×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Új CIKIPÉDIA 13. rész - Vásároljunk gerincet! 

Megjelent: 2012. május 03. csütörtök 00:00
Szerző: Fiery
    Cikkek 

A CIKIPÉDIA igyekszik rávilágítani az aktuális problémákra. Nem utálatot akar gerjeszteni, csak véleményt formál az általa rossznak ítélt dolgokról. Hiteltelen szereplőkről, hátterekről és mindenről, ami gátolhatja a magyar rock zene előrelépését. Nem felejthetjük közben azt sem, hogy mi, akik cikkeket írunk, szerkesztünk a rock zenéről, mi is pusztán rajongói vagyunk ennek a műfajnak, ezeknek a zenészeknek... Érted haragszom, nem ellened!

Vásároljunk gerincet! - A politika ujjai köré csavarja a zenészt. Kedves (gennyes) szavaival becsalogatja az „erőbe”, ahol megrontja, kihasználja és szolgájává teszi. Amikor az már nem szolgál, ahogy kell, magára hagyja. Az erdőből egy megtévesztett, megalázott, magányos ember jön ki (ha egyáltalán kitalál). A politika tovább szedi áldozatait, de a muzsikus hitelét veszti, és senkinek sem kell. A következőkben néhány rövid történetet gyűjtöttünk össze, ami olyan együttesekkel történt meg, akikre rásütötték valamiért, hogy az adott pillanatban a „másik oldalhoz” tartoztak. Igaz, vagy sem, az már senkit sem érdekelt. A cél a megalázás, az eltiprás. Utolsó sztorink (divatosan kifejezve magunkat) más oldalról közelít. Azokról a zenekarokról, akik a pénzért (mi másért is lehetne?) rövid időn belül több zászló mellett is kardoskodnak. Erre csak annyit mondhatunk, pénzért nem lehet gerincet vásárolni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Hetekkel, de inkább hónapokkal előre leegyezteti az együttes ügyintézője és a helyszín vezetője a következő koncert időpontját. Megállapodnak, egymás tenyerébe csapnak, majd a zenekar e dátum figyelembevételével szervezi az újabb bulikat, és gyakorol ezerrel a „megmérettetésre”. Teszi ezt azért is, mert mostanában „valamiért” nagyon kevés lehetősége van a közönséggel való találkozásra, ezért igyekszik minden alkalmat kihasználni.

A csapat tagjai tudják ugyan, hogy ez a hely egy számukra nem annyira kedvelt párt irányítása alatt áll, mégis szívesen mennek, hiszen minden egyes fellépési lehetőséget meg kell becsülni. Nem is foglalkoznak a dologgal a továbbiakban. Aztán ahogy közeledik a nagy nap, a helyszín vezetője valamilyen kreált indokkal váratlanul visszalép. Beszél valami felülről érkezett telefonról, meg támogatás megvonásról, esetleges bezárásról. Senki nem beszél róla, de azért mindenki tudja, hogy a politika dolgozik a háttérben...

A zenekar egyik ismerőse végre elintézi, hogy bemutatkozhasson és ajánlhassa új lemezét, koncertjét mindenki kedvenc varázsdobozában, a televízióban. Igaz, hogy a TV társaság az aktuális kormánypárt tulajdonát képezi, de nem számít, mert a csapat zenéjével még több ember szívéhez szeretne eljutni. Megindul a készülődés, beruházás. Új, színesebb molinó, modernebb design (szép magyar szó), cuccok, még több próba, stb... Aztán eljön a nap, begaloppoznak kisbusszal (a szerkó miatt), és kezdődik a vesszőfutás. A biztonsági őr (az éjjeliőr bácsi modernizált, fiatalosított, kigyúrt változata) már kekeckedik. Ő nem tehet róla, felsőbb utasítás. Banda kipakol-bepakol. Néhány telefon, bocsánatkérések (a muzsikusok részéről), anyázások, nagyhatalom (egy egyszerű középvezető részéről).

Beterelik a srácokat a váróba, kicsit csúszik a műsor. Tömény kétórás várakozás közben néha rájuk néz valaki, de se víz, se elnézéskérés, egyszerű ellenőrzés. Közben vendégek jönnek-mennek. A zenekar nem mozdulhat, hiszen bármikor hívhatják őket, azért mégis leugranak néhányan az automatához legalább egy kávéért. Ebből természetesen megint balhé kerekedik. A csapat ismét összehúzza magát, és csendesen várakozik tovább. A tét nagy, hiszen szerepelni a tévében nem kis dolog. Végre szól egy lótifuti, hogy lehet készülődni. A banda lerohan a buszhoz és őrült sebességgel pakolni kezdenek – miután elintézték, hogy az autó a kapu mellett megállhasson. Egyértelmű, hogy lecseszik őket, hogy némán dolgozzanak. Persze segítség továbbra sincs. Mikor már az utolsó cucc is bent van a liftben, a titkárnő közli, hogy sajnos mégsem férnek a műsoridőbe, hamarosan jelentkeznek az újabb időponttal. Bosszús, bánatos visszapakolás, irány haza. Eltelt néhány hónap és semmi. Senki nem beszél róla, de azért mindenki tudja, hogy már megint a politika van a dologban...

Egy másik együttes egy kívánságlista alapján bekerül a népszerű rádióba. Évek óta ontja a gagyit, de mégiscsak média, és rettenetesen sokan hallgatják. Már a stúdió előtt vannak félórával a megbeszélt időpont előtt. Szélesre tárt ajtók, még szélesebb mosolyok. Először azt hiszik, nekik szól ez a szimpatikus vendégfogadás, de hamar kiderül, hogy ez csak elvárás az alkalmazottakkal szemben. Szóval az öt zenészből helyhiány miatt három kint marad a folyosó várójában, kettő bemehet.

A „sztár riporterek” nyomják a poénjaikat, a két muzsikus pedig néha néma bólogatással, fél mosollyal jelzik, hogy jelen vannak. Zenéről, kívánságlistáról, művészetről, zenekarról egy szó sem hangzik el. Helyette a rádióban forgó, állandó bandákról rövid eszmecsere, majd időjárás, csajok. Közben néhány dal a nagymenőktől, még csak véletlenül sem a megjelentektől. Pedig hoztak CD-t is. A végén jön az érzékeny búcsú. A „beszélgetés” ideje alatt kétszer hangzott el a zenekar neve. Koncert helyszínt, dátumot tilos volt mondani. A hírek előtt belefér végre egy saját nóta. Körülbelül tizenöt másodpercben. A csapat bánatosan hazamegy. Egyetlen dolog vigasztalja őket, hogy ott voltak a „nagy” rádióban. Senki nem beszél róla, de azért mindenki tudja, hogy már megint a politika van a dologban...

Politika más szemszögből. Itt a tavasz. Jönnek, vannak, voltak fesztiválok. Ilyenkor májusban, kiemelkednek a pártrendezvények. Akad, ahol nyíltan felvállalják a pártok, akad, ahol csak csendesen a háttérből finanszírozzák a bulit. A lényeg, hogy egy ekkora rendezvényt mindig egy bizonyos párt finanszíroz. Én eddig azt gondoltam, ha egy ilyen nagyszabású eseményen fellép egy banda, az felvállalja az adott politikai oldalt, egyet ért nézeteivel. Úgy néz ki, nem jól gondoltam. Hiszen van egy-két zenekar, akik fellépnek itt is, meg ott is.

Ezek után a csapat annyira hiteles, mint a Bonbon-zenekar Újpest, majd MTK indulója. Most akkor mégis hova tartozik? Kinek hajrá? Alapesetben nem is érdekelne, mert egy együttest ne a politikai nézetei alapján, hanem a zenéje miatt szeressünk, vagy ne szeressünk. Az is lehet, hogy én vagyok kicsit korlátolt, mert el lehet fogadni bárkinek a nézeteit, ha az van hatalmon, vagy várható, hogy tűz közelbe kerül, vagy spontán csak fizet.

Fel is hívnám a pártok figyelmét a szerződtetett bandákra, azért a megegyezésbe kerüljön már bele, hogy a közelmúltban (jövőben) más hasonló rendezvényen nem lép fel. Ha ez már a pártokat sem érdekli, valószínűleg revideálnom kell a nézeteimet. Bár továbbra is azt állítom, hogy pénzzel nem lehet gerincet vásárolni...

A fenti néhány rövidke történet természetesen csak kitalált, ha hasonlít is megtörtént eseményekre, akkor az csak a véletlen műve lehet. Továbbra is azt állítom, hogy a zenészeknek nem szabad belekeveredni a politikába, mert könnyen játékszerré válhatnak, aminek az elején még kecsegtető is lehet a rózsaszín világ, de a vége mindig feketeleves. A zászlók, a színek, a szelek folyamatosan változnak, de a művésznek a színpadon mindig hitelesnek kell lennie. A politika pedig erre kimondottan alkalmatlan.

Írta: Fiery





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Cikipédia 8. - 11. rész - Aligátor vs. Nyaligátor
Lehet szeretni és lehet utálni a labdarúgó-világbajnokságot, és ugyanígy lehet érezni a Nemzetközi Dalfesztivál iránt. Mindkettő nemzetközi verseny, ahol eredeti

Tovább...




Koncertek 2018. július 16. és 2018. augusztus 01. között:









Klipmánia