×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - III., David Lee Roth - DLR Band (1998) 

Megjelent: 2011. november 29. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Nem hiszem, hogy lenne olyan Van Halen rajongó a földön, aki a zenekarnak ezt az 1996–1999 közötti korszakát sírná vissza. Pedig a velük sikerszériát produkáló Sammy Hagar furcsa 1996-os távozása után (amit mind a két fél másként tálalt a sajtónak), olyan természetes választásnak tűnhetett Gary Cherone bevétele énekesnek, hiszen az Extreme zenekar (manapság Hurtsmile) egész pályafutását körül lengte egyfajta Van Halen-kópiaság alapképlete. A közös munka mégsem működött, a III. című lemez olyan nehézkes, hogy még a legelfogultabb Van Halen rajongó is a polcának a legmélyére teszi szerintem, nehogy még véletlenül egyszer is a kezébe akadjon és meg kelljen hallgatnia...



Egykori és mai énekesük, David Lee Roth viszont ugyanakkor rakta össze karrierjének feltámasztását célzó lemezét, amihez - újra akkora lett a mellénye, hogy - saját kiadót is alapított Wawazat!! Records néven. A DLR Band-re beugrott hozzá gitáros-dalszerzőnek John 5 gitárzseni, akinek ugyan nem teljesen sikerült megidéznie azokat a szépséges Eat 'Em and Smile-os, Steve Vai-os időket, a maga halálosan laza bulizós rockzenéjével, de akkoriban valahogy már tényleg csak egy paraszt-hajszál hiányzott... Talán épp az a fiatal Mike Hartman gitáros volt a túlsúly, aki akkoriban David Lee Roth legjobb haverja, később turné-gitárosa volt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A Van Halen III-at nyitó Neworld című 2 perces zongorás - akusztikus-gitáros felvezető is jelzi, itt valami más fog következni, mint amit megszokhattunk. A zongora mögött a társ-producer Mike Post ült, aki rendkívül rossz választás volt a projekthez. Ő amúgy egy többszörös Grammy-Emmy díjas zeneszerző, aki filmsorozatok főcímzenéjével nyerte díjait, de a rockzenéhez eleddig nem volt túl sok köze. Irányítani, kézben tartani nem volt képes egy rockzenekar ilyen fontos átalakulása utáni helyzetet. A III amúgy egyáltalán nem szól rosszul, az arányok és hangsúlyok megegyeznek a Balance-éval, ami még mai füllel is kiválónak és nagyon érdekesnek mondható! Szóval nem a környezettel vannak bajok, egyszerűen csak nem lettek elég jók a szerzemények...

Legjobban Sammy Hagar fogalmazta meg a problémák gyökerét a korabeli interjúiban. Azt mondta, hogy Gary Cherone nem volt elég ideig a zenekarban a felvételek előtt, így az énektémáival nem tudott eléggé "uralkodni" Eddie gitár-témáin. Én mondjuk még azt is hozzá tenném, hogy a hangterjedelme sem volt meg hozzá, hogy ezt meg tudja tenni és még nem volt túl jó formában. De alapvetően igaza volt szerintem Sammy-nek! Mondjuk némileg a dolog azt is megmagyarázza, hogy miért került ki a csapatból, főleg a Balance kapcsán, ami egyértelműen leginkább az ő lemezének volt mondható. Nyilván Eddie is unta a szituációt, hogy saját zenekarában megpróbálja elnyomni az ötleteit az énekes...

De, ezen a lemezen nem csak Gary Cherone küszködött... Eddie játéka is elnehezült. Sajátos témáinak mindig volt egyfajta Led Zeppelin-es blues éle, itt ezek lettek a főszereplők. Eufóriának nyoma sincs, bulinak nyomokban, a Balance lemez élénk, de súlyos témái sem kerülnek elő, csak nyugodtabb és nyomottabb blues-orientált riffelést hallhatunk a főszereplőtől! Leginkább abból a középszerű fajtából, amivel milliónyian próbálkoznak...

Az ének alul-intonálása és a gitár blues orientálása együtt teszi hallgathatatlanul unalmassá ezt a lemezt! A többitől kicsit érdekesebb a klipes-kislemezes Without You, ami vezette a korabeli Mainstream Rock Tracks listát, illetve a Fire in the Hole, ami szerepelt a Halálos fegyver 4 filmzene (soundtrack) albumán. Ezen a lemezen fordult elsőként elő, hogy Eddie szóló énekkel próbálkozik, a záró How Many Say I zongorás balladát adja elő mélyen zengő, karcos hangján, finoman szólva is közepesen... Szóval felesleges az egész, ahogy a Josephina című akusztikus-gitáros ballada is feleslegesen akar Queen-szerűen hangszerelt lenni... Meg sem közelíti a More Than Words kreativitását, pedig valami hasonló akart volna lenni...

Szóval összességében ez a lemez méltatlan a zenekar nevéhez... Pedig szerencsétlen Michael Anthony ezzel búcsúzott a zenekartól, igaz stúdióban mindig inkább csak munkásnak számított, mint kreatív alkotónak! Az viszont biztos, hogy nem véletlenül tartott 1999–2003 között szünetet a zenekar, egyszerűen jól kivehető ezen a lemezen, hogy mindenből kifogytak... Azóta 2003–2005 között Sammy Hagar-ral turnéztak, majd 2006–2008 között - és tulajdonképpen azóta is - próbálkoztak a Roth-al való reunionnal, ami reméljük végül össze is fog jönni...





Egykori és mai énekesüknek, David Lee Roth-nak nagyon jól jött a Best of Volume I kapcsán 1996-ban kialakult közös munka Eddie és csapatával. A válogatásra közösen összerakott két dal, a Can't Get This Stuff No More és Me Wise Magic képes volt megidézni az egykori minőséget, érdekes és kreatív dalok lettek - ami igen jó jelnek számít manapság -, de akkor még nem lett semmi a pletykákban szereplő nagy újrázásból, így az énekes korábban kifulladó szóló karrierje került ismét előtérbe!

David első két lemezén szereplő zenekara, Steve Vai (1985–1989), Billy Sheehan (1985–1988) és Gregg Bissonette (1985–1992) kiszállása után folyamatosan tagcserében volt... Ráadásul soha nem lett olyan kreatív környezete az énekesnek, mint karrierjének kezdetén. Az 1991-es A Little Ain't Enough és az 1994-es Your Filthy Little Mouth már meg sem tudta közelíteni a kezdeti két albumot... Ilyen körülmények között lassan kifogyott a muníció David-ből...

Ezek után újra visszajött valami a korai fényekből az 1998-as DLR Band vibrálásával... John 5 remek technikával megáldott gitáros, akit leginkább talán kaméleonként lehet kezelni a remek alkalmazkodó képessége miatt. A DLR Band lemezen például kiváló Steve Vai hasonmássá tudott válni... Őrült tekeréseket, bevadult szólókat kapunk tőle, igazi bevadult parti hangulatot, persze némi nehézkességgel, akusztikus villantással, ökörködéssel és némi sajátos dallamvilágával együtt. Ettől lett jobb az átlagnál a DLR Band lemez, illetve a manapság a Korn-ban dolgozó Ray Luzier dobostól, aki méltó társa tudott lenni a könnyed témákat eregető gitárosnak... Ahogy egykor Gregg Bissonette volt Steve Vai-nak... Szóval zeneileg végre remek csapat került az énekes mögé... Aki viszont itt úgy tűnik, hogy rég elvesztette magából azt a különös lendületet, amivel a partik királya tudott lenni...

Ezt a lemezt a könnyed lendületes zene és a nehézkes ének ellentéte teszi a második vonalba... Persze lehet, hogy ez az öregedés koncepcionális, de Dave az igazi, fej fölé rugdosó önmagát ma sem találja... De azt is meg kell mondjam, hogy John 5 miatt a DLR Band szerintem a harmadik legjobb lemeze az énekesnek... Amire méltán lehet büszke! Nagy kár, hogy ez a felállás is percekig tartott csupán...


Van Halen - III. - Track lista:

01. Neworld (instrumentális) – 1:51
02. Without You – 6:37
03. One I Want – 5:35
04. From Afar – 5:29
05. Dirty Water Dog – 5:33
06. Once – 7:51
09. Fire in the Hole – 5:37
10. Josephina – 5:48
11. Year to the Day – 8:47
12. Primary (instrumentális) – 1:31
13. Ballot or the Bullet – 5:48
14. How Many Say I – 6:16





Van Halen - III. - közreműködő zenészek:

Gary Cherone (Extreme) – ének
Eddie Van Halen – gitár, billentyűs hangszerek, vokál, ének: How Many Say I
Michael Anthony (Chickenfoot) – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob, ütős hangszerek

Mike Post – zongora: Neworld, társ-producer

David Lee Roth - DLR Band - Track lista:

01. Slam Dunk! (David Lee Roth, John Lowery, Bob Marlette) – 2:37
02. Blacklight (Roth, Lowery, Marlette) – 3:41
03. Counter-Blast (Roth, Lowery, Marlette) – 3:14
04. Lose the Dress (Keep The Shoes) (Roth, Terry Kilgore) – 3:13
05. Little Texas (Roth, Lowery, Marlette) – 3:20
06. King of the Hill (Roth, Mike Hartman) – 3:52
07. Going Places... (Roth, Kilgore) – 5:19
08. Wa Wa Zat!! (Roth, Lowery, Marlette) – 2:54
09. Relentless (Roth, Lowery, Marlette) – 3:30
10. Indeedido (Roth, Hartman) – 3:11
11. Right Tool for the Job (Roth, Kilgore) – 3:24
12. Tight (Roth, Kilgore) – 4:08
13. Weekend With the Babysitter (Roth, Lowery, Marlette) – 3:36
14. Black Sand (Roth, Kilgore) – 5:20

David Lee Roth - DLR Band - közreműködő zenészek:

David Lee Roth - ének, borító koncepció, harmónika
Mike Hartman - gitár (B'urbon Bob álnéven - basszusgitár)
Terry Kilgore - szintetizátor, gitár
Tom Lilly - basszusgitár
John Lowery, alias John 5 - gitár
Ray Luzier (Korn) - dob

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Honlap:
www.van-halen.com
www.davidleeroth.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...












Klipmánia