoglalva: mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a hivatalos bootleg lemezt. A Metallicásoknak érdekesség gyanánt, a DT rajongóinak pedig a banda egy másik oldalának a teljes megismeréséhez. Aki kedveli a "Train Of Thought"-t (ahogy pl. én nem annyira), annak viszont kötelező! Azt hiszem, hogy az ötlet is nagyon jó, itthon is lehetnének hasonló koncertek. A hangzása is a lemeznek teljesen az eredetit hozza, a maga hibáival. Portoy - Petrucci tökéletes, Rudess bizonyít (ha kevés alkalma van is rá), Myung nem hallható, LaBrie pedig nem egy Hetfiel, de nem is kell neki annak lennie! 10/9.9

A dalok:

1. Battery (5:15)
2. Master Of Puppets (8:45)
3. The Thing That Should Not Be (7:04)
4. Welcome Home (Sanitarium) (6:43)
5. Disposable Heroes (8:11)
6. Leper Messiah (5:58)
7. Orion (9:20)
8. Damage, Inc. (6:45)

A banda:

ének - James LaBrie
gitár - John Petrucci
basszus - John Myung
dob - Mike Portnoy
szinti - Jordan Rudess

"Hivatalos - Lemezográfia:"

1989 - "When Dream And Day Unite"
1992 - "Images And Words"
1993 - "Live At The Marquee" (live EP)
1994 - "Awake"
1995 - "A Change Of Seasons" (EP)
1997 - "Falling Into Infinity"
1998 - "Once In A LIVEtime" (live)
1999 - "Scenes From A Memory"
2001 - "Live Scenes From NY" (live)
2002 - "Six Degrees Of Inner Turbulence"
2003 - "Train Of Thought"



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Bootlegek
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Bootlegek:
Dream Theater - Dark Side Of The Moon


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds