×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Dream Theater - Master Of Puppets 

Megjelent: 2004. június 15. kedd 00:00
Szerző: pjuan
    Bootlegek 
Kiadó: ytsejamrecords.com
Official Bootleg, Cover széria
Katalógus szám: YTSEJAM006
Megjelent: 2004. március
Hivatalos rajongói klub: dtifc.com
Honlapjuk: dreamtheater.net
Stílus: Progresszív Metal

Fézer Tamás kolléga szokott hasonló kiadványokról beszámolót írni itt az oldalon. Mike Portnoy, mint a legnagyobb DT rajongó, bevallása szerint minden koncertjüket rögzíti. Így hatalmas bootleg gyűjteménye van. Talán ebből jött az ötleg, hogy "kellene alapítani egy kiadót", ami a nem hivatalos bootleg kiadványok rossz minőségét hivatott jó minőségű kiadványokra lecseréni. Olyan minőségi felvételekkel, amikkel a rajongók igényeit teljesen ki lehet elégíteni. (Azt hiszem, hogy ezt a felvételt is sokan hallottátok már valami rossz minőségű kalóz kiadványon, na most ez nem az... hanem egy, gondolom a keverőpultról rögzített, nagyon jó minőségű felvétel!) A rajongókat kívánják kiszolgálni ezzel az ötlettel is, ami annyira sikerültnek mondható, hogy a Metallica is megcsinálta a saját, hasonló kiadványokkal foglalkozó oldalát. Bevallom, hogy az ötlet nekem is nagyon tetszik. Őszintén szólva mindenkinek kellene valami hasonlóval a rajongókat megtisztelni. Örök emléklehetne mindenkinek, aki a koncerten ott volt. Kicsit továbbgondolva: a mai jegyárak mellett, akár még postázhatnák is e jegyet megvásárlóknak ingyen is. De ez már a sci-fi kategória.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Dream szokása, hogy a turné zárásaként, jelesül ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban, a "Scenes From NY" lemezt követő turné zárásaként a rajongókat meglepik valamivel. Ennek a meglepetésnek a keretén belül játszották el a Metallica klasszikus metal albumát 2002. 02. 19-én a Spanyol közönségnek Barcelonában. (2002. 12. 02-én pedig a párizsi Théâtre de la Mutualité-ban az Iron Maiden "The Number Of The Beast" lemezét hallgathatta meg a Francia közönség. Koncert beszámoló ITT)

Mindenki tisztában van vele, hogy a DT zenészeinek "eszköz" tudása milyen magas fokon áll. Mégis nagyon kíváncsi voltam rá, hogy vajon egy teljesen metal lemezt, dalról- dalra, a lemezen hallhatókat szinte tökéletesen lekoppintva hogyan fogják eljátszani. Nem voltak kétségeim, csak érdekes hallgatni egy másik James hangján a dalokat. (a többiekben biztos voltam :) Klasszikus darab a Metallica "Master of Puppets". Annyira klasszikus, hogy a Metallica sem tudna ma már hasonló lemezt készíteni (biztosan tudjuk, hogy nem isn tervezi.) A 'taliga most próbálja meglépni a visszatáncolást, és a "St. Anger" lemez és turné sikere igazolja, hogy van rá igény.

Kíváncsisággal hallgattam, hogy milyen áthangszerelést választanak a James Hetfield - Kirk Hammet zseniális gitárospáros kiváltására. Érdekes kísérlet ez az egész lemez, és bevallom, hogy minden hangja előre vetíti a "Train Of Thought" lemezen hallgatható durvulatot. Az biztos, hogy a "Master of Puppets" nem túl bonyolult, de ma már hihetetlenül sokszor hallott dalait elképesztően hitelesen és még a Metallicánál is sokkal pontosabban, lemezhűen adják elő.

Végigvenném, szokásomhoz híven a már ismert dalokat: a "Battery" beveztője ugyanúgy ül, mint a lemezen. Az akusztikus gitárok, gondolom bejátszottak. Aztán megjön a banda, és a hetfield durvulatot hozza Petrucci, a szóló szerűséget pedig szintin Jordan. James-et helyettesítő James is durvább hangját veszi elő. A "Battery" pörgősebb, szinte rappelős szövegmondását hozza, ahogy kell. (Bár ettől félem a legjobban.) Amikor a gitárszóló következik kicsit "kiürül" a hangzás, de Jordan halk alapjai azért tisztán hozzák a "koncepciót".

A címadó "Master Of Puppets" nekem mindig a Metallica egyik legjobb dala marad. Klasszikus riffjei, és kiállásai meghatároztak egy stílust. Koncerteken a 'taliga a dalt mindig megpörgeti, itt a lemezen is hallható gyorsasággal játszák. Portnoynak meg sem kottyan Lars sok kiállása, és pörgetése. Viszont nagyon tetszik az, hogy tényleg akkor és annyit tesz a zenéhez, amikor és amit az eredeti lemezre feltettek. Szinte félelmetes, hogy újra végig hallgatva az eredeti lemezt nem találtam túl sok többletet a játékában, és azt is csak később, amikor véletlenül Petrucci keze is "elszállt". Itt viszont a dobot akár a lemezről is bejátszhatnák, mert tökéletes. A dalban szereplő belassulós részben az akusztikus gitárt a szinti pótólja, a szólót pedig lemezhűen nyomja végig Petrucci. Még jót is tett a dalnak a szini alap.

A visszafogottabb "The Thing That Should Not Be" eleje szintivel jön. Viszont a durva gitárok nagyon előtérben vannak, a dob kiállásai pedig ismét lemezminőségben pörögnek. James hangja sem rossz a dalokban, de az ember már annyira megszokta a "druszát", hogy mindig beugrik az eredeti. LaBrie hangja nemsokkal, de érzelmesebb, mint Hetfieldé. (De, ez ellen nem tud tenni semmit, mert egyszerűen ilyennek teremtődött.) Mindenesetre egyáltalán nem idegen a hangja a daltól. A riffek pedig olyan minőségben jönnek, hogy az hihetetlen. A dalban a gitárszólót egy szinti szóló helyettesíti. kissé átírva az eredei hangokat. Aztán Labrie természetesen elbaltáz egy beszállást, majd a hangjának is támadnak némi bajai, ahogy annak lennie kell. (Legalább kiderül, hogy ez egy bootleg felvétel, és nem az eredeti.)

A "Welcome Home (Sanitarium)" az egyik korszakos korai Metallica lassú dal. Igazán a Dream Theaternek írták, talán itt a legjobb LaBrie is, de az egész banda remekül játsza. Az érzemedúsabb részenél LaBrie otthon van ( a vokálokat pedig úgyanúgy beüvölti Portnoy, mint eredeileg). Ami talán nincs meg, az az ugrás amit Hetfield bele tud rakni a dalba. De ennél jobban még nem hallottam eljátszani a dalt (persze az eredetit kivéve). Petrucci gitárja pedig, ha kell gőzerővel hozza a riffeket, ha kell érzelmesen nyit. A dal durva részében is nagyon otthon vannak, Portnoy tökéletesen ki-be száll, talán ma már Lars sem tudja ennyire a dal szaggatottságát hozni. A gitárszóló pedig technikailag még az eredtinél is jobban van eljátszva.

Ahogy elkezdődik a "Disposable Heroes", ami a legnagyobb kedvencem a 'taligától már mehet is a bólogatás. Bizony itt rakta le a trash zene alapjait a banda. Az elején lévő elvontabb gitárszólót Rudess játsza a maga elvontságában. Még nem is írtam, a felvételen szinte végig alig hallható Myungról, aki biztosan alapoz, csak ezt nem hallani. (Ahogy az eredetiben is alig volt észrevehető.) Eredetileg a fiatalon, egy autóbalesetben elhunyt Cliff Burton nyomta fel a lemezt, aki élőben olyat headbangelt, amit azóta is csak keveset látni és hallani, de a lemezen azért kevésbé volt hallható a játéka. Myung-nak így nincs túl nehéz dolga eltűnni. Szerintem ő van legtávolabb ettől a stílustól, viszont amikor elő kell tűnni (mondjuk gitárszóló közben), akkor nagyon hiányzik. Bár halkan hallani, hogy "van ott valaki", de legalább ilyenkor a keverők előbbre hozhatnák.

Ismét egy klasszikus> a "Leper Messiah" következik. A lassabb dalban ismét kellene egy hangos Myung, de nem van. Tegyük fel a keverés hibájából, bár különben a felvétel nagyon jól szól. Itt már LaBrie is fáradozik, nem túl sokat, de újdonságot is tesz bele. Hetfield azért sokkal jobban nyomja ezeket a dalokat. Viszont végre kiélheti kétlábgép mániáját Portnoy, ami csak fokozódik az "Orion"-ban. "Amit szintén a DT-nek írtak". A dal szinte progresszíven építkezik. Igazán tutin nyomják a dolgot. Felettébb jól nyomja Rudess mester is a dolgot, a Metallicából nekem mindig hiányzott a dal kapcsán az élő szinti szőnyeg, itt ez nem ügy. A bevezetőben még Myung is hallhatóvá válik, ami külön meglepő. Aztán érkezik a durva Petrucci, és a sok kiállást nyomó Portnoy. Szerintem nem is kell mondanom, hogy tökéelesen nyomják a dalt, és a ami a legjobb az a basszusszóló a dalban. A "Damage, Inc."-et már lehetett hallani máskor is DT koncerten. Itt egy gitár vagy bgitár bevezetőt tettek elé, ami igazán kellemesen "elszállósan" progresszív. Aztán érkezik a lemez legdurvább dala, meg James "hejj" köszöntése. Indulhat a headbanging! Sajna LaBrie ebben a dalban kevésnek tűnik nekem. Azt az erőszakos Hetfield-i üvöltő stílust nem tudja hozni James, és a koncerten is egyre rosszabbul bírja a hangja is. Sebaj, végülis ezt neki nem is kell, csak évente-kétévente egyszer tudni, akkor is egy hasonló cover koncert kapcsán.

Összefoglalva: mindenkinek ajánlom a figyelmébe ezt a hivatalos bootleg lemezt. A Metallicásoknak érdekesség gyanánt, a DT rajongóinak pedig a banda egy másik oldalának a teljes megismeréséhez. Aki kedveli a "Train Of Thought"-t (ahogy pl. én nem annyira), annak viszont kötelező! Azt hiszem, hogy az ötlet is nagyon jó, itthon is lehetnének hasonló koncertek. A hangzása is a lemeznek teljesen az eredetit hozza, a maga hibáival. Portoy - Petrucci tökéletes, Rudess bizonyít (ha kevés alkalma van is rá), Myung nem hallható, LaBrie pedig nem egy Hetfiel, de nem is kell neki annak lennie! 10/9.9

A dalok:

1. Battery (5:15)
2. Master Of Puppets (8:45)
3. The Thing That Should Not Be (7:04)
4. Welcome Home (Sanitarium) (6:43)
5. Disposable Heroes (8:11)
6. Leper Messiah (5:58)
7. Orion (9:20)
8. Damage, Inc. (6:45)

A banda:

ének - James LaBrie
gitár - John Petrucci
basszus - John Myung
dob - Mike Portnoy
szinti - Jordan Rudess

"Hivatalos - Lemezográfia:"

1989 - "When Dream And Day Unite"
1992 - "Images And Words"
1993 - "Live At The Marquee" (live EP)
1994 - "Awake"
1995 - "A Change Of Seasons" (EP)
1997 - "Falling Into Infinity"
1998 - "Once In A LIVEtime" (live)
1999 - "Scenes From A Memory"
2001 - "Live Scenes From NY" (live)
2002 - "Six Degrees Of Inner Turbulence"
2003 - "Train Of Thought"


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia