Rozsonits Tamás – Az út vadabb felén (HBB könyv, 2008) 

Megjelent: 2011. szeptember 04. vasárnap 12:00
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Kicsit megkésve írok erről a könyvről, ami még akkor íródott, mikor a Hárs Viktor – Gyenge Lajos – Nagy Szabolcs – Fehér Géza felállású HBB működött. Nem sokkal a megjelenés után Hobó kirúgta a komplett zenekart. Eztán kvázi két évig egy „all stars” jellegű HBB koncertezgetett még (Bill – Póka – Tátrai – Solti), majd idén február 12-én búcsút mondtunk a HBB névnek. Hobó nyomja tovább, ősszel elvileg megjelenik a Circus Hungaricus csapatával az album folytatása.

A könyv tehát - ha még vár vele Rozsonits Tomi barátom, akkor - egy nagy lezáró, összegző könyv lehetett volna. De ne legyünk telhetetlenek. A könyv jó. Bár Hobó már 1989-ben kiadta a Hobo Sapienst (ezt nemrég újra kiadták), de az egyszemélyes visszaemlékezés, míg Rozsonits könyve mindenkit megszólaltat, akinek szerepe volt a HBB történetében. Bár az első, 1978-as felállások gyorsan kiebrudalt alakjai kimaradtak belőle.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A mű riportokból áll össze, Rozsonits Tomi mindenkit beszéltet és a lehetőségekhez mérten a lényegre koncentrál. Persze előkerülnek a sztorik a múltból, de ezek hozzátartoznak a korszak megfestéséhez, ezek nélkül száraz történelemkönyv lenne. Minden lemezt külön elemez a szerző. Alapos, lényeglátó elemzések, zenészként is vizsgálja az albumokat.

A könyvből kirajzolódik Hobó, ahogy évekig, évtizedekig kötött kompromisszumokat zenészeivel, tűrte azok viselt dolgait és a zene érdekében próbálta egyben tartani a jobbnál jobb felállásokat. Ugyanakkor türelme végén mindig határozottan – és a kívülállók, de gyakran a bévülállók számára is érthetetlenül - lépett. A HBB kismillió felállása azonban mindig (legalábbis a zenére) igényes zenészek gyülekezete volt. Köszönhetően elsősorban 1993-ig Pókának, utána másoknak. Mindig olyan zenészek maradtak meg hosszabb ideig a HBB-ben, akik képesek voltak egyszerre 150-200 dalt repertoáron tartani, ha nem tudták, akkor is eljátszották, amit Hobó konferált, ahogy és amilyen dalt az ihletett pillanat megkívánt.

Időrendi munka, végigkövet 30 évet, nem ugrik se kicsit, se nagyot, alapos. 450 oldal tömve, kiegészítve fekete-fehér – eddig publikálatlan – fotókkal. Igényes kiadvány. Egy alaposabb olvasószerkesztő még nem ártott volna, és néhol zavaró ismétlések maradtak benne a végleges változatban. Kiadó az EMI.

Bátor könyv, a végén idéz számos korabeli kritikát, így a legdurvábbakat is, mint például Kőbányai János hírhedt, a Mozgó világban 1981-ben megjelent kritikáját is Mindenki lehet sztár címmel. Ez volt szerintem a legdurvább támadás Hobó ellen az utóbbi 30 évben. Vagy dr. Erdős Péter beatkomiszár visszaemlékezését is Földest illetően. Ezekből is gondolom, hogy ez a könyv nem egy Hobó által állíttatott önemlékmű, nem polírozzák túl a múltat. Póka és Tátrai is kendőzetlenül nyilatkozik benne, nem maszatolnak. Ajánlom olvasásra!

Bálint Csaba (2011.09.04.)
www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia