×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Black Sabbath - 13 (2013) 

Megjelent: 2013. június 05. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A titoknak vége, lehull a fekete lepel, pedig szombat sincs... 2011-11-11-óta, a hivatalos bejelentés óta várunk erre a pillanatra... Ennek az Ozzy-s Black Sabbath felállásnak a félresiklott 1978-as Never Say Die! album óta nem jelent meg teljes hosszúságú, új stúdió albuma... De most végre itt van, aminek a kalandos készületeiről annyi hír szólt... Ez a 2013-as év legfontosabb kiadványa, de akár azt is mondhatnám, hogy az elmúlt 10, meg a következő 10 év legfontosabb rockzenei eseménye is, hiszen a heavy metal monumentális mélysége és misztikus sötétsége is valahol tőlük eredeztethető, a ma rockzenészei-zenekarai közül a legtöbb a stoner - doom - grunge - groove és djent műfajokat választja magának, ezek számítanak a "legdivatosabbnak" és "legtrendibbnek" mostanság, márpedig mindezek egyetlen és legfontosabb közös gyökere a Black Sabbath 1968-óta íródó, sokszínű életműve... ami most 13 címmel új fejezethez érkezett... "Feltámadásuk" így sokkal többet jelent új dalok egyszerű megírásánál... Ez maga a történelem...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez tehát nem egy egyszerű rocklemez... és a felelősségük teljes tudatában, nem is annak készítették... Nagyon komolyan el kell rajta gondolkodni, ami manapság sajnos különösen szokatlannak számít... Ez a mai világ nem ilyen... A 13 nem hat elsőre a teljes súlyával, nem hatásvadász, nem gyors, nem "ütős", nem magamutogató, nem slágeres, nem kommersz, nem "groove", nem "stoner", nem csillogó-villogó, nem modern, ezt nem lehet elintézni pár egyetértő vagy búslakodó fejbólintással, ahogy megszoktuk a gyors továbblépés előtt... Itt nincs pattogás, nincs ugrálás, még ha nem is csak ultra-lassú témákból áll is össze... Ennek a hallgatásához hátra kell dőlni, mély levegőket kell venni, le kell lassulni, időt kell adni nekik és magunknak, mert ezt a korongot értelmezni kell, dalról-dalra, komolyan el kell benne mélyedni, hogy a hatását kiélvezhessük, annak teljes súlyával és erejével... Másként, felületesen, ahogy az életben sem, úgy a 13-mal kapcsolatban sem megy...

Ez egy "apucis" rocklemez... Jó értelemben. Jó akaratból... Minden rossz szándék nélkül. Olyan, mint amikor valami munka közben mögéd lép az édesapád, ráteszi a válladra a kezét, majd csak annyit mond: "megmutatom"... és megcsinálja helyetted... példaként, tanításként, bántó szándék nélkül, hogy legközelebb te is tudd... és ez a "dolog" valahol neked mégis belülről emésztővé, idegesítővé válik végül... Hiszen "én" már sokkal gyorsabban és talán pontosabban is meg tudtam volna csinálni ugyanazt, minek ez az egész kioktatás, történet mesélős marhaság, nincs erre szükség, haladjunk-haladjunk, az élet a továbblépésről, a fejlődésről szól, nem pár régimódi torzítós blues-rock riffről, azon már rég túl vagyunk... Aztán pár nap, vagy hónap, vagy év eltelte után rádöbben az értelmesebbje, hogy nem, ezen sem vagyunk túl... és elkezd neki hiányozni az, amit már talán soha többé nem fog tudni újra érezni... Esetünkben például az az érzés, amikor elsőként meghallotta ezekben az új dalokban Tony Iommi jellegzetesen lassú-kacskaringós témáit, nehézkes szólóit, vagy Ozzy ködös hangját, vagy Geezer Butler kemény és mégis simulékony basszus alapozását... Hát ilyen ez a korong... Lassú, időtlen, kemény, gondos, régimódi, legendás, sokszínű, egyszerű, mesteri, terjengős, kioktató, ismerős, egyedi, vagyis - valószínűleg - megismételhetetlen lenyomata egy 45 éves rockzenekar teljes pályafutásának...



A "sima" változaton nyolc dalt kaptunk, mintegy 53 perc hosszban... A nyitó End of the Beginning olyan "történelmileg" misztikus-sejtelmes, majd monumentális, végül beindult, mintha a hetvenes évekbe kerültünk volna vissza, csak mindezt "igazi", mindent elsöprő feloldás, magyarul kérdőjelek nélküli "sláger" refrén nélkül, inkább csak egyszerűbben levezetve... A God Is Dead?-ről már hosszan írtam (írtunk), ez egy igazi progresszív darab, súlyos mondanivalóval, a nyitányhoz hasonló, komplexebb felépítéssel... A Loner rövidebb dal, dögösebb-húzósabb darab, ennek megfelelően egyszerűbb is a szerkezete, viszont pár dolog jobban kiderül belőle: egyrészt Ozzy nem volt olyan rossz állapotban a stúdióban, mint azokon az öreges-hamiskás kalóz videókon, amik azóta az internetre felkerültek... másrészt Iommi még mindig képes csúcs minőségű riffeket gyártani... harmadrészt Brad Wilk-et bármennyire is kedvelem a Rage Against The Machine-s munkája miatt, itt túlságosan megilletődött és kisfiús a ritmusa, az egész lemezen alulmúlja önmagát, nem elég izgalmas a játéka, valahogy nem találja a dalok tempóját...

A Zeitgeist egy akusztikus gitáros ballada, kiváló jazzes basszus témákkal, bugyborékolóra kevert énekkel és "simogatott" ritmussal... Olyan levezető hangulatú, mintha a Fluff-hoz (Sabbath Bloody Sabbath, 1973) végül mégis írtak volna szöveget, de a zongorát inkább lefelejtették volna belőle... Az Age of Reason a lemez egyik legharapósabb darabja, az Iommi - Butler tengely monumentális önismétlő témái, meg némi "kórusmű" rásegítés teszik káprázatossá, de a rövidke dobszóló-nyitány után, Brad Wilk itt is csak a kötelezőket beütéseket hozza, unalmasan... és, bár hozza a sajátos hangszínét, de Ozzy-nak sem sikerült igazi "slágert" írni... A Live Forever a legtempósabb dal, igazi régimódi menetelés, monumentális felengedésekkel... Ez egy rövidebb darab, ahol a refrénre Ozzy is végre kap bár jobb "beköpést"... Ezek után a Damaged Soul még inkább vissza lép az időben, ez egy lassú és kellően közhelyes blues dal, "sűrű" riffekkel és szájharmonikás részekkel, ha úgy tetszik improvizációval, egyfajta minimális keretek közé szorított jammeléssel, aminek a szólója nem is megy túl zseniálisan Iommi-nak... Túlságosan akadozik... A zárás - némi bund törölgetés után - a Dear Father című komplexebb szerkezetű dal, több tempóváltással és ismerős résszel, amit az Iommi - Butler tengely munkája tényleg felejthetetlenné képes tenni...

Mindebből talán kiderült, hogy nincs szó tökéletes alkotásról... Valljuk meg, amúgy sem létezik "tökéletes teremtmény", még maga az ember is esendő, hát még az általa teremtett "művészet"... Szóval ez a korong nem "zseniális", az ahhoz szükséges kreativitáshoz már túl öregek lettek az alkotói... Jóval hatvan felett már teljesen felesleges forradalmi újdonságokon gondolkodni, nem is teszik... De, talán az is kiderült az írásom elejéből, hogy pont azért, mert a korukat és a helyzetüket is figyelembe vették, ez mégis a legendájukhoz méltó album lett! Egyfajta pozitív álmokat hordozó tanítás, hogy hogyan is kellene ezt az egész rockzenét - ha nem is tökéletesen, de - "okosan" csinálni... és én ennél sokkal többet nem is vártam ettől a lemeztől... Bár, mintha valahogy Ozzy sem találná meg önmagának a kellő nagyságrendű "slágert" a refrénekben, többnyire csak elmeséli a neki írt szöveget és kész... De Brad Wilk helyett is, ennyire "érdekesen" dobolni szerintem Bill Ward is képes lett volna, talán fél lábbal, a halálos ágyán fekve is... és akkor mégiscsak összejött volna a nagy négyes újraegyesülése, az eredeti elképzelések szerint...

Utóirat a Deluxe Edition három daláról: az alapvetően zeneileg és koncepcionálisan is egységes első koronghoz csaptak Deluxe-ként egy másikat is, amin három új dal, meg a szokásos "így készült" videó kiegészítők kaptak helyet... Ez a három dal tényleg nem illeszkedik a másik cédé dalai közé, a lendületük, modernebb "felfogásuk" és Ozzy szólólemezeihez hasonló éneke-dallama miatt, de talán pont ezekért érdemes mindenképpen meghallgatni őket... Az akusztikus induló, de végül szokatlanul lendületes dallá formálódó Methademic felfogásában olyan lett, mintha Ozzy valamelyik modern kori kiadványáról szabadulna ránk, amit Iommi és Butler vendégeskedésével rögzített magának a mester... A csak majd' 4 perces Peace of Mind ennek a három dalnak, de úgy általában az egész kiadványnak is az egyik legjobban sikerült darabja szerintem... "Bukdácsoló", súlyos riffje olyan jellegű, mintha a Mob Rules óta gondolkodna a gitáros a befejezésén, ami végül csak most sikerült... Ozzy itt is dallamokat énekel, nem csak elmeséli a szöveget, olyan jellegű dallamot, mint amilyeneket a saját szóló lemezein is szokott jó ideje művelni... A végső Pariah is hasonló Ozzy-szóló jellegű dal, de a leggyengébb szerintem a három közül... A tempója nagyon finoman egyensúlyoz az "éppen még lassú, de már gyorsabb az átlagnál" sebességben, ami különlegessé is teszi... De itt valahogy Iommi ismétlődő riffje nem tűnik elég különlegesnek, Ozzy dallama sem képes himnusszá emelni, így ez szerintem is csak különleges bónusznak tekinthető...

10/8.5






Track lista:

01. End of the Beginning - 8:07
02. God Is Dead? - 8:55
03. Loner - 5:00
04. Zeitgeist - 4:37
05. Age of Reason - 7:00
06. Live Forever - 4:46
07. Damaged Soul - 7:51
08. Dear Father - 7:20
Deluxe Edition bonus:
09. Methademic - 5:57
10. Peace of Mind - 3:40
11. Pariah - 5:34

Közreműködő zenészek:

Tony Iommi – gitár
Ozzy Osbourne – ének
Geezer Butler – basszusgitár
közreműködött: Brad Wilk (Rage Against The Machine) – dob
producer: Rick Rubin

Lemezeik:

Black Sabbath (1970)
Paranoid -2- (1970)
Master of Reality (1971)
Black Sabbath Vol. 4 (1972)
Sabbath Bloody Sabbath (1973)
Sabotage (1975)
Technical Ecstasy (1976)
Never Say Die! (1978)
Heaven and Hell (1980)
Mob Rules (1981)
Born Again (1983)
Seventh Star (1986)
The Eternal Idol (1987)
Headless Cross (1989)
TYR (1990)
Dehumanizer (1992)
Cross Purposes (1994)
Forbidden (1995)
God Is Dead? (single, 2013)

koncert albumok:
Live Evil (1982)
Cross Purposes Live (1995)
Reunion (1998)
Black Mass EP (1999)
Past Lives (2002)
Live at Hammersmith Odeon (2007)

Heaven and Hell
Neon Nights: 30 Years of Heaven & Hell (2010)
The Devil You Know (2009)
Live Radio City Music Hall (2007)
Heaven And Hell @ 2007.07.04. - Pecsa (beszámoló)

Tony Iommi
Ian Gillan & Tony Iommi - WhoCares (2012)
WhoCares - Out Of My Mind - Holy Water (single, 2011)
Fused (2005)
The 1996 DEP Sessions (2004)
Iommi (2000)

Ozzy Osbourne
Blizzard of Ozz (1980)
Diary of a Madman (1981)
Bark at the Moon (1983)
The Ultimate Sin (1986)
No Rest for the Wicked (1988)
No More Tears -2- (1991)
Ozzmosis (1995)
Down to Earth (2001)
The Essential Ozzy Osbourne (2003)
Prince of Darkness (2005)
Black Rain (2007)
The Ultimate Ozzy DVD (1986-2007)
Scream -2- (2010)

Kiadó:
Vertigo, Universal
Honlap:
www.black-sabbath.com
www.blacksabbath.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Black Sabbath - Reunion (1998)

2018-07-11 00:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Godsmack - When Legends Rise (2018)
A '95-ben, a Massachusetts-i Lawrence-ben alakult, de jó ideje Bostonban dolgozó Godsmack utolsó lemeze 2014-ben jelent meg 1000hp címmel. Most When Legends Rise címmel itt van

Tovább...
Gus G. - Fearless (2018)
A 37 éves, a görögországi Thessaloniki-ben - Kostas Karamitroudis néven - született Gus G. elkészítette Fearless című harmadik szólólemezét! A sok más mellett a Firewind-ből és Ozzy mögül is

Tovább...
30 Seconds To Mars - America (2018)
Ötödik sorlemezét adja ki a - '98-óta működő, tehát idén 10 éves - Los Angeles-i, eddig alternatív pop-rockos 30 Seconds To Mars trió. A mostanában inkább

Tovább...
Ideas - Egység - Oneness (2017)
A tatabányai szimfonikus metalban utazó Ideas zenekar tavaly nyáron megjelent Egység című albumát pörgeti épp a Spotify, de a dupla CD-s fizikai formátumot is a gyűjteményemben tudhatom,

Tovább...
Stryper - God Damn Evil (2018)
A '80-ban Roxx Regime néven alakuló és demózó, de '83-tól Stryper-ként dolgozó, - sárga-fekete csíkba öltözve - keresztény glam-metált játszó zenekar rajongói mostanában el vannak

Tovább...




Koncertek 2018. július 16. és 2018. augusztus 01. között:









Klipmánia