×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant and the Sensational Space Shifters 

Megjelent: 2012. május 27. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Bootlegek 

Plant idén ismételten egy új formációval jelentkezett. Robert Plant and the Sensational Space Shifters... Ahogy azt szólópályafutása során megszokhattuk tőle, eléggé gyakran cserélte maga mellett-mögött a zenészeket. A 2007-es lagymatag bluegrass lötyögést, majd az utána következő, viszonylag gyorsan kifuttatott folk-rockos kalandot eléggé fanyalogva fogadta a rajongótábor (bár az utóbbinál született néhány életképes dal). Úgy tűnt Plant-et vénségére bedarálja az amerikai népzene iránti érdeklődése. A legfrissebb bootleget hallgatva, szerencsére nem olyan vészes a dolog, de azért itt is vegyül némi öröm az ürömbe.

Hősünk idénre összerántott egy all-star csapatot az elmúlt évekbeli zenésztársaiból. A jelenlegi tagság kétharmada tulajdonképpen a Strange Sensation csapatból való, (erre már önmagában felcsillant a szemem), emellett itt van a Band of Joy-ból Patty Griffin, valamint egy (számomra ismeretlen) billentyűs (?) és dobos. Roberten még nem érződik a kor, hangjánál van, ilyen téren szerencsére nincs gond. - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A repertoár eléggé felemás. Egyes számoknál nagyon hozzák a Sensation varázslatos hangzását, máshol (és ebbe beletartoznak a Zep-számok is) jellegtelen, vagy megint lötyögésbe fullad az egész. Nem tudom Plant minek erőlteti a régi dalokat, ha ennyire unja, saját szólódalaiból is lehetne válogatni bőven. Az 1994-ben még újszerű és izgalmas Zep-átdolgozások mára már kifejezetten kezdenek unalmasak lenni. A blues-os sodródós vonal jól áll az Aranyfürtűnek, de ezt a csujogatós-folkos tingli-tanglizást el kellne felejteni. Lehet, hogy Amerikában kedvelik, sikeres és elismert lett ezzel a vonulattal, európai füllel hallgatva és a korábbi munkáival összevetve viszont fárasztó és lehangoló.

A nyitószám 18 Hammers egy számomra ismeretlen, de jó bluesdal, egy ügyes Oh Rosie betéttel megspékelve. A zongora nagyon szépen átúsztatja a dallamot a Tin Pan Valleybe. Ez a vonulat nagyon illik Planthez. A 44 is folytatja ezt a vonalat, a Four Sticks viszont jóval lassabb, vontatottabb, mint a Sensation-ös időkben, ennek a dalnak valahogy nem áll jól a lassított sodródás-szerű hangszerelés. A Hey Joe ismét a korábbi időszakot idézni, a 2002-es lemezverzióhoz hasonlóan elszállt, lendületes újraértelmezés.

A Bron-Y-Aur Stomp, bár eredetiben nagy kedvencem itt inkább Band of Joy-os stílusban idézik meg, valahogy nem az igazi. Sajnos ugyanebbe a hibába esik a végén a Gallows Pole is. A Standing ismét egy lassú blues, ezúttal duettben énekli Plant és Griffin. Lényegesen jobb párost alkotnak, mint anno a bluegrass-hercegnővel. A No Bad News Griffin magánszáma, George Bushnak és Amerikának címezve (a szöveget olvasva a kis hölgy feltehetőleg nem a republikánusok híve). A dal maga egyébként jó, bár a magam részéről nem szeretem, ha egy előadó a színpadon politizál.

A Black Dog is az "Ezt mi a francnak kellett?" kategória részemről, már-már Krauss-i mélységekbe süllyed az előadás. Az ezt követő Somebody Knockin' sem dobja fel a hangulatot, anno a Mighty Rearranger albumon sem tartozott a jobb számok közé. Itt megint visszajön a Band of Joy folk-hangzása. A Witch Doctor is kicsit a Sensation-időket idéző, lendületes kis darab. A zárószám ismét a Whole Lotta Love, bár a Zeppelin-verzióra alig lehet ráismerni. A ráadás első dala a Song to the Siren, ami a Dreamland-en anno egy kellemes kis lassú dalocska volt, de élőben nem igazán szólt jól már a S.S. idejében sem, itt sem hoz semmi újat.

A formációval egyelőre csak pár angliai koncert van meghirdetve, magyar zsebnek eléggé borsos (tizenezer forintos) árakon. A bootlegger kollégák szerencsére lesben állnak, fájlcserélőkön, bootleg-oldalakon hozzá lehet jutni az új koncertanyagokhoz, jelen buliról is egy elég jól szóló felvétel kering. Nem tudom, végül összehoznak-e valami új dolgot, vagy ez csak átmenet egy újabb nagy dobás előtt, mert egyrészt a műsor szép és jó, de azért valamilyen szinten önismétlés, ami hősünkre eddig nem nagyon volt jellemző. Másrészt egy harminc éves jubileumi turné meg eléggé giccses lett volna tőle.

Robert Plant and the Sensational Space Shifters @ 2012. május 08. - Gloucester Guildhall

18 Hammers-Tin Pan Valley (feldolgozás- S. Sensation)
44 (feldolgozás)
Four Sticks (Zeppelin)
Hey Joe (feldolgozás- S. Sensation)
Bron-Y-Aur Stomp (Zeppelin)
Standing (feldolgozás)
No bad news (Patty Griffin)
Black Dog (Zeppelin)
Somebody Knocking (S. Sensation)
Witch Doctor (feldolgozás)
Whole Lotta Love-Bury My Body (feldolgozás- Zeppelin)
Song to the Siren (S. Sensation)
Gallows Pole (Zeppelin)

Felállás:

Robert Plant - ének
Justin Adams - gitár
Liam "Skin" Tyson - gitár
Billy Fuller - basszus
John Baggot – billentyűk
Patty Griffin - vokál

Dave Smith - billentyűk?
Juldeh Camara - dob?

Bollók Csaba
2012. május 27.





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. június 23. és 2018. július 09. között:









Klipmánia