×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Interjú Sáfár (Öcsi, Dödöle) Józseffel - első rész (2011) 

Megjelent: 2011. augusztus 31. szerda 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Sáfár József basszusgitáros, a V'73, a Volán és a P. Box oszlopos tagja, szenzációs figura. Olyan, mint a Led Zeppelinben John Paul Jones. Háttérben kiváló basszusgitáros és hangszerelő, dalíró. De érzésem szerint kevésbé elismert rocklegenda, mint ahogy megérdemelné. Gondoljunk csak a legnagyobb magyar rockhimnusz, a Zöld, a bíbor és a fekete szerzőségére. Én 10 éve találkoztam vele először, az újjáalakult P. Box körül, mikor Pityi gyakorta hívta hangmérnöknek stúdiójába és koncertekre. Akkor csak hallgattam önfeledt sztorizásait, magával ragadó humorát, stílusát. Nem akarok túlozni, de tényleg könnyesre röhögtem magam, ahogy előadta történeteit. Most jött el a pillanat egy „életmű beszélgetésre”...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Essünk neki a szokásos indító kérdéseknek, engem mindenesetre érdekelnek a válaszok. Hogyan találkoztál a rockzenével?

Volt egy nagy Pacsirta rádiónk. Amikor a fater nem volt otthon, egész nap azt tekergettük, Szabad Európa. Beatles, Kinks, Pretty Things. Volt egy orosz dobozgitárom, de én már csak négy húrral játszottam rajta. A tonalitást akartam hallani már akkor is. A zenéből mindig azt hallottam ki, amerre a basszus lép. Volt zongoránk otthon. Akkoriban Szörényi Leventének drukkoltunk a Táncdalfesztiválon juszt is, hátha nálunk is lesz egy új műfaj, mint a Beatles. Amikor kezdtünk éledezni (1965 környékén) az öcsémmel azonnal "lemezgyűjtők" lettünk. A Hetesi rákóczi úti lemezboltjába jártunk, akinek volt egy rádióból kiszuperált lemezvágója és válogatásokat csinált nylonlemezre. Na most ezeket csak párszor lehetett meghallgatni, utána el lehetett dobni, mert szétkopott. Nagy társaság alakult ki a suliban, amikor rákattantunk a beatre. A '60-as évek közepe táján meg már jött a Rolling Stones, Cream, Hendrix, a rhythm & blues, egyre keményedett minden. Komjáthyn úgy ültünk, hogy a magnó már pirosan izzott, meghallottuk a Purple Haze-t, akkor napokig nem tértünk magunkhoz. Így is szólhat a gitár? Nemsoká jött a Zeppelin, ájulás (Öcsi dúdolja a Whole Lotta Love riffjét). Aztán jött a King Crimson, a Yes, az Emerson... akkor minden eldőlt számomra. Koncertekre is jártunk. Az Atlantiszt még a Sankóval, Dogs a Rózsival, Sakk Matt Radiccsal, Liversing.

Első zenekarod?

Iskolazenekarosdi, mi is kézzel csináltunk mindent. A strandokon rendszeresített Beag hangszórókból csináltunk cuccot. A Bólyaiba jártunk textiltechnikumba, hétvégén ott próbáltunk. Öcsém dobolt egy ideig, amíg Apánk meg nem tiltotta neki. Egy őrült elég egy családban. Megalakítottuk a Hétfő együttest négyen.

Tanult zenész vagy, ez hogyan alakult?

A Szemere utcai fiúiskola kórusával a Zeneakadémián még Kodály Zoltán előtt is énekelhettünk. Tanítás után rohantunk volna focizni, de úgy kapkodtak el minket a folyosón három óra kórusra. Akkor még nem értettem, miért kell a szolmizáció... A kórus jó gyakorlat volt, tisztítja a hallást. Köszönet Ugrin Gábornak ezért. Fater is zenélgetett, Anyukám is tanult valamikor zongorázni, mi meg autodidakta módon már keresgéltünk a hangokat, szerencsére nekünk mindig volt otthon zongoránk.

V'73. Hogyan jött létre a zenekar?

Egy nyári táborban, Bélatelepen, ismerkedési est, mindenkit kérdeztek, hogy mi a hobbija, satöbbi. Tizenéves voltam. Felálltam, mondtam, éppen zenekart alapítok. Felállt egy kis fazon, mondja, hogy hat éves koromtól tanulok klasszikus zenét, most jazz magántanárhoz járok... Micsoda?! Kiscsávó. Alig vége volt, oda is pattantam, mondom: Le tudod játszani a Lady Madonnát? Ilyen oktávbillegetős Beatles dal, abban az időbe ettől elájultunk. Azt mondja, ha van kotta, akkor bármikor. Volt kotta. Mondom, ha hazamegyünk, följössz hozzánk. Ő volt a Lerch. Megalapítottuk a Hétfő zenekart. Ez 1969-ben lehetett. Azért lett Hétfő együttes, mert karénekesek voltunk mind, hangszeren még nemigen tudtunk, de vokálisan példátlanul jók voltunk. CCR, Beatles, Tremeloes, Mammas And Pappas, Hollies, stb. Negyven nótát énekeltem esténként ilyen cérna hangon.

Volt gitáros?

Igen, Kazai János. Ő tangóharmonikázott is gyerekkorában. Elvitték katonának, de akkor már a belvárosban volt klubunk, a Petőfi Sándor utcában. Néhány amatőr versenyt megnyertünk, főleg a háromszólamú vokáloknak köszönhetően. Egy darabig vacakoltunk, hogy beveszünk még tagokat. Például Jenei Szilvesztert. De végül hárman maradtunk. Közben a Volán vállalatnál lett egy lehetőség, egy termükben próbálhattunk. Akkor éppen Elton John zenéjére voltunk beindulva. Megvadultunk. Virtuóz zongorista volt, jó dalszerző volt. Nem is kell gitáros ehhez. Az Általában mindiget is valami ilyen stílusban írta Lerch Pisti. Ekkortól lettünk V'73 trió. Ez 1973 januárja volt.

Az ELP-ről álmodoztunk, de még nem volt igazi orgonánk, így kezdetben ez még nem is volt téma. Herpai volt a motorja a fejlődésnek leginkább. Mindhárman rohantunk konziba. Rögtön fel is vettek előkészítőre, elvileg megvolt minden zenei alap, de nem volt basszusgitár szak, így bőgőn kellett felvételizni. Vettem egy rossz nagybőgőt. Leszakadt a kezem, a magas húrok stb., de gyakorolni jó volt. A konzi alatt még jobban nekivadultunk. Jött azzal a Herpai Sanyi, hogy megnézte az Emersont és ő azt le tudja dobolni. Egy hónap múlva Lerch már leszedte az Egy kiállítás képeit és valahogyan vettünk egy M100 Hammondot. Nekem pláne jó volt, mert Greg Lake klasszikus basszusjátéka mellett még énekelni is tudtam. Ez a korszak úgy elkapott, hogy a '70-es években főleg a fúziós jazzrock zenékkel, pl.: Billy Cobham, Hancock, Chick Korea, Mahavishnu stb. csodákat hallgattunk. Na persze fél füllel azért figyeltük merre tart a rock. Yes, Bad Company, Deep Purple Japán koncert, végig hallgattuk Ian Gillant a Jézus Krisztusban, ott térdre rogytunk, persze. De nem ebben éltünk.





Hogyan döntöttétek el, hogy a komolyzenén, illetve az azon alapuló progresszív vonalon mozgó rockzenét fogjátok csinálni? Működőképesnek tűnt ez akkoriban?

Olyannyira működőképes volt, hogy a '70-es évek elején egy Syrius koncertre, közönségként nem lehetett beférni. Már délután oda kellett menni, hogy be tudjál préselődni. Akkoriban voltak ilyen zenekarok, Pantha Rhei, Theatrum például. A közönség ezért a zenéért rettenetesen hálás volt. Főleg egyetemi klubokban és ifiparkokban léptünk fel. Győrben a Petőfi Kultúrházba csak ilyen zenekarokat hívtak. Az Apostolt (akkor még B.S.T-t és Chicagókat játszottak), Syriust, Minit. Akkoriban V'73-mal mi is beestünk oda. A koncerteremben lévő Steinwayt csak nekünk engedték használni. Valami elindult. Több mint egy évig minden hónapban volt ott klubunk. Teltházas bulik. A trió hangzását a Hammond határozta meg. Éreztük, hogy erre külön közönség volt. Rengeteget próbáltunk azokban az időkben.

Jó, egyetemi klubok, egyetemi városok, de mélyebb vidékre ezzel el lehetett menni?

Sokáig nem is nagyon akartunk. Még tanultunk, nem voltunk profik. Például a Volánnál, a próbahelyért havonta bált kellett játszani. Az ünnep volt, mindent játszottunk. Pájer Öcsit megfizette a Volán cég, hogy minket zeneileg oktasson... Borzasztó. Aranyos pali volt, néha próbálkozott, hogy tegyünk bele a dalokba hangulati elemeket. Hogy azt mondja vuá, huá... Mondtuk, hogy te, figyelj, András. Nyugodtan vedd fel a pénzedet, de nem kell ezt olyan komolyan venni. Összebarátkoztunk. Ő mondta, hogy el kell menni ORI vizsgára, de a legkisebb hangfalakkal. Idős emberek vannak a zsűriben, nem bírják a hangerőt. A pergőt leragasztottuk és egy wattal nyomtuk a Kiállítás képeit. A kezdő ORI gázsi volt 150 forint 1973-ban. Mi kétszázat kaptunk. Mondták, hogy még elhallgatnák egy darabig. És akkor úgy éreztük, hogy profik lettünk.

Kovács Kati szervezője, Matus Imre, meg a szerzője, Koncz Tibor zenekart akart a vidéki fellépéseiken, illetve Kati akart végső soron rendes zenekart. Nem akart igénytelenül haknizni. Melyik a legolcsóbb zenekar? Ott a V'73, az egész zenekar 600 forint. Évekig kísértük. Ilyenkor mi voltunk az előzenekar is, 40 percben. Kovács Kati műsorát nagyon komolyan meg kellett csinálni. Ebből tudtunk keresni, volt olyan, hogy 54 előadásunk volt januárban... Katitól rengeteget tanultunk. Ő vér profi volt és már sztár. Ettől fogva mindenhova, így külföldre is vitt minket. Nagyon ment. Közben egyfolytában bombáztuk a Lemezgyárat demókkal, ezeket gyűjtőknél itt-ott ma is hallhatod. Minden reklám nélkül saját koncerteken csináltunk, telt házakat.

Az első fontosabb koncertetek a Diósgyőri Rockfesztivál volt?

Igen. Utólag minden megszépül, de borzalmas rossz volt a hangosítás. Olyan énekcucc volt, hogy ami Marshallt össze tudtak szedni... gitárerősítővel énekcucc. A roadok azt se tudták, ki kivel van. Azt hiszem csak egy nótát játszottunk, aztán a Delhusa Gjont kísértük. Akkor volt először kezemben Fender jazzbass. Czipó Tibi adta kölcsön és ott már tudtam, ilyen lesz a következő hangszerem.

Összegyűjtöttem azoknak a saját dalaitoknak a listáját, amiről tudni lehet: Általában mindig, Variációk egy operációra, Gondolatok, Ember, Az utolsó nap himnusza, Valami más kell, Igazi színház, Kezedben sorsod, Teketória, Álmos hajnal, Csak egy pillanat. Volt ezeken kívül saját szerzeményetek?

Lerch írta a Variációkat, a Csak embert, az Igazi színházat, a Teketóriát. A Gondolatokat én. Az utolsó nap himnusza Lerch, de a szövegét én írtam. A Valami más kell-t együtt. Azt a V'moto-rock is átdolgozta magának. Az utolsó nap himuszát az én szövegemmel énekeltem volna a Metronómon, de a Sanzonbizottság elkezdett nyafogni. Mondjuk elég lila nóta volt, ezért Rózsi írt rá egy lírai szöveget Csak egy pillanat címmel.

Nyilván, mikor szólistákat kísértetek, akkor az ő programjukat játszottátok. Kiket kísértetek Kovács Katin kívül?

Ihász Gábor, Zalatnay, Korda, Máté Péter, Pájer, még egy ORI műsorban a Záray-Vámosi házaspárt is. Mivel mindent nagyon komolyan csináltunk, sokszor vállaltunk ilyen munkákat, mert ezekből a bulikból vettük a profi hangszereinket. Ihász szenzációs pali volt, meg kellett őrülni érte. Volt, hogy harminc perces blokkja volt és már húsz perce csak beszélt a közönséghez, még egy hangot nem játszott, de mindenki fuldoklott a röhögéstől. Sokat jártunk mások kíséretében külföldre. Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, de sajnos a Szovjetunióba nem tudtunk kijutni.

Volt ígéret lemezfelvételre? Hogyan jött létre a másfél kislemez?

A Lemezgyár koncepciójába nem fértünk bele. Túl magasra tettük volna a lécet? Ezt most minden nagyképűség nélkül kérdezem. Mondták, hagyjuk a klasszikusokat, csináljunk populáris zenét. Megpróbáltuk. S. Nagy István írt szöveget. Máshogy a TV-be se lehetett bekerülni. A Rókatánc is csak úgy került egyszer adásba, hogy volt egy TV Show műsora Kovács Katinak, ott játszhattuk el élőben, mert nem volt tőlünk szalagon felvétel. Csak vicces, buta, ostoba zenét engedtek. Készült egy klip is, ahol beöltöztettek minket mindenféle ugri-bugrinak. Így készült az Igazi színházra is klip. Semmiféle progresszív dolog nem mehetett. Szörnyű volt. Nem voltunk ettől túl lelkesek. Hiába hisztiztünk. Jött a Metronóm '77, szinte mindenkit mi kísértünk. Még a Karda Beát és a Zalatnayt is. Onnan jelent meg egy ilyen populárisabb, semmilyen dalunk egy fél kislemezen. Nem is volt közünk a saját kislemez-dalainkhoz. Hülyét csináltak a zenekarból.

Mások lemezein szerepeltetek?

Kovács Kati lemezen, egy Delhusa lemezen, meg az Ihász lemezén. Delhusa nagyon tehetséges énekes volt, egy darabig volt a Hétfő tagja is.

Évekig voltatok az Omega előzenekara. Hogyan emlékszel erre az időszakra, hogyan választottak ki titeket?

Eleinte haragudtak arra az ORI szervezőre, aki a tudtuk nélkül szervezte le az első nyári Omega - V'73 turnét, amíg Ők Nyugat-Németországban voltak, de az első bemutatkozásunk után már elismertek minket és jó barátság lett a vége.

Hogyan szűnt meg a zenekar?

1977-re kiderült, hogy nem vesznek fel velünk lemezt. Megtörtünk az évek küzdelmeiben. Pedig, ha külföldre mentünk, ott vége volt mindenkinek. Lengyelországban kitört a palotaforradalom, ahogy lementünk a színpadról. Listyi tányec. (Rókatánc – a szerk.)

'77 nyarán a Balatonon Kovi Katiztunk, akkor már átjárt hozzánk Rózsi dumálgatni, mivel már nem volt a Bergendi tagja. De előtte még a Karácsony James is szeretett volna beszállni egy időben. Rózsin gondolkodtunk, mert úgyse tudunk (nem engedték) önállóan lemezt csinálni. Rózsi nem akart basszusgitározni. Már csak egy gitárost kell kinézni és életveszélyes vokálokat csinálhatnánk – gondoltuk, de Rózsi menedzsere szupergrouppot akart és, hogy Rózsinak igenis kell basszusgitározni. De a dobos is a Braille Pasqualle lett volna. István ragaszkodott a Sándorhoz, de én már nem fértem be. Mindannyiunknak nagyon fájt.



Ezután jött a Volán Rt. (Egy PM cikk a zenekarról!) Itt is saját számokat játszottatok és feldolgozásokat is. Mik voltak ezek? Mesélj a zenekarról!

1977-ben hazamentem sírni. Vége az életemnek, honnan találok még ilyen zenészeket, mint a V'73 volt? Nem tudok felkutatni, meg felépíteni egy ilyen várat. Hívogattak ide-oda. Egyszer cseng a telefon. Molnár György: „Öcsi, akarok veled beszélni.” Hát azt hittem, az Omegába hívnak. „Volna itt egy kis zenei feladat, odamegyek hozzád. Mutatok valamit, ne szólj semmit.” Demó, három csaj énekel. Eszméletlen volt. Szánti Jutka, Szigeti Edit, Várszegi Éva. Volna-e kedvem egy zenekart alátenni? A Hétfőben ő már látott, meg az előzenekaroskodás az Omega előtt a V'73-mal, hallotta a vokális zene iránti lelkesedésem. Egy jó dobos kéne. Egyből a Debreceni Csaba volt a terv. Próbáltunk. Olyan biztonságérzetem volt mellette zeneileg, csúcs volt. De közben kiderült, hogy már a Bódy Magdival leszerződött. Megint doboskeresés. A végén jött Pálmai. Ekkoriban tették ki a P. Mobilból és jött vissza a katonaságból. Nem sokáig volt, mert hívták egy időben a Minibe.

Na, de a lényeg, a közönség zabálta. Honky Tonk Woman sok vokállal, saját számok. A csajok imádnivalóak. Zoránnal turné a Balaton körül nyáron. Lent laktunk, nyár, Balaton, mondom fog ez menni. Lemezgyár. Pont mint a V'73 alatt. Nem megy. Rockos volt, nem úgy, mint a Neoton. Mókuskerék, villanykörte (mutatja a kezével a diszkó táncot kézzel erre). A csajok vokálban olyanok voltak, hogy nekem kellett felfejlődnöm hozzájuk.

De mi volt a gond? Ütöttük a Neoton terveit? Lerch felhívott, hogy kereste Erdős és kérdezte, milyen basszusgitáros vagyok. Mondta neki, hogy Q...jó. Pár nap múlva hív, hogy „a Neotonból fognak keresni, amit ajánlanak, fogadd el.” De mondom, én szerinted flitterben, a Neotonban oktávbasszust fogok ütögetni? Szó se lehet róla. Jó, ez a Volán Mikrolied. Na pár nap múlva: „Szevasz, Pásztor László vagyok, beszélni szeretnék veled. Holnap a Zserbóban 5-kor. Úgy döntöttünk, hogy te leszel a basszusgitáros, jövő hétfőn fotózás.” Mondom: állj. Nekem van egy zenekarom. Tudjuk, felejtsd el. De én vagyok a zenekarvezető, ott van öt ember. Jó, hallottuk, hogy te egy ilyen lelkizős, rendes csávó vagy. De mondom, legalább egy hét gondolkodási időt kérek.

Komolyan gondolkodtál rajta, hogy belépsz?

Nem. Nem. Csak hát nem tudtam, hogy leállítani, egyből nem volt szabad nemet mondani, annak következményei voltak. Veszélyes. De hát azt látni kell, hogy itt nem a basszusgitárosi posztról volt szó, hanem ezzel akarták megszűntetni a konkurens zenekart.

Ezt csinálták a Kati és a Kerek Pereccel is. Kivettek két tagot és kész...

Közbe másnap már ki volt találva a Baracs Öcsi a Woodsból. Megint telefon... üzenet, menjek fel Pásztorhoz. Dehogy mentem. De az ORI büfében csak összefutottunk. Odajött Jakab – Őt imádtam -: Öcsi én is csináltam a lila dolgokat korábban, de itt van pénz, a zenébe is bele tudunk nyúlni. De nem. Onnantól közölték is, hogy a Volánnak nem lesz lemeze. Föl kellett oszlatni.

Mit csináltál a Volán után?

Még egy darabig egyesültünk a Betonnal, én és a Szánti Jutka, akivel azóta is együtt vagyok. Illetve akkor már Koronának hívták. Major, Lippényi, Kainráth. De az se ízlett, elhatároztam, hogy soha többé nem zenélek. Eladtam mindent, farmerokat kezdtem gyártani egyszobás lakásunkban. Üzletember leszek. Szabászgép, interlock, irány a piac...

Folytatás itt!

Bálint Csaba (2011.08.31.)
www.rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia