×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Eclipse of the Sun interjú (2013) 

Megjelent: 2013. május 01. szerda 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Üdvözöllek titeket a passzio.hu-n. Mivel ez az első interjútok nálunk, kérlek, mutassátok be a zenekart!

Dani: Zenekarunk neve Eclipse of the Sun. Székesfehérvár a székhelyünk és stílusunkat tekintve elmondhatjuk, hogy a power és a doom metal mezsgyéjén mozgunk, Magyarországon egyedülálló módon - sajnos. Jó lenne, ha több ilyen banda lenne itthon. Körülbelül öt éve létezik a banda, de az elmúlt években megjárva a szokásos köröket, nálunk is sokat változott mind a tagság, mind a zenei világ. Két anyagunk jelent meg eddig, mindkettőt igen jól fogadta mind a netes sajtó, mind a közönség...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Hogyan véglegesedett a jelenlegi felállás?

Gyuri: Szöllősi Dániel gitár-ének, Fekete Zoltán gitár, Várkonyi Róbert dob, valamint Kantár György basszusgitár poszton erősíti a zenekart.

Mi az, ami inspirálja a zenéteket? Milyen témák foglalkoztatnak Benneteket?

Dani: A zenekar indulásakor az volt a cél, hogy honosítsuk meg itthon azt a keleties dallamvilágot, amit az olyan zenekarok is előszeretettel használnak, mint a Nile, a Septic Flesh vagy a Solitude Aeternus – bár ők nem teszik ezt annyira direkten. Emellett az egyiptomi mitológia iránti érdeklődés is igen nagy volt a tagokban, elsősorban Gyuriban. Aztán ez a két vonulat idővel csillapodott. Ma már inkább csak az a célunk, hogy olyan zenét alkossunk, ami van olyan komplex és súlyos, mint azok, amiket mi magunk is hallgatunk.

Természetesen továbbra is érnek minket különböző hatások - zenék, filmek, regények, maga az élet –, és ezek formálnak minket is meg a zenénket is. A muzikális hatások palettája - csak hogy az alapvető témánál maradjak - amúgy igen sokrétű. Gyuri nagy black metal fan, Robosz igazi thrasher, a Zoli pedig... nos, ha rajta múlna, csak Nevermore-t és In Flames-t játszanánk minden koncerten. Én is megrögzött zenefaló vagyok, elsősorban a nagyon súlyos és szomorú zenéket kedvelem, mint a Virgin Black vagy az Imago Mortis. Ez persze nem csak a metalra igaz. Például akit most nagyon sokat szoktam hallgatni: Ludovico Einaudi.

A szövegvilágunk sem túl egzakt már, de természetesen továbbra is előszeretettel építünk a már meglévő mitológiákra és persze igyekszünk saját történeteket is kitalálni, megfűszerezve azokat mindenféle filozófiai mondanivalókkal, etikai kérdésekkel. Ez első albumunkra, ami egy koncept albumnak ígérkezik, hatványozottan igaz lesz.

Hangzók. Hogyan emlékeztek vissza első demótokra? Milyen körülmények közt vettétek fel?

Zoli: Az első demónk rögzítése egy kellemes kihívás volt, azt hiszem mindannyiunk részéről. A hangszerek (a dobot leszámítva), illetve az ének rögzítése is hamar megvolt. A dob rögzítése nálunk azonban a végére került, ami nem szokványos, így élvezhettük az összes ezzel járó pozitívumot és negatívumot is. Az egész felvétel illetve utómunka a mi kezünk gyümölcse, minden házi stúdiós körülmények között született, többek között a dob is, amit egy elektromos dobbal rögzítettünk. A keverést és masterelést Dani végezte, ebben mi csak saját elképzeléseinkkel és kritikánkkal szálltunk be. Úgy gondolom, hogy az adott körülményekhez, illetve felkészültségünkhöz, tudásunkhoz mérten egy igen jó minőségű és kellemes anyagot sikerült kihoznunk.

A második EP-tek Symbols címmel jelent meg, kinél rögzítettétek?

Gyuri: A demóhoz hasonlóan az EP is otthoni körülmények között került rögzítésre. A keverési munkálatok Daninak köszönhetőek. Manapság, költséghatékonyság szempontjából ez a legjárhatóbb út a kis zenekarok számára, mellyel elfogadható, eladható minőségű anyagot tudunk a közönség számára készíteni.

Igen pozitív visszhangot kapott ez is. Melyek voltak azok a vélemények, amiket szívesen idéztek fel?

Zoli: Igazából, úgy gondolom, mindet szívesen idézzük fel. Örülünk, hogy tetszik az embereknek, amit csinálunk. Nekem személy szerint amúgy a Kronos Mortus kritikája a kedvencem.

Dani: Én nem tudnék most így hirtelen egyetlen kritikát sem kiemelni, de tény: hála Istennek mindegyik, ami megjelent, dicsérte a Symbols-t. Az mindenesetre számomra mindig jól esik, amikor engem Rob Lowe-hoz vagy Vintersorghoz hasonlítanak. Ugyan nincs bennem semmiféle másolási vágy, főleg eme két úriember iránt, de jól esik velük, még ha csak ilyen szinten is, de egy lapra kerülni, hiszen mindketten zseniális énekesek. Amúgy közben eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem, melyet Hadean néven írt a Collide című dalunkra egy - sajnos azt hiszem már nem tevékenykedő - újságíró: "így kell érdekes zenét írni".

Ehhez kapcsolódva, hogyan vélekedtek a hazai internetes rock-metal sajtóról?

Dani: Úgy vélem, hogy a mai világban, amennyire lehet, a magyar, rock zenei internetes sajtó képes arra, hogy betöltse a saját szerepét. Végtére is miről van szó? Általában elmondható, hogy lelkes amatőrök - mint én is -, akik semmilyen anyagi juttatást nem kapnak azért, hogy zenei témájú cikkeket írnak, elmondják a véleményüket bizonyos alkotásokról, és emellett hírt adnak a külföldi és a hazai zenei életről. Az utóbbit nehéz elrontani. Legfeljebb csak azt tudnám felróni a magyar webzine-eknek, hogy sokszor olyan bandákról is hírt adnak, akikről még talán nem kéne. De persze ez legyen az én gondom. Az előbbivel viszont már szoktak gondok lenni, amikor a két szélsőség, a "mi kutyánk kölyke" és a "na én most jól megmondom" hozzáállások életbe lépnek - de nem hiszem, hogy ez csak a magyar webzine-eket jellemezné. Ám mindezektől függetlenül az a tapasztalatom, hogy igen korrekt honlapok vannak nálunk, kompetens írógárdákkal és jó cikkekkel. És ezt nem azért mondom, mert hogy rólunk eddig gyakorlatilag csak pozitív kritikák jelentek meg, hanem mert én magam is rendszeres olvasója vagyok szinte az összes valamirevaló magyar webzine-nek.

Olvastam, hogy szeretnétek egy nagylemezt is felvenni, hogy áll ez a projekt?

Dani: Bár múlt év végén elég komolyan belevetettük magunkat a dalírásba, sajnos most egy kicsit leállt a folyamat, mert mindenkinek ezer más dolga van. Zolinak és Robosznak elég rossz a munkabeosztása, Gyuri jelenleg gipszelt kézzel üldögél otthon, nekem meg megint a nyakamon – a munka mellett persze – a diplomázás és a második Elfsong album munkálatai. De persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen leálltunk, azért szépen lassan készülnek a dalok. Robosz a dobkottákat írogatja szabadidejében, Zoli a szövegeket, Gyuri a kész szinti témákat programozza, én meg a dalszerkezeteken és a hangszerelésen dolgozom. Egyelőre úgy néz ki, hogy 9 dal lesz az albumon, ebből kotta szintjén már mondhatjuk, hogy 6 kész, kettő pedig már félig kész állapotban van. Ha olyan lesz, mint amilyennek megálmodtuk, akkor nagyon elégedettek leszünk, mert az biztos, hogy ilyen album Magyarországon még nem született – pláne ha arra gondolunk, hogy itthon a doom metal színtér szinte a nullával egyenlő, főleg ez a fajta irány.

Mennyire népszerű itthon a zene, amit játszotok?

Robi: Nehéz eljutni a emberekhez metál zenével, sokszor úgy érzem ez a műfaj "tabu" itt Magyarországon. Viszont aki hallott minket, meg volt velünk elégedve.

Gyuri: Az esetek 90%-ában pozitív visszajelzéseket kapunk a hallgatóktól. De sajnos azt kell, hogy mondjam, az underground zenei színtér szűkül érdeklődés szempontjából, egyre kevesebben hajlandóak kisebb, kevésbé ismert zenekarok koncertjére is ellátogatni a promotálás ellenére. Igaz, van egy stabil rajongóbázisunk, akik rendszeresen eljárnak a koncertjeinkre Székesfehérváron, de szeretnénk, ha ez más városokban is megvalósulna.

Zoli: Úgy gondolom, ezt igen nehéz megítélni. Mivel igen sok stílusból építkezünk, így kijelenthetnénk, hogy elég széles körben terjeszthetjük az igét, legyen az death, doom, vagy power, azonban jobban belegondolva, sajnos néha még az is gondot okoz, hogy milyen együttesekkel társuljunk egy-egy performansz erejéig, hogy ne legyenek akkora kontrasztok. Igazából, bár már nem nagy újdonság a stílusok keveredése, mégis sokan ragaszkodnak egy adott stílus korlátaihoz. Mindazonáltal én nagyon remélem, sokan megszeretik a zenénket, és még többen eljönnek a koncertjeinkre!

Dani: Semennyire. A magyar doom és a magyar power metal rendkívül gyerekcipőben jár még, legalábbis ami az igényeket illeti. Pedig akadnak nálunk jó zenekarok mindkét stílusban, még ha nem is sok. Ez főleg a doomra igaz sajnos. Számomra teljesen érthetetlen módon ennek a zenei stílusnak csak rendkívül kis része, a valójában szerintem az életérzést nem, csak a súlyosságot megtartó sludge, grunge (stb.) -szerű irányzatok élnek igazán. Az epikus doom, a tradicionális doom vagy a funeral doom totális hiánycikk. Na persze mi sem mondhatjuk azt, hogy ős doomot játszanánk, hiszen számunkra fontos, hogy a power metal elemek is meglegyenek – hiába, mégis csak Iced Earth-ön meg Nevermore-on nőttünk fel. De a doomtól ez a fajta hozzáállás egyáltalán nem áll távol, elég, ha az ember belehallgat egy Memory Garden vagy Solitude Aeternus albumba – nagy megtiszteltetésünkre ez utóbbi zenekart többször is szokták emlegetni a kritikák a mi zenénket hallgatva.

És, ha már a power metal is szóba került: úgy vélem, hogy az a zenei irányzat is igen gyenge lábakon áll Magyarországon. Az egyik legnagyobb gond talán még mindig az vele, hogy sokan ezt a vonalat egész egyszerűen a heavy metallal azonosítják, elfelejtve ezzel, hogy nem csak a '80-as évek, de már a '90-es évek végi nagy heavy/power metal újhullám óta is eltelt több mint tíz év. Közben pedig olyan zenekarok mentek át stílusváltáson, mint a Nevermore, az Iced Earth vagy a Rhapsody – csak, hogy egy-két egyértelmű példát említsek. Bár alapvetően a hallgatók fejéből kéne már kiverni azokat a sablonokat, miszerint "magyar banda csak olyan zenét játsszon, amit a '80-as évek nagyjai", sajnos azt látom, hogy a (talán) szélmalomharcot automatikusan feladva a legtöbb zenész kiszolgálja ezeket az igénynek nehezen nevezhető elvárásokat. És emiatt ott tartunk, ahol a part szakad: nem tudunk kiállítani világszínvonalú power metal bandákat – se.

Szülővárosotok Székesfehérvár, ahol igen intenzív az underground zenei élet, Ti hogyan vélekedtek az ottani rock-metal színtérről?

Gyuri: Én személy szerint nem érzem olyan intenzívnek a metál életet. A Fezenen kívül egy kis klub van, ahol esélyt kapnak a zenekarok a fellépésekre. Szerintem visszaesés tapasztalható az elmúlt pár évben és ez sajnos más városokban is érezhető. Továbbá vannak a metalon belül is olyan műfajok, melyeknek Fehérváron nincs számottevő közönsége, többek között a doom is ide sorolható.

Dani: Hogy igen intenzív lenne az underground zenei élet? Ezt annyira én sem mondanám. Csak pár éve kerültem erre a környékre, és nem gondolom ezt a térséget se jobbnak, se rosszabbnak a többinél. Eddig két másik megyeszékhelyen is tevékenykedtem a metal és a rock zenei színtéren, és pont ugyanazt tapasztalom itt is. Van egy szűk réteg, amelyik eljár a koncertekre és nyitottnak is nevezhető, de persze az emberek nagy része – ezer oknál fogva – nem jár el sehova, főleg olyan metal koncertre nem, amit nem ismer. A zenészek is pont ugyanolyanok, mint mindenhol. Van néhány arc, banda, akik mennek mindenfelé az országban és szép lassan építgetik is a karrierjük, de persze a legtöbben csak amolyan helyi zenészek, akik legfeljebb a fehérvári és környéki klubokba, művelődési házakba mennek le zenélni, és azt is főleg a haveroknak és a többi zenésznek. Jelenleg amúgy két klub van, ahol egy magunkfajta zenekar felléphet, ebből is inkább csak egy, a Pucok Underground Klub, ami klub szinten – úgy vélem – teljesen megfelelőnek nevezhető.

Robi: A sok lelkes és tehetséges zenekarra való tekintettel igazán lehetne még egy-két klub, terem stb., ahol koncerteket lehetne adni.

Ki a felelős a koncertek szervezéséért?

Gyuri: Ez a feladat legtöbbször megoszlik köztem, valamint Dani között. Nagyobbrészt Daninak köszönhetjük amúgy a koncerteket, én inkább a logisztikáért felelek.

Merre játszotok szívesen?

Zoli: Bármerre. Nem vagyunk helyhez kötve, szívesen megyünk, akár pár száz kilométert is egy jó buliért. Természetesen legtöbb fellépésünk Székesfehérváron van, főleg a Pucok Underground klubban, de voltunk már Budapesten és Szegeden is, illetve a közeljövőben Észak-Magyarország felé is nyitunk.

Idézzetek fel pár emlékezetes bulit!

Robi: Szeged...

Zoli: Igen, számomra is a legemlékezetesebb a szegedi fellépésünk volt, ahol a Sin of God mellett a Psychogod (RO) csapatával rombolhattunk a színpadon. Az estét természetesen remek hazai pálinkák társaságában fejezhettük be.

Dani: És persze a dekoratív román énekesnőt meg sem meritek említeni...

Milyen koncertek vannak már lekötve 2013-ra?

Dani: Egyelőre nincsenek lekötött bulijaink. Beneveztünk néhány fesztiválra, tehetségkutatóra. Ha minden jól megy, júniusban hozzuk a szokásos fehérvári buli mennyiséget. Tervben van amúgy jelenleg egy hazai klubturné, ehhez keresünk most anyagi és zenei támogatókat.

Mik azok a tervek, amiket mindenképp meg szeretnétek valósítani idén?

Gyuri: Elsődlegesen a nagylemez munkálatait. És természetesen továbbra is szeretnénk minél több városban is megmutatni magunkat, fesztiválokon fellépni, esetleg külföldön is bemutatkozni.

A végszó pedig a Tiétek, ami jön! Én köszönöm, nagyon!

Dani: Nagyon szépen köszönjük mi is az interjút. Azoknak pedig, akik a szavaink olvassák, üzenjük, hogy az internet minden zugában fellelhetők vagyunk – tessenek ránk keresni és hallgatni a zenénket és természetesen nem csak a miénket! A napokban feltettük azt a kérdést a facebookon, hogy ki ismer olyan hazai zenekarokat, amik világszínvonalú metal játszanak. Szó mi szó, egy igen korrekt lista jött össze pár napon belül. Ha valakit tényleg érdekel a magyar metal élet és nem elégszik meg az agyonhallgatott kazettáival, akkor keressen rá erre a listára, és csodálkozzon rá, hol is tart valójában a magyar metal szcéna. Megéri, azt garantálom...

Aktuális felállás:
Szöllősi Dániel - ének, gitár
Fekete Zoltán - gitár
Kantár György - basszusgitár
Várkonyi Róbert - dob

Oldalak:
facebook.com/eclipseofthesunband


Csipke

rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Lénárd László - interjú 3. rész (2017)
Ha a hazai rockújságírásról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a Metal Hammert. Az 1986-ban indult hard rock - heavy metal magazin immár három

Tovább...
Fehér Ádám - A blues megy tovább (2017)
Egy esztendővel ezelőtt számoltunk be az akkor alig 11 éves bluesgitáros fiatalember, Fehér Ádám bemutatkozó lemezéről, a Fehér Ádám Blues Factory Taking

Tovább...
Harmath Albert - interjú 1. rész (2016)
Harmath Albert a Febris, a Sakk-Matt, a Kárpátia énekese volt. Szenzációs interjúalany, egy órában annyi fontos dolgot mondott, mint

Tovább...
Harmath Albert - interjú 2. rész (2016)
Harmath Albert a Febris, a Sakk-Matt, a Kárpátia énekese volt. Szenzációs interjúalany, egy órában annyi fontos dolgot mondott, mint

Tovább...
Lénárd László - interjú 4. rész (2017)
Ha a hazai rockújságírásról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a Metal Hammert. Az 1986-ban indult hard rock - heavy metal magazin immár három

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia