×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - Celebration Day (2012) 

Megjelent: 2012. december 06. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1968–1980 között működő Led Zeppelin a rockzene történetének legnagyobb hatású zenekara volt. A hatvanas évek végén átformálták a műfajt, a nagy elődök (pl. a The Who) sikereinek kifutása után, átalakították elődeik értelmetlen lázadását, direktebb és keményebb - később pszichedelikusabb - hangvételű, gitár-központúbb volt a zenéjük, erőteljesen a múltba kapaszkodó, blues-gyökerekkel, amiből adódó - a lázadással ellentétes - "érzelmes" hangvételük újdonságnak számított...



Többek között megteremtették azt a magas hangú férfi énekes-ideált, azt a nőies fürtjeit dobáló szexszimbólum-képet, aminek a hatása ma is minden rockzenével foglalkozó előadón, kötelezően kimutatható. Bár a kiadott 9 stúdió és (ezzel együtt) 4 élő kiadvány (meg 9 hivatalos válogatás) kapcsán a kritikusok fanyalgását ők sem úszták meg, a közönség mégis a magasba emelte a nevüket... Ők voltak koruk legkeresettebb koncertbandája, a legnagyobb arénákat, stadionokat tudták megtölteni már akkor, amikor - a ma már szintén legendássá magasodó - kortársaik (Black Sabbath, Deep Purple, Uriah Heep) még füstös pinceklubokból próbáltak felmászni, vagy mozik termeit sem tudták megtölteni ülős "bulijaikkal"... Zenéjük és sikerük, példaként mindenkire hatással van még ma is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A hatvanas évekből adódóan, pontos eladási adatok nem állnak rendelkezésre, de 300 milliónyit szoktak emlegetni a lemezeik kapcsán, amiből 111.5 millió csak az USA-ban fogyott (kilenc lemezük Top 10-es volt a Billboardon, amit hat alkalommal vezettek is). Ezt brit bandaként csak a Beatles tudta felülmúlni (177 millióval), de amerikai előadó is csupán kettő volt ilyen, az egyik persze Elvis, a király (134.5), a másik a county-sztár Garth Brooks (128)... Mint könnyen kivehető, nagyon nem maradnak el tőlük sem... Csak az összehasonlítás kedvéért: a sokkal hosszabb karriert magáénak tudó Rolling Stones például 66 millió darabot adott el a lemezeiből az államokban, ezzel a 14. helyen van... Így hát könnyedén kijelenthetjük: a Led Zeppelin a legfontosabb valaha működő rockzenekar volt... Nem véletlen, hogy folyamatosan a levegőben tartja a sajtó a nagy visszatérésük pletykáját... Ez egyszerűen a jelentőségük miatt kijár nekik... 2007-ben aztán minden pletyka beigazolódott, még egyszer és utoljára színpadra álltak, hogy zenéjük segítségével emlékezzenek meg Ahmet Ertegunról, arról a török származású kiadó-vezetőről, látnokról, aki (Eric Clapton és a Rolling Stones után) a legelső Led Zeppelin demó pár dalát meghallgatva, felfedezte és szerződéshez juttatta őket...

Én ahhoz a generációhoz tartozom, akik moziban látták a The Song Remains the Samet. (Emlékszem, kettő forintba került a jegy.) Akkoriban egészen más volt a "moziba járás" kultúrája... Nem voltak lépten-nyomon plázák, sokat használt mozik voltak, amikben a székek fából készültek... amin alaposan megviselte az ülés az ember tomporát... és igen, (ahogy mindenhol máshol) lehetett dohányozni is, igaz akkor már új szabályt hoztak, és csak az első sorokban volt szabad, a többi helyen csak "lopva", hogy a jegyszedő nénik ne vegyék észre... Szinte minden film közepén szünetet tartottak, hogy mindenki megvehesse 10-20 fillérért a sósperecét, amin kívül nem is nagyon volt kapható más... Ja, igen, fillér... amiről ma már a fiatalok azt sem tudják, hogy mi is az... (És igen, melyik országban nincs "egységnyi" pénz? Hát, hihetetlen, de nálunk már a "fillér" mellett még 1 forintos sincs forgalomban, de azt sem tudom, hogy mit dobálnak a fiuk a P. Mobilnak a Kétforintos dalakor... Mert "bélás" sincs más... Ötöst?)

De vissza a filmhez... A mozikba főleg azért jártak akkoriban az emberek, mert oda valami érthetetlen anomália folytán, nem csak a tévékből áradó kommunista kultúrmocskot hoztak be, hanem - persze nagyobb csúszással-, de mást is... Például a The Song Remains the Samet is, ami a rockzenével szembeni általános ellenállás okán, ma is teljesen érthetetlennek tűnik a számomra... Valaki nagyon "elírhatott" valamit valahol...

De mindez ma már nem jelent semmit... Sőt, azt sem feltétlenül jelenti, hogy a film megtekintése után mindenki azonnal mániákus Led Zeppelin rajongóvá vált volna... Még én sem lettem az, pedig alapvetően fogékony voltam rájuk... Nekem valahogy az ott nyújtott teljesítmény, akkor már nem volt elég... Hogy egészen pontos legyek, Robert Plant nyávogása és vonaglása nekem túl nőies volt, túl primadonna... és, hát a stúdió lemezekből kiindulva, a hangja sem volt teljesen "olyan"... Sőt, még Jimmy Page sem nyomta elég tisztán, hogy a cigifüstben úszva, egy piszkos mozivásznon keresztül, teljesen feleslegesen be-be vágott dokumentumfilmes jelenetek közepette is bele tudjak szeretni a zenéjükbe... Nem lettem a rajongójuk, de mégis nagyon sokat hallgattam a stúdió lemezeiket, mert azok egészen más, sokkal "értékesebb" érzéseket keltettek bennem... Többnek és sokkal jobbnak tűntek, mint a filmen...

Én ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek Tardos Péter a Rocklexikonjában fogalmazta meg a Zeppelin zenéjének a lényegét, aki így írt róluk: Robert Plant magas hangregiszteres, démonikus éneke, Jimmy Page "mindent eldöntő" gitárjátéka, John Bonham ágyúlövés és óramű keresztezéséből fakadó dobolása és John Paul Jones ugyancsak "svájci" precizitású basszusjátéka a Led Zeppelin titka... Vagy legalábbis - teszem hozzá ma - réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, ezek voltak... Ma már ugyanis messze nem "tudnak" még annyit sem, mint amit a moziban mutattak nekünk, annak idején, réges-régen... Ez a Zeppelin már nem az a Zeppelin... Pár tényleg rocktörténeti dal, amit kiöregedni látszó zenészek, öreges tempóban, zavaros gitárok és a hangjának fontosabbik-magasabbik felét rég elvesztő énekes próbál kikínlódni magából... Több-kevesebb sikerrel, de végig érezhetően sok digitális utómunkával... Ez ma a Led Zeppelin, amit egyedül az a tény ment fel a teljes önégetéstől, hogy ebben a formában még magának az úristennek sem akarnak turnézni... Mert szerintem nagyon igaza van Plant-nek, hogy ezt így nem szabad megturnéztatni...

Persze a műsor maga zseniális, de a zenészek már kiöregedtek ebből az "ereszd el a hajam"-ból... Robert Plant már vagy húsz éve csalja a régi dalait. A "magas hangregiszteres, démonikus éneke" közül ő a "démonikus"-t választotta, mert az "érzés" még megvan az öregben, de amikor fel kéne nyújtania, már csak lefelé képes. Régen gyakorolja, ügyesen csinálja, de ettől még döcögnek a témák... A műsor végére még így is annyira kifárad, hogy nincs az a digitális utómunka, ami képes lenne rajta javítani... A hasonló zenekaroknál bevett gyakorlat, hogy kicsit visszább vesznek a tempóból, hogy az énekesnek legyen ideje beküzdeni, amit kell. Ők is így tesznek... Jason Bonham küzd meg alaposan a kérdéssel, mert hol lassul, hol vissza gyorsul... Játékára amúgy sem illett soha az "ágyúlövés" jelző, de eddig a pillanatig mindig pontos volt... Hát most itt nem lehet, az "óramű" Plant ügyes küzdelme miatt lehetetlen... Jimmy Page játéka tényleg "mindent eldönt"... Legalábbis a tempókat tekintve... Soha nem volt "tiszta játékos", sőt, mindig szeretett improvizálni, ami egykor különlegessé is tette a koncertjeiket... Ma már viszont nem az igaziak a nagy elszállásai... Küzdelem hallgatni a piszkosan és ködösen felbukkanó témákat a zavaros szólóiban. Ráadásul ilyenkor tesz a többiekre, meg a lassult tempókra, amivel össze is zavarja a többieket, hiszen nincs már megfelelő mennyiségű és minőségű közös színpadi rutinjuk...

Még a rajongó barátaim is azt mondták nekem, ne a műsor első pár dalával foglalkozzam, ott tényleg "remegtek a kezek-lábak"... Hát, nem tudom, a jammelős, instrumentális szólók végig nagyon rosszak szerintem... Nem csak Page, az egész trió csúszkál-maszatol, kiesik a ritmusból, néha már-már fáj hallgatni amit össze-vissza szerencsétlenkednek egy-egy ismerős alaptémával... Például a No quarter 5:20 körül, vagy a Misty Mountain záró része és a Whole Lotta Love ritmusozása - ahol szerencsére inkább lekeverték Page szerencsétlenkedését, ami amúgy ügyes húzás, de nem tüntet el mindent... Utóbbi dal gerjesztős-misztikus középrésze még rendben van, de szerintem ezt az egész részt újra felvették, mert a közönség alaposan eltűnt alóla... A dal vége viszont egy merő kínlódás, Page gitárja egyszerűen hamis, nem elég jó... Pedig érezhető szerintem, ahogy húzták digitálisan a ritmus fölé a témáit, a gitárját, de tökéletesen ez a javítgatás még ma sem működik... A Rock and roll szólója is pontatlan, szinte nulla, még a ritmust és tempót is sikerül vele összezavarnia, annyira maszatos...

Mondjuk a kis Bonham sem találta el a dal "új" tempóját szerintem... Mert végig Plant-nek lassították a műsort, minden dalt az énekesre szabtak át szerintem, hogy ne kelljen "küzdenie" a "nyávogós" részeknél, ki tudja engedni a hangját, legyen helye és ideje "művészkedni"... Nyilván a kis Bonham-nek kellene így is eltalálnia ezt az "új", lassabb-öregesebb tempót, de nem megy neki a dolog... Csúszkál, lassul-gyorsul... A többiek meg próbálják követni... De mindig eljön az a fránya gitárszóló, amikor a dolgok megzavarodnak, mert Page nem figyel ilyenkor senkire, csak feltekeri a volume-t, azt had' szóljon a rock... Többnyire szét is csúszik alatta a dal... Szóval végig nagyon hiányzik az összeszokottság... Amit nyilván egy ilyen "egyetlen" koncertre nem lehet megszerezni... Őszintén szólva Page játéka sokszor a vállalhatatlanságot súrolja, 2012-ben ez már nagyon szegényes...

És, hogy mitől igazán nagy banda a Led Zeppelin? Attól, hogy nagyon-nagyon jók a dalai... Annyira jók, hogy szinte mindent túlélnek, még azt is, hogy a tagok kiöregedtek. Még azt is túlélik, hogy Jimmy Page csak a töredéküket tudja tisztán nyújtani... Még azt is, hogy Robert Plantnek nincsenek meg a magas hangok. Még azt is, hogy Jason Bonham lábai és kezei végig remegnek. És még azt is, hogy John Paul Jones itt-ott némi modernebb szintetikus-komolyzenei színt is megpróbál beléjük vinni... Mindezt simán túlélik... és élvezhetőek maradnak! Mert a Led Zeppelin több, mint húsból és vérből tapasztott emberek "zenekara". A Led Zeppelin egy "szellem", ami belengi még most, ebben a botladozó formában is a dalokat... A jó hír az, hogy ez a különleges "szellem" még ott van ma is minden dalukban, a Physical Graffitis, meg Presences, meg Houses of the Holys, meg sorszámozott lemezek dalai így, még sérülten is, de túl fogják élni ezt a megpróbáltatást is... Így, összességében ez a kiadvány csak attól mondható különlegesnek, hogy a "szellem"ek "feltámadás"a csupán egyszeri alkalom volt... Amit így most már utólag is, mindenkinek, fiatalnak-öregnek is meg lehet újra tapasztalni...


Track lista:

01. Tampa 1973 Newsreel
02. Good Times Bad Times (- Led Zeppelin I, 1969)
03. Ramble On (- Led Zeppelin II, 1969)
04. Black Dog (- Led Zeppelin IV, 1971)
05. In My Time Of Dying (- Physical Graffiti, 1975)
06. For Your Life (- Presence, 1976)
07. Trampled Under Foot (- Physical Graffiti, 1975)
08. Nobody's Fault But Mine (- Presence, 1976)
09. No Quarter (- Houses of the Holy, 1973)
10. Since I've Been Loving You (- Led Zeppelin III, 1970)
11. Dazed And Confused (- Led Zeppelin I, 1969)
12. Stairway To Heaven (- Led Zeppelin IV, 1971)
13. The Song Remains The Same (- Houses of the Holy, 1973)
14. Misty Mountain Hop (- Led Zeppelin IV, 1971)
15. Kashmir (- Physical Graffiti, 1975)
16. Whole Lotta Love (- Led Zeppelin II, 1969)
17. Rock And Roll (- Led Zeppelin IV, 1971)

Közreműködő zenészek:

Robert Plant – ének, szájharmonika
Jimmy Page – gitár
John Paul Jones – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Jason Bonham – dob

Lemezeik:
1966 - Pre-Zeppelin kislemezek 1. - Robert Plant - You better run
1967 - Pre-Zeppelin kislemezek 2. - Robert Plant – Our Song
1967 - Pre-Zeppelin kislemezek 3. - Robert Plant - Long time coming
1965 - Pre-Zeppelin kislemezek 4. - Jimmy Page - She just satisfies
1964 - Pre-Zeppelin kislemezek 5. - John Paul Jones - Baja

1969 - Led Zeppelin (kislemezek)
1969 - Led Zeppelin II (kislemezek)
1970 - Led Zeppelin III (kislemezek)
1971 - Led Zeppelin IV (kislemezek)
1973 - Houses of the Holy (kislemezek)
1975 - Physical Graffiti (kislemezek)
1976 - Presence (kislemezek)
1979 - In Through the Out Door (kislemezek)
1982 - Coda (kislemezek)

Koncertek:
1976 - The Song Remains the Same
1997 - BBC Sessions
2003 - How the West Was Won
2012 - Celebration Day (első, második rész, mozi)

válogatások:
1990 - Led Zeppelin Boxed Set
1990 - Led Zeppelin Remasters
1993 - Led Zeppelin Boxed Set 2
1993 - The Complete Studio Recordings
1999 - Early Days: Best of Led Zeppelin Volume One
2000 - Latter Days: Best of Led Zeppelin Volume Two
2002 - Early Days and Latter Days
2007 - Mothership
2008 - Definitive Collection

Egyéb kapcsolódó kiadványok:
1982 - Robert Plant - Pictures At Eleven
1984-1986 - The Firm (feat.: Jimmy Page)
1988 - Jimmy Page - Outrider
1989-1992 - Bonham - The Disregard Of Timekeeping, Mad Hatter
1993 - Coverdale and Page
1993 - Robert Plant - Fate Of Nation
1994 - Jimmy Page & Robert Plant - No Quarter (Unledded)
1994 - Diamanda Galás - The Sporting Life (km.: John Paul Jones)
1997 - Jason Bonham Band - In the Name of My Father: The Zepset
1998 - Jimmy Page - Robert Plant - Walking into Clarksdale
1999 - John Paul Jones - ZOOMA
2000 - Jimmy Page & The Black Crowes - Live at the Greek
2001 - John Paul Jones - The Thunderthief
2002 - Robert Plant - DreamLand
2003 - Robert Plant - Sixty Six to Timbuktu
2003 - Robert Plant - Sixty Six to Timbuktu
2004 - Ufo (feat. Jason Bonham) - You are here
2005 - Foreigner (feat. Jason Bonham) - Live in '05
2005 - Ufo (feat. Jason Bonham) - Showtime
2006 - Joe Bonamassa (feat. Jason Bonham) - You & Me
2005 - Robert Plant - Mighty ReArranger
2006 - Robert Plant - Nine Lives (az Életműdoboz)
2007 - Alison Krauss – Robert Plant: Raising Sand
2009 - Them Crooked Vultures
2009 - Foreigner (feat. Jason Bonham) - Can't Slow Down
2010 - Robert Plant - Band of Joy
2010 - Robert Plant - Band of Joy
2010 - Black Country Communion (feat. Jason Bonham) - Black Country
2011 - Black Country Communion (feat. Jason Bonham) - 2
2011 - Black Country Communion (feat. Jason Bonham) - Live Over Europe DVD
2012 - Black Country Communion (feat. Jason Bonham) - Afterglow

Kapcsolódó koncert beszámolók:
Them Crooked Vultures @ 2010.06.03. - Bécs, Arena Wien Open Air
Robert Plant & Alison Krauss @ 080511 - Brüsszel, Forest National
Robert Plant @ 2007.07.10. - Pecsa
Robert Plant @ Sziget, 2006. augusztus 9.

Fontosabb írásaink:
Dave Lewis Led Zeppelin könyvei
Találkozás Robert Planttel (070702)
A Led Zeppelin feldolgozásdalai
Zajok, furcsaságok a Led Zeppelin soralbumain – Tanulmány haladóknak
Led Zeppelin biográfia
A Led Zeppelin idehaza
Kedvenceink: Led Zeppelin

Kiadó:
Atlantic Records
Honlap:
www.ledzeppelin.com
facebook.com/ledzeppelin




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...
Mangoo - The Heat (2017)
A Mangoo 2005-ben, a finnországi Turku-ban alakult stoner - pszichedelikus hard rock zenekar, akik a 2009-es Neolithic után, második lemezüket 2012-ben adták ki Neverland címmel, de azóta

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: