×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Hámori Róbert - Egérderby (avagy időkapszula a '80-as évekből) 

Megjelent: 2012. szeptember 07. péntek 12:00
Szerző: Drpeter
    Kultúra 

Ha az elmúlt évtizedek hazai ifjúsági (szub)kultúráinak történetét szeretnénk kutatni, több akadályba is ütközünk: a rendelkezésre álló források száma rendkívül csekély, azon kívül ezeket is érdemes fenntartással kezelnünk. (Lásd a rendszer mivoltából fakadó cenzurális korlátok, torzítások, valótlanságok, fantáziaszülemények, stb.) Azon kívül, ami ennél is nagyobb probléma: az akkori fiatalok számára nem volt adott a lehetőség, hogy megírják és megjelentessék azokat a műveket, amelyek hitelesen bemutatták volna be a kívülállók - elsősorban az akkori felnőtt társadalomnak - a közeget, amelynek részesei voltak.

Képzeljük csak el, mi lenne, ha Kerouac nem jelentethette volna meg az Útont, Tom Wolfe a Savpróbát, Gideon Sams A punk kisregényét, ha az ötvenes évek beatnikjeiről, a hippi mozgalomról, a punkról csupán az akkori felnőtt társadalom képviselői tollából származó tudósítások állnának rendelkezésünkre. Sajnos hazánkban lényegében ez a helyzet, a mai cikk tárgyát képező regény a kevés számú kivétel egyike.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Szemben például a korábban már tárgyalt A kenguru-val, Hámori Róbert, az Egérderby szerzője 20 évesen írta meg művét, ami - és ez nem kis mértékben fontos - valós történetet mesél el. Olyan sztorit, amelyet tényleg mindenkinek csak ajánlani tudok. Életkorától, nemétől, beállítottságától, a korszakhoz valós viszonyától függetlenül. A könyv egyik nagy erőssége számomra, hogy legalább annyira időtlenül, mint amennyire hitelesen festi meg a korszakot, amelyben játszódik.

Nem tudom, hogy a szerző mögött mennyi jobban-rosszabbul sikerült próbálkozás állt, amikor nekikezdett a regénynek, az azonban biztos, hogy tisztában volt azzal, hogyan is kell jól és hatásosan indítani egy művet: tökéletes in medias res kezdés, egy gyomorszájra mért lórúgás erejével hat, ami után az olvasó le sem akarja tenni a könyvet. A kötet lapjain olvashatunk az 1984-es Szegedi Ifjúsági Napokról, egy 17 éves, koránál érettebb, valódi családi tűzfészekben nevelkedett (lásd Tarr Béla), de már sok viszontagságon átment fiatal szemszögéből.

Az átmenet idejez ez, még létezik ugyan a P. Box, a P. Mobil, a Karthago és a Korál, de már gyűrűzik befelé a heavy metal - az Iron Maiden, illetve a Motörhead ebben az évben látogat el először Magyarországra, valóságos kultúrsokkot váltva ki az akkori fiatalságból, hogy egy évvel később elsöpörje az összes őszinte - kőkemény rockbandát. Az ifjúsági zene mind inkább megszűnik ügynek lenni, a magyar rock második aranykora végleg lezárul, jön a metál, illetve annak kvázi ellentéteként az italo-disco.

Bár a könyv fő szála természetesen nem az imént lezajlott változások leírása, mégis hitelesen írja le a korszakot, az akkori fiatalok szemén keresztül. Kemény pengeként hasító történet, amely akár napjainkban is játszódhatna, köntörfalazás nélkül mutatja be azt a csapdahelyzetet, hogy milyen is az, amikor az ember ártatlan, mégis szinte mindenki őt tekinti bűnösnek, s szenvednie is neki kell amiatt, amiben nem ő a vétkes?

Hibaként az róható fel a szerzőnek, hogy a történetéből csak fél évet (1984. május-december) ír le, majd elvágja a fonalat, pedig a sztori nem zárult le ott és akkor, még ha a könyv befejezésekor az is lehet az érzésünk, hogy "Ez itt a vég, drága barátom".

Drpeter



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Hámori Róbert!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia