×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - OU812 (1988) 

Megjelent: 2012. december 14. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Ez a második Van Halen lemez Sammy Hagarral... Alapjában tovább vitték rajta azt a könnyedén dallamos, mégis organikus hangszerelésű alaphangulatot, amit 1986-ban, az 5150 albumra kitaláltak, de már sokkal jobban ismerték egymást, rutinosabban használták ki Hagar hangjának különös színeit, érzékenységét is... Nem volt szükség nagyobb korrekcióra, hiszen az 5150 album nagyon-nagyon sikeres lett, vezették vele a Billboard listáját... Így itt a céljuk annyi lehetett, hogy megőrizzék és megismételjék ezt az eredményt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az 1987. szeptember és 1988. április között készült OU812 album címe ismét viccelődik David Lee Roth-al, annak is az 1986-os Eat 'Em and Smile lemezével, az O-U-8-1-2-ból kiolvasható Oh, you ate one too? egyfajta csipkelődésnek mondható, utalva egykori énekesük lemezének címére és annak kisebb mértékű sikerére (a Billboard 4. helyéig jutott vele)... De, persze lehet a lemez címét teljesen mással, filmes és tévés magyarázattal is ellátni... Viszont vicc ide, csipkelődés oda, a csapat csúcs formában volt ekkoriban, az OU812 is a Billboard élén végezte, tele kommersz rockslágerrel, olyan lazasággal átitatva, amit főleg Amerikában szoktak szeretni...

Ha 5150 kiadásával vártak volna 1988-ig, majd dupla albumként jelent volna meg, akkor ez simán lehetne a második korongja... Vagy az első, mert én ezt sokkal inkább kedvelem... Mivel a megfelelően magas kommersz hangzás már megvolt, Donn Landee egyedül is elég volt megismételni az előzőt, nem kellett mellé senki (Mick Jones sem)... A dalok ugyanazt a könnyed, mégis organikus hangszereléseket hordozzák, a szintetizátor és a gitár, Sammy Hagar Az új énekes már nem volt új, de a hangja még mindig sokkal jobb volt elődjénél... Megmaradt az a született lazaság, amit magával hozott a saját szóló lemezeiről, de itt már nem támogatták annyira, zenekarként működött a dolog... Több és tökéletesebb gitár és ritmus kísérte az ének slágerességét... De így is kiválóan illeszkedtek együtt a kor kommerszebben rockos, AOR-szelleméhez... A lemez hangzása itt sem idézte a korai idők direkt és élő hangzását, annál magasabbra keverték és a gitár sem csak az egyik oldalon szólt, ráadásul a szintetizátor sem került ki a képből, még a ritmus is komplexebb lett, mindettől a csapat sokkal organikusabban szólalt meg... A sok megszólaló hangszer és az organikus hangszerelések között, egyedül csak a dinamika és hangerő eltalálása nem sikerült, de akkoriban ezek általános problémák voltak... Szóval haladtak tovább a maguk számára kijelölt úton, csak most már egyre inkább zenekarnak tűnő módon...





A Mine All Mine az egyik legizgalmasabb Hagar-érás Van Halen szerzemény. A kor szellemét idéző elektronika és a technikás gitár káprázatosan egészíti ki egymást... De Alex Van Halen pörgő-forgó, komplex ritmusa sem volt még soha ennyire érdekes, mint itt... A dal zeneileg igazi remekmű, benne kiváló lassulós kórus résszel, káprázatos szólóval... Sammy Hagar sokat gondolkodott a dallamán, végül minimálisra vette a dallamot, inkább érzésekkel operál, ami szintén előnyére válik a végeredménynek... Ennek ellentéte a When It's Love, az egyik nagy epikus mű, ami egyszerű ritmusra, lustán előre haladó gitár témákra és szintetikus hátterekre építi fel Hagar érdekes érzelmi kitöréseit és kellemes melódiáját... Az A.F.U. (Naturally Wired) ismét intenzívebb dal, ugráló ritmusokkal, amire ki lehet ereszteni pár érdekes tekerést, meg pár sikítozó üvöltést... Igazi energia-bomba, ami élőben robban igazán...

Az énekes imádja a mexikói Cabo San Lucas környéket, ahol 1990-ben meg is nyitotta a Cabo Wabo nevű kocsmáját, de pár éve már a saját tequila márkáját is így nevezte el... Szóval igazán kötődik ehhez a lazulós-bulizós, középtempós darabhoz, ami jól jellemzi a csapat vele készült lemezeinek stílusát... A Source of Infection komoly dal, zeneileg is és tartalmilag is... Túlpörgetett ritmussal, technikás szólókkal mesélik el, ahogy 1988. áprilisában Eddie és kedvese, Valerie Bertinelli az ausztrál tengerparton volt, a gitáros elkapott valami vírust, amitől iszonyatosan lázas lett... Így házasság helyett, öt napot kórházban töltöttek...

A Feels So Good egy butácska romantikázó dalocska, amit Hagar és Eddie nagyon megszeretett, de a félig meddig szintetikus, minimálisra vett ritmusa, butácskának tűnően megszólaló billenytűi és pop-egyszerűsége miatt, sem Alex, sem Michael Anthony nem... Mindenesetre klip is készült hozzá... A Finish What Ya Started az első közös akusztikus daluk... Egy éjszaka a tengerparton, két akusztikus gitáron jammelve rakta össze Hagar és Eddie, miközben folyt néhány üveg tequila és elfogyott pár doboz cigi... Az egész spontánnak tűnik, mert tulajdonképpen az is, de potn ettől lett igazán kiváló... A minden téren lazulós Black and Blue azokról a szexekről szól, amit az énekes a 5150 turnéján élt át... Zeneileg nem sikerült túl érdekesre, de pár kiváló riff azért akad benne... A Sucker in a 3 Piece azt a pillanatot akarja elkapni, amikor Hagar egy Cabo San Lucas-i utazásán megfigyelt egy 23 éves szépséget egy 60 éves gazdag pasival...

Az A Apolitical Blues egy Lowell George szerezte Little Feat dal feldolgozása. Ez a blues az egyetlen feldolgozása a Hagar-érának... Egy csalóka, hamiskás blues dal, zongorával és slide gitárral, demósan naturális hangzásban, két mikrofonnal felvéve, ahogy egy szobában közösen elnyomják a dalt... Bulizva... Levezetésnek... Dolgoztak még egy Numb to the Touch című dalon, amit Hagar úgy írt le, mintha egy Whitesnake-szerű tradicionális heavy metal darab lenne, de végül ezt nem tették fel az albumra, mert nem fejezték be...

A lemezre megkapták a kritikusoktól a Van Hagar szóviccet névnek, ami szerintem inkább az 5150-re volt igaz... A Mine All Mine-t tartom a valaha írt legjobb Van Hagar szerzeménynek, így sokat forog nálam ez az album, még most is kedvelem... Persze nem tökéletes, de akkoriban nagyon soknak tűnt az 1988-1991 közötti várakozás, nagyon sokat kellett hallgatni ezt, mire a For Unlawful Carnal Knowledge megjelent... Úgyhogy alaposan megkedveltem... és ez még ma is így van, mert úgy tud slágeres lenni, hogy tele van káprázatos technikai bravúrokkal... és ez nekem így együtt éppen elégnek tűnik a "szerelemhez"!




Track lista:

01. Mine All Mine - 5:11
02. When It's Love - 5:36
03. A.F.U. (Naturally Wired) - 4:28
04. Cabo Wabo - 7:04
05. Source of Infection - 3:58
06. Feels So Good - 4:27
07. Finish What Ya Started - 4:20
08. Black and Blue - 5:24
09. Sucker in a 3 Piece - 5:52
10. A Apolitical Blues (Lowell George) - 3:50

Közreműködő zenészek:

Sammy Hagar (Chickenfoot) – ének, gitár
Eddie Van Halen – gitár, vokál
Michael Anthony (Chickenfoot) – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob

Donn Landee - producer, hangmérnök

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.van-halen.com
facebook.com/VanHalen


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...












Klipmánia