×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Machine Head - Unto the Locust (2011) 

Megjelent: 2011. szeptember 20. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A groove-thrash metal legszőrösebb tökű zenekara jó régen, már 4 éve, hogy 2007-ben kiadott albumot The Blackening (-2-) címmel, ami viszont akkoriban majdnem akkorát durrant a szakmában, mint a zenekar 1994-es első lemeze, a Burn My Eyes... úgyhogy volt min gondolkodnia Robb Flynn és kíséretének, nyilván nem véletlenül kellett a folytatáshoz ilyen hosszú idő. Most viszont itt az Unto the Locust, ami albumba szerintem sokkal többet álmodtak bele, mint amennyi belefért volna...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az Unto the Locust kapcsán a legszőrösebb tökű jelzőt ezennel visszavonom. A most 43 éves Robb Flynn úgy gondolta, nem elég neki a groove-király megtisztelően egyszerű címe, neki az eddig megszokott egyszerű, de hatásos szerkezetek helyett, összetett szerzemények kellenek, ahol a thrash ideges lüktetésű ritmusa mellé, a gitárok nem csak a megszokott durvaságot hozzák, hanem több témából építkeznek, mint egy extrém progresszív metal bandánál. Szóval fel kell készítenie magát minden Machine Head rajongónak, a zenekar ugyanis ezennel elindult azon a felnőtté válási úton, amin a Soulfly és a Sepultura is egy ideje szeretne haladni! Vagyis komplexebb szerzeményeket akarnak, sok témát egymás után, aminek csak egy része hozza a "legendás" legszőrösebb tökű jelzőket! Mert bizony itt gondolkodás folyt az elmúlt négy évben, nem csak új gitár-sikálásokon folyt a lehangolt maszatolás... és, hogy még ennél is kicsivel tovább lépjenek, Robb Flynn a megszokott erőből-éneklés mellé, némi dallamot is akart most énekelni. Az Unto the Locust végeredményben így érdekes albummá tudott válni. De az összkép sajnos nem ennyire szép és jó... Mert a lemezen egy rakás felesleges sallangot kapunk, amiket annyira alaposan átgondoltak, hogy az már az egyediség kárára ment! Szóval sajnálattal kell tudatnom, hogy nem lett az év lemeze... Pedig én a meghallgatása előtt pár nappal még annak saccoltam...



A legnagyobb pozitívummal kezdem: Dave McClain dobos elképesztően jó a lemezen, energikus, dinamikus és még technikás is, ráadásul jól is szól, úgyhogy sokszor főszereplővé is válik, de szerintem többször teszi, mint kéne neki. A lemez egyértelműen legjobb dala a bemutatkozó kislemezes Locust, de erre sem adnék tökéletes pontszámot. A menetelés oké, a végén a lassulás most is zseniális, de a lágy középrész és az énekes kibontás nevetségesen primitív, mondjuk a szólók mentik némileg a helyzetet, de nem eléggé. Annyira azért nem jók, de itt legalább a menetelésben megvan a kellő középtempós groove-riff, ami a legtöbb dalban sokkal gyorsabban és sokkal kevésbé mélyre hangolva van benne. Szóval a legnagyobb bajom, hogy a Machine Head-légkalapács most elmarad... Helyette nagy adag Metallica és Slayer-nyúlás és van, ami még önmagában nem jelente problémát, ha nem akarnának közben végig okoskodni... Mert a sok-sok téma és mégtöbb váltás és speed metal-szerű sebesség közben szétesnek a dalok, azt meg végleg nem értem, hogy egy Robb Flynn jellegű zseniálisan hiteles üvöltöző miért akar mindenáron énekelni, amikor a hangja olyan középszerű, hogy az már menthetetlen...

A sok sallang között akad persze néhány igazán érdekes momentum is, a Slayer-íveket bejáró témák és szólók, illetve a Metallica-szerű intrók között is vannak érdekesebb pillanatok-momentumok, amik miatt még mindig érdemes meghallgatni a csapatot, de ez a lemez már messze sem korszakalkotó... Hiányzik a direkt agyzsugorítás, ami a The Blackening-ből (-2-) majdnem olyan jó lemezt csinált, mint a bemutatkozó Burn My Eyes volt a maga idejében... Mert azt amit a Soulfly-nál és a Sepultura-nál megértettem, azt itt is értem, Robb Flynn is öreg már a bunkó direktséghez és többet akar, de én régen pont azért szerettem meg a csapatot, mert a halál primitív és bunkó dolgokból tudtak felépíteni zseniális húzású dalokat. Hát itt van sebesség, meg milliónyi téma, amin lehet komplexen okoskodni, de a milliónak majd' a fele nekem egyszerűen csak felesleges kínlódásnak vagy koppintásnak tűnik... Aminek olyan mennyiségben kapjuk az arcunkba az újrahasznosított dolgokat, ami egy ilyen saját hanggal rendelkező csapatnál már nekem túl sok... és végül nagy respect Dave McClain-nak, aki képes volt mindenkit zseniálisan lekalapálni a színről...

10/6




Track lista:

1. I Am Hell (Sonata In C#)
- I: Sangre Sani (Blood Saint)
- II: I Am Hell
- III: Ashes to the Sky
2. Be Still and Know
3. Locust
4. This Is the End
5. The Darkness Within
6. Pearls Before the Swine
7. Who We Are

Közreműködő zenészek:

Robb Flynn – ének, gitár, producer
Dave McClain – dob
Adam Duce – basszusgitár, vokál
Phil Demmel – gitár

Lemezeik:

1994 - Burn My Eyes
1997 - The More Things Change...
1999 - The Burning Red
2001 - Supercharger
2003 - Through the Ashes of Empires
2005 - Elegies (DVD)
2007 - The Blackening (-2-)
2011 - Unto the Locust
2012 - Machine F**king Head Live
2014 - Bloodstone & Diamonds

Kiadó:
Roadrunner Records
Honlap:
machinehead1.com
facebook.com/MachineHead


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia