×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Black Label Society - Hangover Music Vol. VI 

Megjelent: 2004. május 17. hétfő 00:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 
Stílus: Hard Rock
Megjelenés dátuma: 2004. 04. 19.
Kiadó: Spitfire Records / Eagle Rock
honlap: zakkwylde.com

Hát ez egy nagyon érdekes lemez. Nézzük elsőként végig a BLS ötödik albumának szereplőit: Zakk Wylde, aki New Jersey-ben született, és Ozzy papa fedezte fel 1988-ban a No Rest For The Wicked lemezzel a világ rockzenéjének. James Lomenzo basszer, aki a WHITE LION-ban vált ismertté, de játszott Zakk PRIDE & GLORY lemezén is. Aztán itt van Mike Inez, aki az ALICE IN CHAINS, és OZZY OSBOURNE bandájának oszlopos tagja volt. Feltűnik még John Tempesta, aki ROB ZOMBIE, TESTAMENT és az EXODUS tagja is volt. De itt van még John "JD" DeServio basszer és Craig Nunenmacher, aki a Crowbar/ban is dobolt, de feltűnt már jónéhány Zakk lemezen is. "JD" sem egy kezdő, hiszen Vinnie Moore vagy Lita Ford mellett is feltűnt már... És ezek után milyenek a dalok? Zakk azt igérte, hogy 1996-os szóló albuma, a "Book Of Shadows" szerű akusztikus hangzás lesz a leginkább hallható. Mondjuk úgy, hogy ez félig-meddig sikerült. Nekem totálisan grunge hangulatom támadt tőle...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez a lemez nekem az Alice In Chain végső, borultabb akusztikus lemezeit idézi. Zakk hangja, és a vokálok Layne Staley felejthetetlen életművét juttatják az eszembe. Nem a "JAR OF FLIES" vagy az "ALICE IN CHAINS UNPLUGGED" utánérzete hallható, hanem egy nagyon hasonló módon megvalósított szerkezetű, tökéletesen egységes és egyedi egyéniség világa. Zakk gitárjának hangjait fényévekről meg lehet ismerni. Itt sincs Jerry Cantrell szerűség. Amire mégis gondolok, az a kiáradó feeling. Valami nyugodt és mégis zavart, egyszerű és letisztult dallamcsokor.

Szóval amit igért, vagyis a "Book Of Shadows" hangulat ebben megvalósult. De itt még annál is nyugodtabbak a dalok, és a hangja is teljesértékű Layne Staley kópia lett. (Ami engem felettébb zavar, bár elég természetesnek tűnik a hangképzése Zakk-nek.) Az biztos, hogy Layne mesterhez tribute dalt is írt. Ami a lemez egyik csúcs fájdalmát hordozó dala. A lemez másik csúcspontja a PROCUL HARUM 'A Whiter Shade Of Pale' című dalának a feldolgozása.

Ami biztos: Zakkben lakik Neil Young és Elton John, és megfér mellette a BLACK SABBATH és a PANTERA is. Ezen a lemezen az előbbiek jönnek ki.

A dalok közül ha megöltök sem tudok kiemelni túl sokat. Nagyon egységes lemez ez, erős koncepciójú. Úgy gondolom, hogy erre a zenére szüksége van a rock életnek. Kellenek a tiszta hangok, és ezt bizonyítják a lemez eladási statisztikái is. Kellenek a 'What's up'-nál (4 NON BLONDE) jobb dalok, mint amik itt hallhatók. Az biztos, hogy ezzel a lemezzel is túlmutat a metalon, mint műfaj. De sok nagyszerű előadó jutott már el idáig. Az is biztos, hogy sikerült neki hasonló magasságú dalokat is írnia, mint Axl Rose Gunjának lemezein hallható balladák. Ilyen dal a "Woman Don't Cry". (Ami még ráadásul nagyon is hasonlít a Gunra.)

És most végigvenném röviden a dalokat:

A "Crazy Or High" a Pride & Glory lemezen is szerepelhetne, a szóló része pedig totálisan metálos. A "Queen Of Sorrow" a Neil Young féle "Heart Of Gold" utánérzete. Rockba ültetett country. A "Steppin Sorrow" egy sötésebb dal, amiben hatalmas kórusok vannak, és "beégetett" harangütések. (Ez nekem a csúcsdal.) A "Yesterday, Today, Tomorrow" Ozzy "Changes" dalának a hangulatát hozza. A "Takillya (Estyabon)" 40 másodperces akusztikus/flamenco gitáron előadott szóló.

A "Won't Find It Here" a 4 nem szőkét juttatja az eszembe, ahogy a "She Deserves A Free Ride (Val's Song)" a nagy country hősöket, vagyis a Crosby, Stills, Nash, & Young-ot és az Allman Brotherst. A "House Of Doom"-ban lüktet az Alice In Chains és a No Excuses. A "Damage Is Done" egy fantasztikus zongora alapokkal van felszerelve. A "Layne" egy igazi emlék dal.

A "Woman Don't Cry" igazi Gun - Alice keverék. A "No Other"-ben a Alice In Chains Sap időszaka és a Pride & Glory lemez keveredik.

A "A Whiter Shade Of Pale"-ről már leírtam, hogy feldolgozás. A "Once More" mintha Nazareth dal lenne. Aztán egy lassú, zongorás, lezáró "Fear" érkezik.

Összefoglalásul: ez több, mint metal. Ez igazi nagybetűs zene. Sok dalra adnék jelest, ha nem lenne néha zavaróan utánérzet gondolatom. Így kb 10/9 ... és vagy nagyon jónak ítéltem, vagy rossabbnak, mint kéne... Ennek eldöntését rátok bízom.

Track lista:

1. Crazy Or High
2. Queen Of Sorrow
3. Steppin Sorrow
4. Yesterday, Today, Tomorrow
5. Takillya (Estyabon)
6. Won't Find It Here
7. She Deserves A Free Ride (Val's Song)
8. House Of Doom
9. Damage Is Done
10. Layne
11. Woman Don't Cry
12. No Other
13. A Whiter Shade Of Pale
14. Once More
15. Fear

Közreműködő zenészek:

* Zakk Wylde - ének, gitár, basszus, zongora
* Craig Nunenmacher - dob
* James LoMenzo - basszus
* John "JD" DeServio - basszus
* Mike Inez - basszus
* John Tempesta - dob




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: