×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Interjú Sáfár (Öcsi, Dödöle) Józseffel - harmadik rész (2011) 

Megjelent: 2011. szeptember 02. péntek 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Tegnap a második részben átnéztük a P. Box első két évét. 1982 ősze sorsfordító volt a zenekar életében, Varga Miklóst Vikidál Gyula váltotta, megcsinálták legsikeresebb albumukat, a Kő kövönt, jött az István a király, 1983 volt a csúcsév. Varga kilépése, Vikidál belépése. Bizonytalan időszak volt, hogyan emlékszel?

Egy szerencsétlen ügy miatt kellett Mikinek mennie. A Papp Gyula-féle Safarival volt egy lemezfelvétele, de jelezte, hogy ő P. Box tag marad, csak Svédországban session zenészként szerepel majd az albumon. Már itt nem tetszett ez Samunak. Erre valamelyik magyar újságban megjelent egy Safari fotó, rajta a Miki és híradás erről. Na ezen Samu begőzölt, Mikinek mennie kellett. Miki hiába bizonygatta eztán is, hogy ő nem, meg így, meg úgy, de ez lett. Nem volt nagy jelenet egyébként, mikor közölték vele. De talán az is szerepet játszott – és akkor már öltöm a választ a másik kérdésedbe -, hogy a Samuka nem élte meg sikernek az első albumot. Akkor 84.000 eladott példány az szinte felért egy bukással. Az Edda eladott 250.000-et. „Micsoda?!” - mondtam. „Egy új zenekar, mit akartok?” - Samu sose mondta ezt ki, hogy ez esetleg a Miki hibája lenne, ez csak egy megérzés Samuval kapcsolatban, szerintem talán így gondolhatta. Pedig szerintem nem a Mikin múlott. Én nagyon szerettem a Mikit. Fejlődött, elkezdte kezelni a közönséget, mindent leszerepelt, amit a Samuék megkívántak. A csajok imádták...

Vikidál ekkoriban a Kugliban játszott, ami - hát valljuk meg - méltatlan helyzet volt neki. Ha nem is osztatlan lelkesedéssel, de Pityi és Samu úgy döntött, hogy akkor legyen Vikidál. És pukk, már ott is volt a próbán. Készenlétben állt. Hát Mikit nagyon szerettem, de mikor megjelent, én is azt mondtam: Ú, ez az. Most már értem. És rögtön kapott egy erős szelet a zenekar. Rögtön az lett, amit a Samuka eredetileg akart. Merthogy azt azért látni kell, mint már mondtam, hogy igazából a Samuka – mikor kilépett – egy új P. Mobilt akart. Na, megkapta.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Samukáék nyilván tisztán emlékeztek Gyula 1979-es kilépésére a Mobilból. Felmerült a megbízhatósága, mint szempont?

Amikor a három volt Mobilossal elkezdtük a második album megírását, már eleinte minden simán ment. Vikidál nyomására elővettük a Zöld a bíbor... régen elvetett alapjait, ami minden várakozáson felül beindította újra a bandát. Akkor én is nagyon megnyugodtam, élveztem amit csinálunk.

Nekem úgy tűnik, hogy Samuka a P. Mobil után olyan tagokat keresett, akikkel elsősorban intellektuálisan ki tudott jönni, illetve emberileg üzembiztosabbak voltak. Jól látom ezt?

Igen. Samukában volt egy igen nagy bizonyítási vágy, rettegett a kudarcoktól, pedig magánemberként egy hihetetlenül intellektuális, kellemes ember volt. Mindenki szerette. De volt benne egy kicsit hűvös távolságtartó modorosság is. Ő nem a rockerek életét élte. Tiszteltem ezért és meg is értettem.

Második lemez. 1982 végén elkezdtétek írni az új anyagot, a második kislemez már a nagylemez előfutára volt. Mennyire volt szándékos a visszatérés a P. Mobil hanghoz? Már ha ez egyáltalán kijelenthető.

Hát Vikidál visszatérésével már hárman voltak régi mobilosok... lehet.

Nézzük végig a második albumot számonként.

A Soha nem elég egyértelműen Samukáé. Gyakorlatilag a gitárszólókban vettem egy kicsit részt. Egy picit a hangszerelésben. Az orgona részeket otthon írtam meg. Ha van egy négyakkordos refrén, akkor azt mindig megpróbálom kiszínezni. Mindig akartam, hogy karaktere legyen egy nótának. Komolyan már akkor úgy gondolkodtam, hogyha majd később kis srácok kezdik játszani, mint mondjuk egy nyugati feldolgozást, akkor el tudjanak szöszölni azzal, hogy leszedjék és lassan jöjjenek rá, hogy mitől karakteres egy nóta és akkor áll be a sikerélmény, amikor az is megszólal.

Ingajárat. Egyszerűbb nótám. D-mollban. Nagy kunszt nincs benne. Jó a szöveg, köszönet Gombocz Lajosnak.

Maradj a vonalban. Vikidál van beírva, de Bencsik Samu írta. D-mollban indult, de kitaláltam egy jó kis figurát amit C#moll-ban kényelmesebben lehetett játszani. Na ez a négy ütem volt meg, ezt egy hétig nem tudtuk túllépni. Én nagyon szerettem a Styx, Boston, Journey nagyon gondosan megírt dalait. Na ezeknek a forgásainak hatására figuráztuk meg a riffet azzal a mozgó unisonoval. Pedig ez eredetileg egy olyan dala volt Samukának, mint a Másnak szól. Ilyen Bad Companys. Ebben csak ennyi dolgom volt. Ja, meg még annyi, hogy a gitárszóló viszont D-ben kezdődött. Ez állatira megemeli a dalt. Nüansz, de gondolkozz el rajta, mutatom. (játssza hangszeren) Sima kromatika a billentyűn és arra a gitár. Kicsúszik a talaj a lábad alól a szóló előtt és utána vissza kell lopakodni az eredeti hangnembe. Pici zenei ötlet, de nagyon hatásos.

Na ezt kajálhatták benned Samuék...

Samu ilyenekre nagyon vevő volt.

Aztán az Engedj. Szabó és én is rajta vagyok névvel a borítón. Pityi hozta a témát, egy hétig mutogatta. Oké. Hazavitte. Megin' jött, megint ugyanaz. Jött Gyula, valamit örömködött rá. Úgy elindította a nótát, hogy pár óra alatt kigurult és kiélhettem minden ötletemet. Vikidál minden nótában alkotó volt. Meghatározta a dalt, amit hozzátett. Kicsit patetikus lett, de illett Lajos szövegéhez. Szerettem.

Fantomlány. Na Vikidál beállított egy akusztikus gitárral és 12 percben elkezdet játszani egy sajátot. Samuval meg közben: „jó, állj, ezt megtartjuk, játszd tovább.” Vágtuk. Négy perc maradt, de ez Vikidál dala így is. Ez a tűz a Gyulában volt. Nagyon bírtam.

Valami rock and roll. Nem szerettem, olyan értelemben, hogy túl pattern ízű volt. Elég nehéz basszustémát csináltam hozzá. Samuka szerette a Zeppelint, e körül is gondolkozott. Black Dog. De annyira ez a P. Box szám nem agyas. Samukának le kellett volna írnia mindent. Doblüktetés és arról tovább gondolkodni. Rakosgatni a pergőket, izgalmasra szerkeszteni. Meg hát a Zeppelinnél minden dal egy basszus-csoda. Csak tudod annak idején a bakeliten le kellett monósítani a basszust, ezért szól kevésbé. Sztereóban jobban kijönne. Én szerintem ez kényszerűség volt annak idején a Zeppelinnél. Meg nem lehetett nagyon alacsony frekvencia, mert a régi lemezjátszók tűi ugrottak, a túl alacsony frekvenciánál. Akkor ez nálunk is probléma volt. Visszatérve erre a Valami rock and rollra, az volt a bajom, hogy figura halmazokat játszottunk, de nem volt kerek a nóta. A bulikon azért működött.

A Zöld, a bíbort sokáig valahogy nem tudták megemészteni. De nem csak a Samu, a Pityinek se tetszett. Aztán dühből erre írtam egy jó döngölőset, ez lett az Ideges. Nagyon pipa voltam, hogy nem tetszett nekik a Zöld a bíbor. Na, ha ez kell nektek, nesztek. Be is jött. De a szövegét Gyula úgy énekelte, hogy nagyon eltalálta. Pedig azt hittem, ezt a dalomat is ki fogják rúgni. A Zöld, a bíborra visszatérve, abból akkor lett nóta – egy évvel aztán, hogy a többieknek már megmutattam – mikor Vikidál megérkezett és gyorsan kellett egy bemutatkozó kislemezre két szám. Ott hümmögtünk, erre Vikidál megkérdezett, hogy Öcsi, nem igaz, hogy nincs egy nótád fiókban. Megmutattam neki, mire azt mondta: „Na ez az én nótám.” És lett. Kösz Gyula!

Vágtass velem. Samuka egy kiváló riffje. Gyula ráénekelt, egyből megvolt a szám. Maga a téma egyszerű. Elkezdte játszani. Mondom, na most hova menjünk? Ez egy A-moll játék, menjünk le E-re. Ennyi. És beszartunk. És itt is Vikidál. Mi játszhatunk akármit, ha nincs rajta jó énektéma, akkor nem megy. És Vikidál nagyon jó előénekes volt.

Ja, az Ideges őrült hülye szólójáról el akarom mondani, hogy nagyon szerettük a Prasky Vyber nevű cseh avantgard zenekart. Na a szóló azok hatására íródott. Koncerteztünk is együtt itthon és egy cseh miniturnén velük. A billentyűs később kultuszminiszter lett Csehországban! A mai napig rajongok értük. Nézzétek meg a Youtube-on.

Mennyire volt már akkor is átütő siker a Zöld, a bíbor és a fekete? Esetleg az idő múlásával vált csak slágerré?

Rögtön. A sztorit tudod. Aktuális volt Radics miatt, meg Vikidál... tehát a csillagok állása. Tulajdonképpen Vikidál belépése és a dal feléneklése után villámgyorsan megjelent. Samu írta mindig a koncert számlistáit, a műsort és az első koncerteken berakta második dalnak. Na erre is pipa voltam. Közben a kislemezzel szaladgáltunk és Módos Péter fel is hívott, hogy akkor gyertek már el, a Lánchídnál felvennénk. Ez még nem is a Pulzusos felvétel volt. Egy vasárnap délelőtt lement a TV-ben. Azonnal követelte a közönség koncerten. Na következő héten már hatodiknak rakta. De az se volt jó hely neki. Aztán nemsoká végre a végére került. De akkor már lement a Pulzusban is, ott kivágták a szólót. Onnantól fogva egy koncerten háromszor kellett lejátszani. Nekem nagy elégtétel volt a dal sikere.

Tudok egy fura 1983-as Solaris koncertről, ahol beszálltál jammelni, de a koncert úgy volt hirdetve, hogy V'73 újraegyesülés is lesz? Volt ebben valami?

FMH-ba egyszer elmentem beszélgetni, de csak beszálltam egy jammre meg élmény-beszámoltam. De akkor szó sem volt újraegyesülésről.

Az István a király 1983-as robbanásszerű sikere után az István egyfajta rock-kivonatos anyagával is koncertezett a P. Box, értelemszerűen Vikidállal, de jött Varga is, sőt sokszor Nagy Feró és Bill is. Ezek a koncertek hogyan jöttek létre? Mennyire örült ennek a zenekar?

Hát megdobta a zenekart az István – és szereplőinek – sikere. Örültünk is, meg nem is. Vikidál onnantól elfoglaltabb lett, meg minden. Az a helyzet, hogy a koncerteken jobban játszottuk a rock-kivonatokat, mint a hivatalos lemez-verziók... Meg azt se felejtsük el, hogy Vikidál belépésével megint elkezdődött, hogy „az árulók”. Vikidált így már dupla-árulóként is emlegették. Hát ezek mentek akkoriban. Tulajdonképpen, ha nincs az István a király, akkor lehet, tovább ment volna ez.

1984 tavaszán kiváltál a zenekarból, ha jól tudom, barátságban mentél el, Zselencz Zsöci László vette át a posztodat. Hogyan zajlott ez az átmenet?

A Koppányozás körül én már kezdtem tervezni a következő anyagot. A Gyulával abban az időben, főleg magánjellegű viták miatt megromlott a viszonyom. A többiek is elkezdtek baszogatni, hogy miért így öltözök, meg ilyenek. Mondtam, hogy gyerekek, már rég elmentem volna, ha engedtek. Elbizonytalanodtunk a jövővel kapcsolatban, hogy milyen lehetőségeink vannak, merre kellene tovább menni. Mert bár nagyon ment a második lemez, de én azt gondoltam már akkor is, hogy váltani kell, mert ezt nem lehet fenntartani. Ez be is igazolódott. A '80-as évek közepén ezt már nem lehetett csinálni. Békével mentem el, mondtam csendben: keressetek valaki mást. Amíg betanul, addig – ha akarjátok – maradok, aztán vége. Semmiféle gonoszságot nem fogok csinálni, elszámolunk és kész. Korrektül. Az új tag jöjjön fel hozzám, hangról hangra betanítom. Zsöci alól ugye megszűnt az Edda, jött. Egy picit volt bennem egy megnyugvás. Tudtam, hogy a következő lemez nem lesz jó. Láttam, hogy közöttük is feszültségek vannak. Nem zeneileg, hanem a közönség nem fogja szeretni.

Még a legvégén mondtam Samunak, hogy én barátsággal megyek el, tudod, hogy imádlak, fogadd meg a tanácsom. Ha megint önmegvalósítást akarsz, nagy baromságot csinálsz, ameddig nem csinálsz egy kézzel fogható, vaskos rockzenét, melódiákkal. Ki írta a Miskolc billentyűs betétjét? Bajnok. Ki írta ezt meg azt? A Bajnok. Tudtam, hogy hiányozni fog neki egy Bajnok típusú zenész, akire támaszkodhat. Nem értem miért nem Őt keresték meg? De mindezt barátilag. Pityi persze megint próbálta visszacsinálni a dolgot, de ekkor már kihűlt, nem akartam maradni. Ezek után már egymásban keresték az Omen lemez hűvös fogadtatásának okait. Amikor később hallottam Pityi és Samuka milyen haraggal váltak el, nagyon sajnáltam, hogy így lett vége.

Samuka fölös idejében gitártanítást is vállalt. Úgy tudom, neked is voltak tanítványaid, például Paksi Endre...

Nem nagyon szeretem a tanítást. Először is: legyen tehetséges, aki eljön hozzám, mert fölöslegesen nem kérek el pénzt senkitől, ha már tudom az elején, hogy úgyse lesz semmi belőle. Mért kínlódjunk egymással? Ha meg valaki nagyon szorgalmas, akkor két nap alatt elmondok neki mindent, kisterc, nagyterc, kvintkör, összes hangot, minden húron tudni kell, majd jöjjön vissza egy év múlva, ha minden megvan. Ugyanis én is ezt csináltam, mikor tanultam. Kérlek-szépen kezdetben lerajzoltam a basszusgitár fogólapját kartonpapírból. Filccel behúztam a bundokat, beírtam a hangokat. A hangokhoz tartozó terceket bezöldeztem, hozzá a kvintet, stb, mikor megvoltak egy bontás alaphangjai, akkor összekötöttem vonallal és ujjrendeket találtam ki. Ezt megcsináltam külön lapon minden hangra. Mollpárok, stb, vizuálisan tanultam meg. Az autodidakta a legveszélyesebb dolog. Mindenki önmagát tudja legjobban fejleszteni. Ha akarja. Szorgalom kell. Önszorgalom.

Utána figyelemmel kísérted a zenekar további útját? Hogyan tetszett az Ómen album?

Mint mondtam, végig az volt Samukával a legfőbb vitám, hogy a dalokat jobban fel kellene építeni. Olyanra, hogy a közönség felé nyisson. Szó szerint ezt mondtam neki: „Samuka, mi nem csajos zenekarban vagyunk.” Révész persze állati helyes fiú volt. Az alföldi papucsos rocker oda fog menni, ahol a csajok vannak. A csajok után, a csajok meg olyan zenekarokra vágynak, mint az Edda, a Piramis. A Korál akármilyen zenét játszott, a Balázs Fecó helyes fiú volt. Az Edda viszont melós fazonokból állt, de olyan dallamos zenét vittek, ami fülbemászó volt. Tehát a dallam nagyon fontos kellene legyen nálunk is. Ehhez képest meg terpeszállás és támadás. Samuka mindig mondta: ne vigyorogjak koncerten. De hát elől a csajok... Akkor se! Ez szerintem elosztotta a közönséget. Nézd meg, hogy amikor kiszálltam, én mondtam, hogy baj lesz. Zsöci jött, meg aztán jött a Pálmai. Ezek jó zenészek. Pipa is voltam, jöhetett volna a Pálmai hamarabb is... De igazam lett. Ők nagyon nagyot akartak villantani a harmadik albumon, de nem volt még akkor ott az ideje. Az első lemez eklektikus, rossz körülmények közt felvett volt. Aztán minőségi ugrás a második lemez, az vastagabb lett. Na most a harmadiknak kellett volna lennie a full populáris lemeznek. Nem villogósnak, lila ködökkel. De a szerzemény! Hol a nóta? Az Ómen lemez a korábbiakhoz képest egészen más lett. Erre már nem tudnak ráhangolódni a gyerekek. Mibe kapaszkodjanak? Nézd meg az AC/DC-t. Ha leállnak szám közben, a közönség nyomja tovább. Na most a harmadik albumot meg nem értették a gyerekek. Mondom nem a zene minőségével volt baj.

Nekem a kedvenc P. Box lemezem...

Nagy munka volt, el kell ismerni, ez becsülendő. Azt már csak hallomásból tudom, hogy utána meg elkezdődtek Vikidál és Samuka vitái. Aztán már a Samu meg a Pityi úgy összevesztek, hogy Pityi kiszállt. Ugye megházasodott, úgy dolgozott Debrecenben a Pizzérián, mint egy állat, neki nem ment már a turnézás, nem volt rá ideje. Közben Samuka is lépett egy érdekeset. Volt évek óta egy Babuci nevű csaja, azt egyszer csak kirúgta, majd hirtelen elvett feleségül egy gyerekkori barátnőjét, akinek katonatiszt volt az apja és nem nagyon bírta a zenészeket. Senki nem értette. Na onnantól begőzölt. Nem ment a lemez, Vikidál, Pityi és odaköltözött a nagy házba apósáékhoz, aki terrorizálta. Egyszer találkoztam vele a Lehel piacnál, cérnavékony volt, mint egy csontváz, alig ismertem meg. Belerokkant ebbe az egészbe.

Mit csináltál a P. Box után? A többiekkel tartottad a kapcsolatot?

Samuka gitározott is egy albumon, amit csináltam a Szánti Jutkának. A Fekete angyal című számban gitározott, kis finomakat. Erdős ezt az albumot se szerette, pedig ő erőltette, hogy legyen a Jutkának albuma. Ez 1985-ben jelent meg. Előtte egy kislemezét is kiadták, de olyan minőségben gyártották le, hogy nem lehetett lejátszani. Ugrik a tű minden példányon. Gyakorlatilag így tiltották be, politikailag. Egyébként erről a nagylemezről 5 dalt a rádióban sem engedtek játszani. Például a Nyugtass meg-et. Nem értettük, mi a baj a szöveggel. Ilyenek voltak, hogy „félek a bombáktól”. Aztán kiderült, hogy a szerzeményből nem derül ki, kinek a bombájától félünk. Nem mindegy? Hát nem, mert az oroszok bombájától ugye nem kell félni.

Aztán elkezdtem stúdiózni, de hangszeresen azért játszottam itt-ott. 2000 körül volt egy zenekarom, az Overdrive. Egy olyan szólógitárossal dolgoztam, aki alapvetően basszusgitáros volt, de ínhüvelygyulladást kapott, átállt gitározásra. De úgy csinálta meg a gitárját, hogy csak négy húr volt rajta. A két legmagasabb húrt egyszerűen lehagyta, egész fent játszott, nagyon vastag gitárhúrokkal. Nagyon jól szólt...

Folytatás itt!

Bálint Csaba (2011.09.02.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia