×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - What About Now (2013) 

Megjelent: 2013. március 09. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1983-ban Sayreville-ben (New Jersey, USA) alakult Bon Jovi zenekar 1986-ban a glam metal élharcosaként lett szupersztár a Slippery When Wet albumával. Azóta sok idő telt el, de a csapat népszerűsége mit sem változott... Legutóbb 2009-ben jelentkeztek a The Circle című albummal, amivel a Billboard 200-as eladási listáját is vezették (163 ezer darabot adtak el belőle az első héten akkoriban)...

Most itt a tizenkettedik stúdió lemezük What About Now címmel, amit az újraválasztott amerikai elnök, Barack Obama inspirált (a Rolling Stone magazin szerint). A The Circle után, ismét John Shanks producerrel dolgoztak rajta (aki időközben a Van Halen-nel is dolgozott az A Different Kind of Truth albumán)... És még egykori sikereik legfőbb kovácsa, Desmond Child is újra beugrott hozzájuk egy közös dal erejéig, de még vele se várjon senki ettől a lemeztől retrográd-nosztalgiázó glam-hangulatot... De szerencsére olyan sok country-t sem, ez ugyanis ismét egy modern, kommersz, slágeres pop-rock album lett, mint amilyen a The Circle is volt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez a lemez zeneileg egyértelmű folytatása a The Circle-nek, úgyhogy aki azt szerette, ezt is fogja... Én nem tartozom ebbe a körbe, nekem az túl kommersz, túl slágeres, már-már diszkós, ugrálható pop-rock volt, ami nekem egyszerűnek, fiatalosnak tűnt. Ahogy ott, így itt is elsősorban Richie Sambora csapatban és a dalokban elfoglalt helyével vagyok elégedetlen, mert egyszerűen ezen a lemezen sincs annyi gitár, mint amennyinek lennie kellene, hogy szeretni tudjam... A dolog azért zavaró annyira, mert az itt hallható dalok jelentős részéhez szerzőként is köze van Samborának, úgyhogy érthetetlen, hogy ennyire csak háttérnek van használva a hangszere... És amit játszik, az is inkább valahová a U2-környékére tehető lendületes "maszatolás", mintsem az a teljesen egyedi, dögös-blues hatású glam-szerűség, amivel annak idején szupersztárok lettek... Tudom, a gitáros játéka az 1992-es Keep the Faith óta ebbe az irányba mutat, de még akkor is megtartott valami felismerhetőt-egyedit saját magából, ami sajnos mára - a másodperces szólóin kívül - szinte teljesen kikopott a dalaikból. Minderre az "arctalanságra" teszi fel a végső pontot a nyitó Because We Can erősen Queen-hatású záró instrumentális betétje...



John Shanks eldöntötte a "helyét" a csapatnak: modern pop-rock slágerek kellenek, lehetőleg lendületes "konzerv" alapokkal, amikre Jon Bon Jovi kiénekelheti magát, meg persze "összekacsinthat" a csajokkal az első sorokban. Ezt tudja (amúgy kiválóan) ez az album, semmi egyebet. Ennek az eredménynek az eléréséhez az sem számít bajosnak, ha a gitárok helyett modern elektronikus alapok viszik a főbb kísérő szólamokat, a lendület elviszi a hátán a produkciót... és még az indi-módra megírt, U2-s gitár-maszatolás is kiválóan illeszkedik hozzá... Az, hogy ehhez a végeredményhez mennyi köze van Tico Torres-nek és a dobjának, meg David Bryan-nek és a billentyűs elképzeléseihez, azt képtelenség kivenni, én azt tippelem, hogy nem lehet sok, ennél azért ők sokkal régimódibb rocker arcnak tűnnek, de lehet, hogy tévedek... De szerintem ők már réges-régen csak megfizetett mosolygók, ezekhez a dalokhoz John Shanks-nak több köze van, mint nekik... A csapat rajongóit az vigasztalhatja csupán, hogy Shanks halálosan profi abban amit itt csinál... Ahogy azt mondani szoktam magamnak: "ülnek a slágerek", mert könnyedek, mint egy "elsárgult" falevél... Csak én valami másra, sokkal tartalmasabbra vágynék egy Bon Jovi lemez hallgatása közben, mert én már túl öreg vagyok ezekhez a lehető legprimitívebb szerkezetű és hangszerelésű dalokhoz, amik egyetlen célt tűztek ki maguk elé: szórakoztatni akarnak, nem elgondolkodtatni...

Az öregebbeknek tolnak némi country-t (pl.: I'm With You, What's Left of Me), a lehető legtipikusabb formában, de hát engem ez sem fog meg, mert ez aztán tényleg csak Amerikának szól... A romantikára vágyó (idősebb) csajok megkapják a kötelezően dünnyögős balladákat (pl. az akusztikus Amen, meg az álkomolyzenés Thick as Thieves), a haza térő katonák meg megkapják az Army of One-t, a maga menetelős együtt-énekelhetőségével... Mégis ez a dal lett az egyik legjobb szerzeményük szerintem... És még csak nem is azért, mert Desmond Child tényleg csodálatos sláger-refrént rittyentett nekik, hanem itt végre digitális "izék" helyett (pl. Pictures of You), zajos Hammond-orgona adja alájuk a szőnyeget... és persze Child is az egyik legnagyobb mestere ezeknek a "heroikus" daloknak...

Mindezzel együtt, ezt a lemezt könnyebb megszoknom, mint a The Circle-t, amit máig nem tudtam megszeretni... Van itt pár olyan könnyed hangulatú Billy Falcon-os sláger (Because We Can, That's What the Water Made Me, Beautiful World), amiktől jobb kedve lesz az embernek...

10/6.5




Track lista:

01. Because We Can (Jon Bon Jovi, Richie Sambora, Billy Falcon) - 4:00
02. I'm With You (Bon Jovi, John Shanks) - 3:44
03. What About Now (Bon Jovi, Shanks) - 3:44
04. Pictures of You (Bon Jovi, Sambora, Shanks) - 3:58
05. Amen (Bon Jovi, Falcon) - 4:12
06. That's What the Water Made Me (Bon Jovi, Falcon) - 4:25
07. What's Left of Me (Bon Jovi, Sambora, Falcon) - 4:35
08. Army of One (Bon Jovi, Sambora, Desmond Child) - 4:34
09. Thick as Thieves (Bon Jovi, Sambora, Shanks) - 4:57
10. Beautiful World (Bon Jovi, Falcon) - 3:48
11. Room at the End of the World (Bon Jovi, Shanks) - 5:02
12. The Fighter (Bon Jovi) - 4:37

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi – ének, gitár
Richie Sambora – gitár, vokál
Hugh McDonald – basszusgitár, vokál
Tico Torres – dob
David Bryan – billentyűs hangszerek, vokál

Producer: John Shanks, Jon Bon Jovi, Richie Sambora

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Island
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...












Klipmánia