×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Stone Sour - House of Gold & Bones - Part 2 (2013) 

Megjelent: 2013. április 11. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1992-ben Des Moines-ben (Iowa, USA) alakult Stone Sour 1997-ig inkább csak a Slipknot tagjainak kommerszebb grunge-hard-rock hóbortja volt, de amikor 2002–től újra aktivizálták a formációt, a dolgok állása egyre nagyobb és komolyabb sikerre fordult... A 2006-os Come What(ever) May (amiről kétszer is írtunk) és a 2010-es Audio Secrecy is elképesztően sikeres lett, így mára a modern, de dallamos groove-grunge-hard keverék zene szerelmeseinek az egyik legfontosabb zenekarává váltak... Tavaly kiadták a House of Gold & Bones című dupla "koncepciózus" munkájuk első felét, aminek a folytatására idáig kellett várnunk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A House of Gold & Bones első fele ismét kiválóan teljesített, az US Billboard 200-as lista 7. helye, meg az US Billboard Hard Rock és UK Rock listák első helye is azt bizonyította, hogy a helyzet megérett a komolyabb rockoperázásra... Így, hát nem kerülhettük el - az előre amúgy is beharangozott - folytatást-befejezést sem, ami - ha lehet - még kommerszebb, még mélyebb és még depressziósabb lett, mint az elődje volt... Az eladhatóságot tetézendő, még képregényt is fogunk hozzá kapni, "a fiatalok úgy is megveszik, mert imádják a hasonló intergalaktikus árúkapcsolást" jeligével...

Az operáknál már csak úgy szokott lenni, hogy az igazi drámát és tragédiát a végére tartogatják nekünk, ami szabályt a Stone Sour is megtanulhatott... Szóval rendesen drámai lett itt a hangulat, a dalaik többsége lassabb-merengőbb, de a súlyos részek is sötétebbek lettek, mintha csak az Alice in Chains-t hallgatnánk 1994-1995-ben, a történetük végének (a Jar of Flies ep-nek és az Alice in Chains című albumnak) a környékén, amikor Layne Staley már olyan mélyre merült a sötétség erejében, a kemény drogok depressziójában, ahonnét lehetetlen volt már élve kimásznia... Abban meg inkább reménykedjünk, hogy Corey Taylor még nem merült ilyen mélyre, ha a csapatával zeneileg tényleg közel is sikerült jutnia ahhoz a merülési szinthez...



A Red City című zongorás merengésnek induló, majd Pink Floyd-i mélységekbe jutó dallal nyitnak... Ez a lassan dülöngélő érzés megy át kvázi diszkó-doom-ba a Black John-ban, kellően mélyre hangolva hozzá a gitárt... A Sadist furcsán egyszerű ballada, amit slágerré teszi a befejezetlen melódiája... A Peckinpah-ban megkapjuk a lehangolt durvaságot, a Black Sabbath misztikuma hatja át az egész dinamikájában pulzáló dalt. A Stalemate punk-szerű beindulás, némi slágeres refrénnel. Ez az érzelmi csúcspont, kellő üvöltözéssel vegyítve... A Gravesend olyan, mint amit a címe után várnák, súlyosan lehangolt temetői hangulat uralja... A kötetlenebb '82 nekem kissé tompának tűnik, de a refrénre azért kapunk ismét a súlyosabb-lehangoltabb gitárból is...

A The Uncanny Valley az egyik legjobb valaha készült Alice in Chains-klón dal, amit valaha hallottam, egy depressziós epika, ami ellenpontként kellően slágeres is... A Blue Smoke című 2 perces darab maga a merülés, úszás a hangok zavaros vizében, ahol az ének mellett csak a konkrét hangok adják meg a kapaszkodót, úgyhogy a záró basszusok hátán kilövő Do Me a Favor maga a felszabadulás, még akkor is, ha egy igazán furcsa modern rockslágerről van szó, úgy a feketébe öltöztetett Nickelback és környékéről... A lazább The Conflagration egy hegedűs indie-rock sláger, aminek a Fal-szerűnek induló, de alaposan bevadított The House of Gold & Bones törzsi ritmusa zakatolása adja meg a végkifejletét...

Szóval, összességében van miért meghallgatni ezt a folytatást, mégha én valahogy nem is érzem benne azt a hitelességet és zsenialitást, amik a hatásként emlegetett "nagyokat" jellemezték egykor... De lehet, hogy egyszerűen csak nem hallgattam eleget ezt a produkciót, hogy megtaláljam benne a "legnagyobbak" ösztönös természetességét...

10/8.5




Track lista:

01. Red City - 4:39
02. Black John - 4:02
03. Sadist - 5:07
04. Peckinpah - 4:11
05. Stalemate - 4:47
06. Gravesend - 4:41
07. '82 - 3:42
08. The Uncanny Valley - 4:01
09. Blue Smoke - 2:07
10. Do Me a Favor - 3:44
11. The Conflagration - 4:55
12. The House of Gold & Bones - 4:43

Közreműködő zenészek:

Corey Taylor (Slipknot) - ének, zongora
James Root (Slipknot) - gitár
Josh Rand - gitár
Roy Mayorga (Soulfly 1997-1999) - dob
közreműködött: Rachel Bolan (Skid Row) - basszusgitár

Producer: David Bottrill

Lemezeik:

Stone Sour (2002)
Come What(ever) May -2- (2006)
Audio Secrecy (2010)
House of Gold & Bones - Part 1 (2012)
House of Gold & Bones - Part 2 (2013)

Kiadó:
Roadrunner Records
Honlap:
www.stonesour.com
facebook.com/stonesour




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Stone Sour - Hydrograd (2017)

2017-07-03 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...
Voodoo Circle - Raised on Rock (2018)
A németországi Brüggen-ben, 2008-ban alakult Voodoo Circle a Whitesnake egyik legjobb klónja. A legutóbb Jorn lemezén szereplő - de a Level 10, a Silent Force, a

Tovább...
Dalriada - Nyárutó (2018, Dionysosrising)
Úgy gondolom, hogy a Dalriada-féle folk-metal - ami nem más, mint a népzenei darabok a metal eszközrendszerével eljátszott változata - nem emeli, de nem is erodálja a

Tovább...




Koncertek 2018. május 24. és 2018. június 09. között: