Szubjektív vélemény - 3.rész - Vörös István 

Megjelent: 2012. szeptember 13. csütörtök 00:00
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Új sorozat indult, szembe szállva a magyar rockzene iránti érdektelenséggel és azzal a válsággal, ami miatt már az a kevés rajongó sem tud útra kelni, hogy élőben láthassa kedvencét. Bemutatom a szerintem sokkal több figyelmet érdemlő zenészeket, művészeket, akik évek óta, kimagasló tehetségükkel, és hitelességükkel bizonyítják színpadra termettségüket. Szeretném, ha szubjektív véleményem is - egy picit legalább - elősegítené az ő még pozitívabb megítélésüket.

Vörös István, aki mindig tudja, mit akar. Gyermek kora óta a színpadra képzelte magát és mindent megtett, hogy ott meg is állja a helyét. Nagy ugrásnak számított, hogy egyik első profi zenekara az a Nevada együttes volt, amelyben ő előtte még Radics Béla gitározott. 1977-ben az Omega session zenészeként turnézott. Neki valóban a színpad és a közönsége az élete. Zene iránti szeretete, művészete ma is százakat vonz a bulijaira...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Baján volt katona, de ez csak azért fontos, mert itt alapította meg a Hadirock nevű formációt, melyből végül is kialakult '81-re a Prognózis zenekar. Egy hónappal később megnyerték a Rock reflektor című tehetségkutató versenyt. Azonnal zöld utat kaptak az akkor egyik legnagyobbnak számító dorogi rock fesztiválra, ahol hatalmas sikert arattak. Érdekesség, hogy a csapat ennek ellenére sosem tartozott az elitbe, csepeli klubjukból mégis kultikus zenekarrá nőtte ki magát.

Mára Ő maga a Prognózis együttes épp úgy, mint Pataky az Edda, Nagy Feró a Beatrice és Földes László a Hobo Blues Band. A Prognózis együttes rengeteg slágerzenét írt, amiket a rádiók is nagy előszeretettel tűztek műsorukra. A Tele van a város szerelemmel, a Nyári éjszakák, vagy akár a Hajsza közben is nagyon jól eltalált szerzemények. Vörös István nem csak a dalok megírásánál maximalista, hanem a koncerteken is a legtöbbet adja ki magából. Minden percet előre megtervez. Fellépések előtt igyekszik nem beleolvadni a közönségbe, úgy gondolja, így még nagyobb hatás érhető el a színpadon történő megjelenésekor. A nyolcvanas évek közepén, a rockzene haldoklásával leáldozott a Prognózisnak is. Az akkori lemezgyári atyaistenek hatására ugyan megalapította – a Z'zi Labor mintájára – pepita zenekarát a Piknik Klubot, de a régi sikerek nem tértek vissza.

A kilencvenes években, amikor újra kezdett rangja lenni a rocknak, Vörös István és a Prognózis néven nagysikerű koncerteket adtak. A Kőbányai Szabadidő Központban telepedtek le, ahol kéthetente óriási klub bulikat tartottak. Legismertebb dalai ebből a korszakból a Kutya világ, a Minden viharon át és a Szűk nekünk ez a város. Rajongói megmaradtak és olyan hűek hozzá, hogy akár vidékre is bármikor elkísérik. 2000 óta teljesen önállósult. A régi nótákat leporolta és akusztikus hangszerekre írta át. Így szólalhattak meg az ismert és közkedvelt dalok akusztikus gitár, szájharmonika, ukulele, vagy mandolin kísérettel.

2001-ben meghívást kapott Mexikóba, egy nemzetközi zenei fesztiválra. István kreativitását és intelligenciáját jellemzi, hogy a dalok angolul, magyarul és spanyolul hangzottak el. Ugyanebben az évben megszületett az újabb nagy húzás. Egy koncert erejéig újra összeállt a klasszikus Prognózis együttes. Az addigra kultikussá vált banda fellépésére a Petőfi Csarnok kicsinek bizonyult. Semmit nem elvéve a dicsőségből, azért megjegyezném, ez volt az az időszak, amikor sorra kerültek elő a már elfeledettnek hitt zenekarok. Visszatérve a mexikói sikerre, egy év múlva zenekarával öt koncerten és két fesztiválon léptek fel újra.

Igyekszik külön stílusként és külön művészetként kezelni zenekari és önálló estjeit. A közönség nem is csalódik benne, hiszen ez nem kétszeri lehúzást jelent, hanem két egymástól eltérő stílust, amit egy időben nem lehet megvalósítani. Szerencsére mindkét változatra szükség van. Vörös István elégedett lehet eddigi munkásságával, zenésztársai, szakmabeliek is tisztelik, de úgy érzem a pont még mindig nem került fel az "í"-re. Nagyon remélem, hogy hamarosan megismeri a tévébámuló fotelrocker tábor is és végre veszik a kalapjukat, hogy ők is láthassák és hallhassák szerzeményeit egy telt házas sportcsarnoki bulin.

írta: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia