×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Maragold - Maragold (2013) 

Megjelent: 2013. május 16. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Maragold a 49 éves, New York-i gitárzseni, Greg Howe új zenekara, amiben két kipróbált társával, Kevin Vecchione basszusgitárossal és Gianluca Palmieri dobossal populárisabb, dallamosabb. funkysabb zenét készített nekünk... A bemutatkozó lemez legfőbb érdekessége, hogy egy füstös-karcos hangú dögös-bögyös szőkeség, Meghan Krauss mutatkozik itt be nekünk, mint énekesnő... Greg Howe jazz-rock gitárzseni ilyen funk-pop jellegű képességeit nem hiszem, hogy különösebben propagálnom kellene, hiszen szerepelt ő már korábban olyan szupersztárok mögött, mint Michael Jackson, Christina Aguilara, de még Rhianna kísérő csapatában is... Most önállósította magát, lássuk milyen eredménnyel...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez egy nagyszerű pop lemez, komoly funk-blues hatással, de még a digitális forradalom elektronikus szétbombázása előttről, amit egy olyan csapat ad elő, ahol mindenki mestere a hangszerének... Énekesként feltűnik egy dögös csajszi, aki olyan füstös hangon tudja énekel ezt a popzenét, mint mondjuk amivel Anastacia befutott... Őszintén szólva, ha nem tudnám, hogy Meghan Kraussnak hívják a hölgyet, simán elhinném, hogy Anastacia-t hallom, annyira azokat a hangszíneket és nyújtásokat hallom ki a hölgy előadásából... De mindezt jó szándékkel írom, mert ez egy kiváló album, káprázatos hangszeres megoldásokkal... Hiszen mindennek a hátterében mégiscsak a szakma egyik legelismertebb shreddere, Greg Howe áll, aki a korongon szereplő minden gitár-hangot káprázatosan fog le... A korábbi munkáin is szereplő két hangszeres társával együtt, megadva a minőségét a produkciónak...



Az más kérdés, hogy mindez mennyire érdekes dalokká képes végül összeállni... Mert ezt az ének-központú pop-funk műfajt akkor lehet leginkább érdeklődve hallgatni, ha slágerek szólnak... és ez ügyben sajnos nem stimmel minden... Nem ugorják át egyszer sem önmaguk árnyékát... A nyitó Evergreen Is Golder-t elviszi a hátán az erőteljes énekhang, meg az újdonság ereje, ha valaki Greg Howe múltja miatt hallgatja meg a korongot... De ennél nincs szó többről... A Saturday Sun kiváló blues-os hangulata miatt érdekes, amit a gitár funkys egyszerűsége emel magasba... A Lullaby és az Oracle is megkapta a maga táncolható heavy-funk lüktetését, előbbi gyorsabb, utóbbi lassabb-zavarosabb kivitelben...

A Cry az első igazi ballada, a 6/8-os groove engem tényleg levett a lábamról, de egy kevésbé ismerős refrén azért elfért volna benne... A forró-funkys Paradigm Tsunami dinamikussága nagyon izgalmas, de a rövidke shredder gitárszólója mindent visz... Itt jutott eszembe, hogy mennyire nem akarja szétszólózni a dalokat Greg Howe, ami egyrészt jó, másrészt némi hiányérzet azért marad az emberben a korong hallgatása közben... A pattogós Penniless and Sane, illetve az akusztikus balladából kibontakozó Story's Ending is üde színfoltok, ha meglepőnek egyiket sem nevezném... A Magic Pain lett a nagy kedvencem a korongról, a maga blues-os hard rockjával, amúgy Whitesnake-módra felépülő epikus dalként... A záró Boom Boom Tap (Dance On) leginkább olyan rockos blues-os dal, amiket Richie Kotzen szokott szólóban felvenni, amikor annyira laza és vibráló akar lenni, mint a King's X... és igen, megkapjuk hozzá a női Dug Pinnicket is...

A Maragold megérdemli, hogy beszéljünk róla, mert zseniális hangszeresek készítették egy olyan erőteljes hangú pop-énekesnővel, aki Anastacia-t is képes lenne leénekelni a színpadról... Azt sajnos nem mondanám, hogy képesek lennének együtt igazi slágereket írni, amiket a sarki fűszeres fog fütyülni munka közben, de talán nem is ez volt az elsődleges céljuk, hanem összehozni egy olyan pop lemezt, komoly funk-blues hatással, amit a digitális elektronika nem tesz tönkre... és ez biztosan sikerült nekik! És, talán legközelebb majd igazi pop-slágert is sikerül majd mindeközben írniuk...

10/7.5




Track lista:

01. Evergreen Is Golder
02. Saturday Sun
03. Lullaby
04. Oracle
05. Cry
06. Paradigm Tsunami
07. Penniless and Sane
08. Story's Ending
09. Magic Pain
10. Boom Boom Tap (Dance On)

Közreműködő zenészek:

Meghan Krauss - ének
Greg Howe - gitár
Kevin Vecchione (Kotzen / Howe) - basszusgitár
Gianluca Palmieri (Howe 2008) - dob

Kiadó:
GH Labels
Honlap:
www.maragoldband.com
facebook.com/maragoldband
www.greghowe.com


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Maragold!

kép

Greg Howe - Wheelhouse (2017)

2017-09-10 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...












Klipmánia