×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Company (A dongó, Szép társaság, 1987) 

Megjelent: 2011. október 27. csütörtök 12:36:08
Szerző: bcsaba
 kislemezek   Rockmúzeum 

Egy méltatlanul elfelejtett kislemezről akarok írni (annyira elfelejtett, hogy eredetileg még a Wikipédiában is kimaradt Bencsik diszkográfiából... A többi kislemezt is én írtam bele... - a szerk.)

A 70-80-as évek hazai hard rock bandái a 80-as évek közepére vagy eltűntek, vagy az új trendnek megfelelően, stílust váltottak. A Pandora's Box talán utolsóként tartott ki, 85-ben még lemezt adtak ki, de egy jó évvel később már róluk sem lehetett hallani. Aztán 87-ben a sajtóban harangozták be a Box Company kislemezét, a fényképről pedig Samu, Zsöci és Pálmai Zoltán nézett vissza, az akkor még viszonylag kevésbé ismert Mr. Basary társaságában...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A lemezboltban aztán legnagyobb meglepetésemre a borítón a Metal Company nevet olvastam. A zenekarnévvel volt némi zűr. Miután Cserháti Pityi, aki időközben Debrecenbe költözött, elhagyta a zenekart, mivel a név az övé volt, a többiek kénytelenek voltak új nevet találni. A Metal Company névvel valószínűleg az időközben megjelent fiatal rocker közönséget akarták megtalálni. Sajnos nem jött össze. A heavy metal megjelölés ekkoriban már nem ezt a blues alapú, hagyományos kemény rockzenét jelentette, hanem a Brit Heavy Metal Új Hulláma (Iron Maiden, Judas Priest, Saxon) és persze hazai követőik (Pokolgép, Stress, Ossian, Sámán) által képviselt, frissebb, dinamikusabb, gyorsabb zenei világot, amely sokat adott a külsőségekre mind színpadkép, mind a tagok megjelenése tekintetében. Samuékra ez sose volt jellemző, ők mindig is csak a zenére koncentráltak. Nagyterpesz, támadás!

A régi rockerközönség idővel eltűnt a színpadok elől. Az őket követő generáció zenéje az akkoriban divatos új hullám volt, őket a rockzene nem érdekelte. A még fiatalabb rockereknek pedig ez a zene, de még inkább a már említett külsőségek hiánya miatt túl „öreguras” volt, ők már az újabb heavy metal zenekarok, valamivel később pedig a még keményebb (speed, black, thrash) metál bandák koncertjeire jártak. Valószínűleg részben ez a felismerés, részben pedig az elődzenekar nevére való utalás szándéka vezetett hozzá, hogy a zenekar nevét Box Companyra (majd Bill csatlakozásával Bill és a Box-ra) változtatták.

A kislemez egyik oldalán Rimszkij-Korszakov A dongó című művének hard rock feldolgozása hallható, ugyanez a felvétel nem sokkal később a Gitárpárbaj lemezen is megjelent. Szépen sikerült, de ennek ellenére nem biztos, hogy jó választás volt. A dongó egy villámgyors darab. Samu játékában viszont sose a sebesség dominált (persze tudott tekerni, ha az kellett), sokkal inkább a tiszta, érzelemdús játék volt az erőssége. Ezt viszont úgy tudta legjobban érvényesíteni, hogy egy kicsit lelassította, éppen arra a tempóra, ami még gyors, de már nem lehet maszatolni, minden egyes hang külön kihallatszik, külön él. A közönség egy része azonban sajnos nem vette a fáradtságot, hogy ezt értékelje, annyi volt a reakciójuk, hogy bezzeg ezt X vagy Y mennyivel gyorsabban játszaná. A másik oldalon egy hagyományos, középtempós hard rock szerzemény hallható Szép társaság címmel. Jó kis dal, igazi Bencsik szerzemény, igazából nem is értem, hogy később az emléklemezre miért nem tették rá. Kár, mert így tényleg nem sokan ismerik (a Colorado zenekar ugyan egy időben játszotta koncerteken).



A borító ízléses, kék és ezüst színben a zenekar neve, egy Stratocaster sziluett a háttérben, a másik oldalon pedig (szintén kékben és ezüstben) a dalok címe, és a zenészek neve. Itt is van egy furcsaság: tagként csak Basary, Samu és Zsöci szerepelnek, valamint közreműködőként Lerch István és Papp Tamás. Pálmai Zoltán hiányzik, pedig tudtommal tagja volt a csapatnak. Érthetetlen. A dongót valószínű, hogy Papp Tamás dobolta fel, lévén (Zsöcivel együtt) játszott a gitárpárbaj lemezen. De a másik oldalon? Ott is ő dobol? Vagy Pálmai, csak valamiért lemaradt a neve? Lerch István szintetizátoron játszik A dongóban, a feldolgozás társzerzőjeként meg is van jelölve Samu mellett.

A zenekar több lemezt nem készített. Később Bill érkezett a zenekarba, erről a korszakról is csak koncertfelvételek maradtak, két dal később a Bencsik emléklemezre is felkerült. Szerencsére, mert szerintem Bill blues világa a zenekar hard rock örökségével vegyítve kiváló végeredményt adott. Jó lett volna, ha ez a csapat tovább is együtt tudott volna dolgozni. De, mint tudjuk, a dolgok sajnos másképp alakultak...

bcsaba megjegyzése: Lapzárta után megkérdeztem Pálmai Zolit, miért nincs a kislemezen. Azt mondta, hogy a felvételkor épp Németországban volt a Rockszínházzal, ezért nem ő dobol. A kislemezt valószínűleg 1986. szeptember 21-én vették fel, a keverés 29-re lett kész, Zsöci naplója alapján.


Track lista:

A dongó (Rimszkij Korszakov) 2’44”
Szép társaság (Bencsik Zselencz) 4’16”
SP 70770

Almár Ákos (2011.10.27.)


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Metal Company (A dong!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pulzus 48 - 1984 november - Az üvegember utolsó kiáltása
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei

Tovább...
Bergendy - kislemezek 02.
A következő kislemezen a Bergendy Balázs Boglárkát

Tovább...
Bergendy - kislemezek 07.
A következő EP két dalában a Bergendy Zalatnay Saroltát kíséri, a másik két dal pedig önálló, zenekari

Tovább...
Bergendy - kislemezek 05.
A Bergendy következő EP-je ismét önálló felvételeket

Tovább...
Bergendy - kislemezek 04.
A következő kislemezen a Bergendy együttes Zalatnay Saroltával közösen hallható.

Zalatnay Sarolta 1962 és 1964 között gyakran fellépett a Scampolo

Tovább...












Klipmánia