×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - Diver Down (1982) 

Megjelent: 2012. december 12. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Fair Warning turnéja után pihenni akartak... Nem tartottak szünetet, mióta öt évvel korábban feltűntek a színen, mindenki nagyon kimerült volt már... Ráadásul a csapaton belül is éles harcok voltak, ami már elkezdett a minőség kárára is menni... A kiadó erősködött, hogy ne tűnjenek el teljesen a szemek elől, így 1982. januárra megszületett Roy Orbison ismert klasszikusának, az (Oh) Pretty Womannak a feldolgozását tartalmazó kislemez... Ami rég látott sikerhez vezetett... Úgyhogy gyorsan valami hasonlóval kellett folytatni... A feldolgozásokkal megpakolt Diver Down album 12 nap alatt készült el, ami nem ment a minőség rovására... 4 millió darab fogyott belőle, 3. volt az amerikai eladási listán, ahol 65 hétig volt fenn (az angoloknál 36. lett). De a két kislemeztől, a Pretty Womantól és a Dancing in The Street című Marvin Gaye feldolgozástól is hangos volt minden rádió...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Diver Down az a lemez, amit úgy sikerült összecsapni, hogy mégis jó lett... A "gyors munkához idő kell", ami nekik épp nem volt, mert mindenki pihenni akart inkább... Úgyhogy beindultak az agyak, hogyan dobjunk össze valami vállalhatót... Nyilván ebben a helyzetben engedékenyebbek is voltak egymással a harcoló felek, így a munka lazán és gyorsan folyt... Hallani is, hogy élvezték a feldolgozások felvételét... Nem kellett megküzdeni egymással a szerzői munkában, a dalok készen voltak, csak fel kellett őket újra venni... De még ennél is talán többről volt szó... Mondhatni kellően átjön a "buli" hangulat, ami nélkül nem működhetne ilyen jól ez az egész feldolgozósdi...

A Where Have All the Good Times Gone! című dalt eredetileg Ray Davies írta és a Kinks vette fel... Itt új életre ébred a nóta, de Eddie a szóló megírásával sem húzta az időt, inkább a kiadatlan Young And Wild-ból átemelte az egész trükközést, hogy csak haladjunk, haladjunk... A lendületes Hang 'Em High eredetijét még 1977-ben írták Last Night címmel, más szöveggel, de az énekes nem sokat gondolkodott azon, hogy mit kellene énekelnie... Egyszerűen felszövegelte a részeket, de a dallamosabb refrént sem gondolta át szerintem teljesen... De, a végeredmény így sem lett rossz... a szólót például tanítani lehetne... és, ha már itt tartunk, az instrumentális Cathedral majd másfél perce végig élmény, visszhangja ötletes, egyszerű, mégis rendkívüli...

A Secrets eredeti címe Lookin' Good volt, az énekes nagyon fel akarta tenni a Fair Warningra, de a többiek nem akarták rátenni, így lemarat... Laza, könnyed, intenzív ritmusú, pop-sláger. A gitáros dupla nyakú Gibsont használt a felvételek közben, kiváló munkát végzett mind a 12, mind a 6 húros nyakon... Később élőben dupla nyakú Kramer tűnt fel a kezében... A dal szövegének stílusában az indián költészet képei jelennek meg, amihez eredetileg Ed zongorázni akart, de végül mégis a gitár mellett döntöttek... A folytatás az Intruder, egy rövidke instrumentális improvizációs felvezető a nagy sláger, az (Oh) Pretty Woman elé... Roy Orbison dalának feldolgozása a legsikeresebb valaha megjelent Van Halen kislemez... A gitáros azóta bevallotta, hogy kompletten lefelejtettek belőle egy teljes verze részt, amit nem is vettek sokáig észre, de annyira jól sikerült a stúdióban ez a felvétel, hogy nem akarták megismételni...

A Dancing in the Street eredetije 1964-ben született, a Martha and the Vandellas nevű csapat számára írta Marvin Gaye, Ivy Hunter és William Stevenson... Igazi lebegő érzés, jó kedv, diszkó hangulat... A dalt szinte ugyanebben a hangszerelésben vette fel 1985-ben David Bowie és Mick Jagger is, bár lehet, hogy az a változat inkább arról híres, amit azóta könyvben írtak róla (és pedig, hogy nem csak énekeltek együtt, hanem aludtak is...)

A Little Guitars (Intro) akusztikus improvizatív felvezetője a dalnak, egy kellemes kis komolyzenei tétel, semmi több... De a zenekari Little Guitars is ezt a spontán hangulatot viszi tovább, immáron kórusos pop-rock slágerként... A dalt egy mini Les Paul gitár ihlette, amit Eddie épített magának... A stúdióban élőben is azon a gitáron nyomta fel... Dave kitalálta hozzá, hogy egy mexikói senoritának a "virágáról" énekel majd... A dolog kiváló an működik, mert spontán és egyszerű... ahogy egy slágernek lennie kell... De a folytatás sem lett más, Big Bad Bill (Is Sweet William Now) eredetije Milton Ager és Jack Yellen swingje, amit a Vaudevillenek írtak... Meghallották a rádióban, majd felvették, ilyen egyszerű az egész... A jazz standardban a gitáros és a dobos alja, Jan Van Halen klarinétozik, káprázatosan...

A The Full Bug is ezt a spontán hangulatot viszi tovább, csak több gitárral... Akartak még valami rock and roll-ost, ez lett belőle... Az énekes herflizte fel a szólót benne, de a country-s akusztikus gitár intro is az ő műve szólóban... Érezhetően lendületben voltak a felvételen, ettől jó is lett a dal, bár sok energiát nem fektettek bele... A zárás a Happy Trails című Dale Evans dal több szólamú énekes feldolgozása... Ez a dal egy kowboyos TV show zenéje volt az '50-'60-s években, de Van Halen is sokat használta viccként korábban... Előadták például a legendás 1976-os Pasadena Civic Auditorium shown, közvetlenül az első lemez-szerződésük aláírása után... Amúgy szerepelt már az 1977-es Warner Brothers demo kazettájukon is, viccként... Ami bejött akkor is, és itt is...

Persze mindez a lazaság és könnyedség nem oldotta meg az énekes és a gitáros között egyre jobban feszülő problémákat, de némileg segítettek levezetni azokat... Akkoriban nagyon akart bekerülni Eddie az épp' gitárost kereső Kiss-be, amiről (a legfontosabb ismert Van Halen demót producerként segítő) Gene Simmons bírta csak lebeszélni... Az biztos, hogy a Diver Down után két évet kellett várni az 1984 című lemezükre, amire a csapat nagyot váltott zeneileg, de a szintetikus elemek végül nagyon jól sültek el... és megszülettek rá a máig legnagyobb slágereik, a Panama és a Jump, de a sok veszekedés és folyamatos harc miatt, David Lee Roth távozása így is elkerülhetetlen lett...




Track lista:

01. Where Have All the Good Times Gone! (Ray Davies) - 3:02
02. Hang 'Em High - 3:28
03. Cathedral (instrumentális) - 1:20
04. Secrets - 3:25
05. Intruder (instrumentális) - 1:39
06. (Oh) Pretty Woman (William Dees, Roy Orbison) - 2:53
07. Dancing in the Street (Marvin Gaye, Ivy Hunter, William Stevenson) - 3:43
08. Little Guitars (Intro) (instrumentális) - 0:42
09. Little Guitars - 3:47
10. Big Bad Bill (Is Sweet William Now) (Milton Ager, Jack Yellen) - 2:44
11. The Full Bug - 3:18
12. Happy Trails (Dale Evans) - 1:03

Közreműködő zenészek:

David Lee Roth – ének
Eddie Van Halen – gitár, vokál
Michael Anthony (Chickenfoot) – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob

Jan Van Halen - klarinét: Big Bad Bill
Ted Templeman - producer
Hangmérnök: Donn Landee, Ken Deane

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.van-halen.com
facebook.com/VanHalen


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...












Klipmánia