×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Joe Satriani - Is There Love In Space? (2004) 

Megjelent: 2004. június 04. péntek 02:01:59
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Megjelent: 2004. április 13.
Kiadó: Epic
Honlapja: satriani.com
Belehallgatás: katt

Satrianit nem kell bemutatni. Mégis érdemes néhány dolgot kiemelni. Ő volt a 80-90-es évek egyik legjobb gitártanárja. 1956. július 15-én született Westbury-ban, NY-ban. Legelső inspirálója a legenda Jimi Hendrix volt. 14 évesen kezdett a zenélés iránt érdeklődni. Fürgén tanult, és Steve Vai-al együtt élezte fegyverét. Aztán a 70-es végén a Berkeley-be helyezte át életét. A mai metal és rock műfaj néhány gitárosának oktatta a műfajt. Többek között Kirk Hammett (Metallica), Larry LaLonde (Primus), David Bryson (Counting Crows), és a jazz fúziót játszó Charlie Hunter volt a tanítványa. Aztán kezdte igazán karrierjét. Elsőként Greg Kihn turnébandájában villant meg. Utólag, 1996-ban meg is jelent a King Biscuit Flower Hour című lemez erről az időszakról. 1984-ben jelent meg első szóló EP-je. Nemsokkal később első lemeze, ami óta az egyik vezető rock gitárosnak tartja a szakma és a közönség. Mick Jagger turnébandájának is a tagja volt, akivel Japánban és Ausztráliában lépett fel az 1987es Surfing With the Alien megjelenése után. 1990-ben szerződött az Ibanezzel, és jelent meg első JS Joe Satriani model. Játszott a Blue Oyster Cult: Imaginos, Alice Cooper: Hey Stoopid, Stuart Hamm: Radio Free Albemuth, Pat Martino: All Sides Now, és a Spinal Tap: Break Like the Wind lemezén. Alapító tagja, barátjával Vai-al a hazánkba is ellátogató G3 csapatnak, és csak nemrég adta ki a G3 Live: Rockin' In The Free World című lemezét, és most itt van új szóló alkotása is.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Amikor az ember a kezébe vesz egy JS lemezt, akkor már valószinűleg tudja, hogy mire számíthat. Túl nagyot nem fog tévedni. Sok minden biztos a mai rock zenében, de az teljességgel az, hogy egy JS lemez technikailag tökéletesen vírtuóz, alig énekes, dallam és dalorientált, nem öncélú gitárlemezről fogok most írni. Ahogy minden JS lemez, úgy ez is ilyen. Életművének szerves része. A rajta szereplő dalok bármely eddig megjelent lemezén hallhatóak lehetnének. Ha gonosz akarnék lenni, (ahogy nem akarok) akkor ez a legnagyobb hibája a lemeznek. Tetszik vagy nem, de olyan tökéletes technikailag, hogy nagyon nem tud fejlődni. Amikor megjelent a "Crystal Planet", akkor azon éppen az volt a szép, hogy mégis egyfajta "digitális" irányt mégis fejlődött. A "Strange Beautiful Music" is valami hasonló volt, csak már inkább JS szokásos stílusára koncentrált. Ezzel az alkotással viszont leginkább visszatért az eredeti útvonalhoz, valahova a "Flying In A Blue Dream", a legismeretebb és legjobban szeretett lemezéhez.

A csapat, aki most is vele volt a stúdióban régi jól bevált arcokból áll. Leginkább Joe-ról szól a lemez, viszont Matt Bissonette basszer és Jeff Campitelli dobos sokszor bizonyította már alázatát a mester iránt. Ez most sincsen másként. Gyakorlatilag tökletesen, és mégis teljesen háttérben maradnak. Nekem mindig is hiányzott Joe mellől egy, mondjuk Portnoy szerű "keverőgép" dobos, de már megszoktam, hogy ilyen irányú igényeimet máshol keressem.

Ezen a lemezen igazán jó dalok vannak. Az 58:11 futamidőben megkapjuk, ami kijár nekünk. Se többet, se kevesebbet. Aki eddig kedvelte őt, azoknak ez is mestermű lesz. Aki viszont nem kedvelte, az most sem fogja. CSodák nincsenek, csak egy csodálatosan játszó gitáros, aki minden eddig általa kitalált fegyvert megvillant, és mindezt a tőle elvárt tökéletességgel teszi.

Átfutok a dalokon: A "GNAAHH" a "Crystal Planet" irányából közelít. Gitár "fütyültetésekkel" és sokszínű, de mégis egyszerűbb hangokkal. Végül belefutunk egy szólóba a sok szóló között, amitől megint el lehet mindenkinek menni a gitártanárához. Az "Up In Flames"-ról nekem a ZZ TOP jut eszembe. Szólója igazán klasszul hozza a 'Surfing With The Alien' és 'Flying In A Blue Dream' stílusát, ZZ TOP szerű keveréssel. Durvábbnak indul a "Hands In The Air", de aztán megkapjuk a szokásos dallamokat. Leginkább a korai lemezeit megidéző módon. Ahogy a "Lifestyle" is lehetne valamely korai lemezén. A dal érdekessége, hogy a boogie alapokra énekel is a maszter.

A címhez méltó az "Is There Love In Space": lassú, űrszerűen lebegő. Olyan, mintha már valahol eljátszotta volna. Ebből akkordozza ki magát az "If I Could Fly". Jól indul, de nekem laposka darabjaival. Gondolom ebből lesz a legnagyobb sláger. A dal főtémája, refrénje miatt érthető, hisz klasszikusan JS-esen klassz dallamot írt.

A "The Souls Of Distortion" sem kevésbé klasszikus hangokból íródott. Itt inkább próbálja a hangszerét. Zajokkal játszik, de a foszlányokból összeáll a dallam is.

Lassú és romantikus a "Just Look Up". Igazán megnyugtató dal, bár a vezérdallamot már, mintha eljátszotta volna. Valahonnét ismerős. (persze még így nem játszotta el, de hasonlót már hallani lehetett tőle) Az akusztikusabb aláfestésű háttér jót tesz a dalnak.

A "I Like The Rain"-ben előkerül a harmónika és a Harley Davidson. Ez egy énekes dal, amiben a ZZ TOP és a boogie dominál. A "Searching" egyszerűbb egy csöppet. Egy másik tejútból fel lehetne ismerni, hogy ki szólózza végig. Érdekes hangokat írt, kicsit emlékeztet a Vainál megszokott kapkodósabb játékra.

A "Bamboo" is egy lassú darab. Merőben progresszív a hozzáállás. Szerintem ez a leg előremutatóbb darab. Alig dobot tartalmaz, de a végig futó, önmagába bezáródó kisérlet fölötti nagyon játékos szóló szerintem a csúcsa a lemeznek, és ennek a remek gitárosnak.

A "Tumble" és a "Dog With Crown & Earring"-t rátok bízom. Én a "Bamboo"-nál leragadtam. Nekem a lemez idáig tartott, és (képletesen) azóta is ezt a dalt hallgatom.

Összefoglalva, már ha érdemes: persze 10/10, már csak megszokásból is az lenne. Technikailag ismét lehet okulni. Az igazán nagy, hatalmas, átütő siker ismét el fog maradni. De ez olyan zene, amivel ezt nem is lehet elérni. Sajnos a világ nem abba az irányba halad, hogy az abszolút sztár az egy ekkora zseni lenne benne. Mindenestre a "Bamboo"-val engem végérvényesen, és újra meggyőzőtt. Ő a gitárkirály, és pont! Öröm a köbön, hogy végre lehet neki mondani, hogy Big Welcome From Hungary! Végre! Tulajdonképpen előre megírhatnám a G3 koncert beszámolóját is :)

1) GNAAHH
2) Up In Flames
3) Hands In The Air
4) Lifestyle
5) Is There Love In Space
6) If I Could Fly
7) The Souls Of Distortion
8) Just Look Up
9) I Like The Rain
10) Searching
11) Bamboo
12) Tumble
13) Dog With Crown & Earring

Joe Satriani - gitár, harmónika, szinti, ének
Matt Bissonette - basszusgitár
Jeff Campitelli - dob, ütős hangszerek
John Cuniberti - tamburin
ZZ Satriani: basszus a "Bamboo"-ban
Mike Manning: Harley Davidson a "I Like The Rain"-ben.

Producer: Joe Satriani
A felvételek a The Plant stúdióban voltak John Cunibertivel
További felvételek voltak a Studio 21-ben Joe Satrianival
Keverés a The Plant stúdióban volt Mike Fraserrel
A hangmérnök asszisztensei: Justin Phelps and Mike Boden
Digitális utómunkálatok: Eric Caudieux
A lemez utómunkálatai George Marinoval a Sterling Soundban voltak, NYC-ben
Technikai csapat: Mike Manning, Michael Sandoval

Igazgató: Mick Brigden / BGManagement
Művészeti vezető és Design: Rex Ray
Fotók: Greg Watermann
Illusztráció: ZZ Satriani

Lemezei:

1986 - Not of This Earth
1987 - Surfing with the Alien
1989 - Flying in a Blue Dream
1992 - The Extremist
1993 - Time Machine
1995 - Joe Satriani
1998 - Crystal Planet
2000 - Engines of Creation
2002 - Strange Beautiful Music
2004 - Is There Love in Space?
2006 - Super Colossal
2008 - Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock

EP>
Dreaming #11
Additional Creations

válogatás
The Beautiful Guitar
The Electric Joe Satriani: An Anthology

koncert:
1993 - Time Machine
2001 - Live in San Francisco
2006 - Satriani Live!

Honlap:
satriani.com/2004


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia