×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sonata Arctica - Stones Grow Her Name (2012, Dionysosrising) 

Megjelent: 2012. június 02. szombat 18:00
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Jóllehet, akik ismerik az ízlésemet, meggyőződéses, fekete öves korai speed metálos Sonata rajongóként tartanak számon – ezért nem is igazán ítélnek autentikusnak, hogy az utóbbi idők progresszív harcmodoráról írjak – azért azt is elismerik, hogy nem ódzkodok a dallamoktól, sőt. Azt is írhatnám, hogy értékelési szempontjaim elsődleges faktorként szerepel a követhető melódia – ha ez megvan, a többi lehet a legprogresszívabb, legriffdöngölésesebb körítés, segítségükkel még a vérhányásos tengeren is kedvem támad átruccanni.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Nos, éppen ezért tévednek azok, akik azt hiszik, nem tudtam túllépni Kakkoék első két albumának Stratovarius rokonságos, csembalós kapkodásán. Nem, kérem, én az utóbbi albumok progressziós útkeresésében nem a "hej, csikó, csikó, részeges ló" turbóvágtáját hiányoltam. Megértem, hogy egy bizonyos életkoron átlépve igény támadhat a művészben a továbbfejlődésre – illetve az új utak keresésére. Ez az út a Sonata esetében azonban kissé kacskaringósra és rafináltra sikeredett, mert az utóbbi két lemez hiába tört addig ismeretlen, musicales, progresszív világ felé, éppen azt a lényegi momentumot felejtették ki a műszakiak az aszfalt anyagából, ami igazán karaktert adott a csapatnak: a dallamoknak. Rendben, a The Dead Skin vagy a Juliet olyan mértékű sláger, melyből évente csak egy-kettő születik a metál-világegyetemben, ám az ember nem kétszámos EP-t vár, ha egy egész albumnyi Sonata dalt kap, főleg, ha az említett szerzemények és a többi között – a dallamokat tekintve – olyan mértékű szakadék tátong, amit egyszer sem tudtam átugrani, pedig istók uccse, jó párszor megpróbálkoztam vele.



Lehet, hogy a hasonszőrű rajongók panaszai eljutottak a finnek fülébe, mert az új lemez – ha nem is tért vissza a csikóévek szabad-formagyakorlatos viháncához – mindenképpen egy jóval közérthetőbb, rövidebb etapokban gondolkodó, dallam-centrikusabb anyag lett, még akkor is, ha a koncepció elsősorban az eddigi Sonata korszakok összefoglalására épül. Van itt hát minden, mi szem-száj és fül ingere. Két részes, 15 perces progresszív elemekkel tarkított, csodálatos vokálmunkával megtámogatott filmszerű, musicales nagyeposz – melyből ezúttal nem felejtették el a megjegyezhető refrénelemeket –, a korai időkre visszautaló, ám countrys bolondozással pikánssá tett játékos sláger – Cindlerbox –, az először furcsának ható, szinte technós ütemekkel induló, ám egy amolyan Dream Evil-es power indulóvá bontakozó, málházós himnusz – Shitload Of Money – és az első két lemezről lemaradt speedbomba – Losing My Insanity.

A csapat ezúttal sem hagyott azért kétséget afelől, hogy olyan zenei kvalitásokkal rendelkeznek, ami szinte az összes dallamosabb fémstílus szakavatott mesterévé teszi őket. A Somewhere Close To You új értelmezést ad az agressziónak a Sonata univerzumban, olyan gyilkos, staccató riffekkel tarkított dallamcsokorral kedveskedve (figyeljétek a szinti horrorcsikorgásos aláfestését, beszarás!), amit még a legkeményebb szívű metál harcosnak is könnyet csalhat a szemébe, már persze ha illik egy harcosnak sírni. És akkor még nem beszéltem a lemez előzetesként kiadott rádiós slágeréről, az I Have A Right-ról, aminek refrénjétől a fémhegyek is megolvadnak (vazze, bocs az eposzi jelzőkért, de nagyon odavagyok a dologért).

Nem hiszem, hogy van a Földön olyan tradicionális Sonata rajongó, akinek csalódást jelenthet az album, hiszen mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Színes, többszólamú vokálok, melyek felett ott lebeg Kakko csodálatos hangja, ötletes, játékos, de szigorra is képes hangszerelés, melyben úgy váltják egymást a dallamok és bikaszar vastagságú riffek, mint plázacicában a mellimplantátum, célirányos tömörség, és értelmét nyerő többrétegű power progresszió, ez kérem a mai Sonata Arctica. És tudjátok mit? A Stones Grow Her Name még a fekete övet is levetette velem, hogy átigazolhassak az új Sonata dojóba. Mert ott a helyem, gyertek Ti is.




Track lista:

01. Only the Broken Hearts (Make You Beautiful) - 03:23
02. Shitload of Money - 04:52
03. Losing My Insanity - 04:03
04. Somewhere Close to You - 04:13
05. I Have a Right - 04:48
06. Alone in Heaven - 04:31
07. The Day - 04:14
08. Cinderblox - 04:08
09. Don't Be Mean - 03:17
10. Wildfire, Part: II - One With the Mountain - 07:53
11. Wildfire, Part: III - Wildfire Town, Population: 0 - 07:57

Közreműködő zenészek:

Tommy Portimo - dob
Elias Viljanen - gitár
Henrik Klingenberg - billentyűs hangszerek
Marko Paasikoski - basszusgitár
Tony Kakko - ének, billentyűs hangszerek

Közreműködtek:
Anna Lavender - beszéd: I Have a Right
Pekka Kuusisto - hegedű
Lauri Valkonen - nagybőgő: Cinderblox, Wildfire, Part:II - One with the Mountain
Timo Kotipelto - vokál
Peter Engberg - bendzsó: Cinderblox
Sakari Kukko - szaxofon: Shitload of Money
Mika Mylläri - trombita: Shitload of Money

Svante Forsbäck - masztering
Mikko Karmila - keverés
Nino Laurenne - producer

Lemezeik:

Ecliptica - 1999
Successor - EP, 2000
Orientation - EP, 2001
Silence - 2001
Songs of Silence - Live in Tokyo - Live album, 2002
Winterheart's Guild - 2003
Takatalvi - EP, 2003
Don't Say A Word - EP, 2004
Reckoning Night (-2-) - 2004
The End of This Chapter - Best of/Compilation, 2005
For the Sake of Revenge - LIve album, és DVD, 2006
The Collection 1999-2006 - Best of/Compilation, 2006
Unia - 2007
The Days of Grays (-2-) - 2009
Live in Finland - DVD, 2011
Stones Grow Her Name - 2012

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
www.sonataarctica.info
facebook.com/sonataarctica
Garael, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia