×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Sixty Six to Timbuktu (2003) 

Megjelent: 2012. január 23. hétfő 18:05
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Robert Plant munkásságát már nagyjából lefedtük korábbi cikkeinkkel itt a passzio.hu-n, ez az egy album azonban még nem lett részletesen kivesézve korábban, pedig érdekes és értékes anyag minden percében. Szólóban Plant pályafutása talán még sokkal változatosabb és fordulatosabb, mint a Zeppeliné. Az első három (általam nem nagyon kedvelt) szerencsétlenkedő popos-diszkós albuma után szerencsére visszatalált ahhoz a rockos, bluesos vonalhoz, amiben mindig is jó volt, és részben énekesi adottságainak, részben a körülötte levő fiatal tehetségeknek köszönhetően sikerült jó pár belevaló dalt írnia. - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az ekkor aktuális Strange Sensation felállás 2002-es Dreamland című albuma után jött ki ez a kétlemezes válogatás, amely Plant Zeppelin előtti és utáni anyagaiból szemezget. A lemez kivitelezése nagyon szépre sikerült, a duplalemezes tokban a két CD mellett egy 24 oldalas kísérőfüzet lapul, benne Plant személyes jegyzetei a saját pályafutásáról és a dalokról, valamint érdekes és szép fotók szinte minden korszakából. A lemez címe is az összefoglalást sugallja, az első 1966-os szóló kislemezektől a 2003-as timbuktui fellépésig van itt minden.

Az első korongon – ahogy a füzetben is írja – elsősorban a saját személyes kedvenceit válogatta össze, óvakodva attól, hogy egy kommersz „best of” válogatás legyen a végeredmény. Persze a legnagyobb slágereket (Fate of Nations) nem tudta megkerülni, de sajnos van néhány fájó hiányosság. Az első lemez semmilyen szinten nincs reprezentálva (pl. Burning Down One Side), a korai időkből még az In the Mood is elfért volna itt, az 1988 és 1993 közötti időszakból pedig nagyon hiányzik a Hurting kind és a Nirvana. Helyettük viszont van egy kiadatlan és egy akkor még csak korlátozottan elérhető friss darab. Három dal (Darkness, Darkness, Song to the Siren, I Believe) más verzióban került a lemezre, mint ahogy az eredetin szerepelt, az első kettő rövidített „rádióbarát” verzió, utóbbi viszont egy teljesen más keverésű, karcosabb változat, mint az eredeti. Ezek az információk nem minden esetben vannak jelölve a borítón, így első hallásra meglepetésként érhetik a gyanútlan hallgatót.



A második korong az igazi gyűjtői kincsesbánya, jó néhány korai felvétel, illetve a szólóévek alatt felvett filmzene és tribute számok, kiadatlan dalok és koncertfelvételek gyűjteménye. Plant mindig is jó érzékkel nyúl a feldolgozandó dalokhoz, sokszor rá sem lehet ismerni az eredetikre, teljesen a saját képére (hangjára) formálja azokat.

Az első dal (You better run) 1966-os darab, egyik legelső zenekari – és legelső kislemezes - szereplése. Elég furcsán, orrhangon énekel és nem is igazán illik hozzá a női vokálokkal és fúvósokkal megtámogatott zenei körítés. A második kislemezéről származó Our Songban már jobb a helyzet, bár ez is egy elég szirupos (olasz) sláger, érezhető, hogy kezdi felfedezni a hangterjedelmének felsőbb régióit. A következő két dal (Hey Joe, For What It Worth) első komolyabb bandája, az (eredeti) Band of Joy első, négyszámos demójáról származik. A hangzás kicsit bootleg-szerű, valószínűleg ez volt a legjobb szalag, amiről dolgozhattak. A felvételeken John Bonham dobol, és itt már mindkettejüknél egyértelmű, hogy zseniális zenészek. Plant magasai a For What It Worth-ben már leszaggatják az eget, Bonham dobolásában pedig már itt is megvan az az őserő, ami később a Zeppelin egyik alapvető ismertetőjegyévé vált. A dal az eredeti Buffalo Springfield verzióhoz képest sokkal dögösebb, keményebb hangszerelésű, a Hey Joe aránylag ortodox feldolgozás. A demó harmadik dala később felkerült egy jótékonysági célokra készült válogatáskazettára, ami ma már feltehetőleg igen ritka kincs lehet (mániákus gyűjtők előnyben). Az utolsó Zep előtti darab az Operator már a kortárs blues legendájával, Alexis Kornerrel közös munka, pofás, jó sodrású blues. Egy másik dallal (Steal Away) együtt nemrég megjelent Korner egyik remasterelt kiadványán. Ebből sejthető, hogy a Zeppelin első lemezén valószínűleg nemcsak Page, hanem Plant is eléggé hozzájárult a bluesos hangzáshoz. Kornerrel egyébként később is jó kapcsolatot ápoltak, egyik (hivatalosan nem megjelent) BBC sessionük is az ő műsorában készült, illetve Page és Plant 1994-ben játszottak egy Alexis Korner emlékkoncerten is.

A Road To The Sun-al közel másfél évtizedet ugrunk az időben, a dal a második szólólemezről maradt le, az akkori popos hangzásba illeszkedő, nem különösebben izgalmas darab. A Philadelphia Baby egy lendületes kis rockabilly feldolgozás, összehozta néhány fiatalkori haverját egy felvétel erejéig. A dal eredetileg egy filmzene albumon jelent meg. Ekkoriban készült a Honeydrippers Vol I. feldolgozás EP is, valószínűleg ez hozhatta meg hősünk kedvét a nosztalgiázáshoz.

A Red For Danger egy furcsa átmeneti darab 1988-ból, némiképp vízválasztónak tekinthető a Plant popos és rockos korszaka között, a gépi dobok felett már egy egész jó vokál- és gitártéma szól. Ez a dal sem jelent meg korábban sehol. A Let’s Have a Party számomra a lemez egyik legérthetetlenebb pontja, különösen annak tekintetében, hogy anno a teljes Zeppelin tagság nagy Elvis rajongó volt. A dal egy nyúlós-nyálas slide-gitár felvezetéssel kezdődik, majd később felpörög ugyan, de Plant dallamvezetéséből rá sem lehet ismerni az eredeti témára. A feldolgozáslemez anyagába - ahová eredetileg készült – állítólag jól belesimul. A Hey Jane az 1993-as nagy sikerű Fate of Nations egyik kislemezre került darabja, nem különösebben izgalmas. A Louie, Louie is egy igen jól sikerült feldolgozás a Wayne's World 2. filmzene albumáról. A ritmusszekcióban itt már az a Lee-Jones páros dübörög, akik később a Page-Plant projektbe is követik mesterüket. A Naked If I Want To és a 21 years szintén a Fate album kislemezeire került akusztikus darabok, előbbi egy rövidke Moby Grape feldolgozás, utóbbiban a fantasztikus Rainer Ptacek cseh gitárossal jammelnek. A kislemezekre felkerült még pár hasonló darab (Dark Moon, 8.05) illetve a Whole Lotta Love akusztikus újraértelmezése.

Az If It's Really Got to Be This Way egy lírai tisztelgés, ezúttal Arthur Alexander, a country-soul nagy úttörője előtt. A Rude World című dal a korábban említett gitáros, Rainer Ptacek megsegítésére készült albumra került fel, a Page-Plant korszak egyik legborongósabb, kicsit elvont darabja, eleinte nem is nagyon kedveltem, de a közös album sokadszori hallgatása után már kezdem megszeretni. A Litte Hands-el Plant ismét egy kortársa és példaképe, Skip Spencer előtt tiszteleg, a dal érdekessége, hogy ez hasonlít az összes feldolgozás közül leginkább az eredetire és közben mégis jól illik Robert hangjához. A Life Begin Again-ben egy afro-kelta-punk zenekarral énekel együtt Percy, a bizarrnak látszó stíluskombináció ellenére a darab kitűnő, emberünk nagy átéléssel, erőteljesen énekel, amelyet jól ellenpontoz a csapat énekesnőének egzotikus vokálja. A Let That Boogie-Woogie Roll feldolgozás a Philadelphiához és a Louie-hoz hasonlóan egy pörgős rock and roll darab, bevalottan Honeydrippers-es felfogásban. Az ilyen dalokat hallgatva merül fel bennem, hogy Plantnek most is szerencsésebb lenne ezt a vonalat erőltetni, a némileg elvont folkos bluegrassos lötyögései helyett.

A lemezt záró Win my train fare home koncertfelvétele a Dreamland egyik legjobb darabja. Plant és zenekara legendás bluesokat fűzött össze egy lebegős-sodró kompozícióvá, amely itt, egy 2003-as sivatagi fokfesztiválon teljesedett ki a legszebben.



Az albumnak minden szépsége ellenére sajnos van néhány hiányossága. Bár a 2006-ban megjelent Életműdoboz (Nine Lives) remastereire is felkerült sok érdekesség, továbbra is hiányzik pár szám a képből, így itt a közel hetvenhárom perces anyag mellé elfért volna még a Sun-tribute albumon megjelent My Bucket's Got A Hole In It és a Jimmy Rogers All Stars-féle Boom Boom feldolgozás is. A kiavány ezzel együtt méltó és alapos összefoglalása Plant szólómunkásságának. Az utolsó dal után, a tapsokat követően még halkan hallhatjuk, ahogy a mester elszólja magát: That was great! (kb: „Ez klassz volt!”) Szerintem is.


Track lista:

CD1:
1. Tie Dye On The Highway 5:09
2. Upside Down (Előzőleg kiadatlan) 4:10
3. Promised Land 4:59
4. Tall Cool One 4:37
5. Dirt In A Hole (Dreamland – Csak USA és Japán) 4:44
6. Calling To You 5:49
7. 29 Palms 4:51
8. If I Were A Carpenter 3:47
9. Sea Of Love 3:04
10. Darkness, Darkness (Szerkesztett) 5:03
11. Big Log 5:03
12. Ship Of Fools 4:58
13. I Believe (Alternatív változat) 4:54
14. Little By Little 4:41
15. Heaven Knows 4:04
16. Song To The Siren (Radio Edit) 4:06



CD2:
1. You'd Better Run 2:29
2. Our Song 2:31
3. Hey Joe (demo) 4:58
4. For What It's Worth (demo) 3:30
5. Operator 4:36
6. Road To The Sun (Előzőleg kiadatlan) 5:35
7. Philadelphia Baby 2:13
8. Red For Danger (Előzőleg kiadatlan) 3:38
9. Let's Have A Party 3:40
10. Hey Jayne 5:23
11. Louie, Louie 2:52
12. Naked If I Want To 0:46
13. 21 Years 3:30
14. If It's Really Got to Be This Way 3:59
15. Rude World 3:45
16. Little Hands 4:19
17. Life Begin Again 6:19
18. Let The Boogie Woogie Roll 2:36
19. Win My Train Fare Home (Live in Timbuktu) 6:16

Kiadó:
Mercury Records 2003
Honlap:
www.robertplant.com
facebook.com/robertplant
Bollók Csaba, 2012. január 23.




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...
Mangoo - The Heat (2017)
A Mangoo 2005-ben, a finnországi Turku-ban alakult stoner - pszichedelikus hard rock zenekar, akik a 2009-es Neolithic után, második lemezüket 2012-ben adták ki Neverland címmel, de azóta

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia