×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Poós Zoltán - Szivárvány Nagyáruház (2003) 

Megjelent: 2011. augusztus 20. szombat 18:00
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Poós Zoli a magyar zenei újságírás egyik legavatottabb arca. Cikkei akár a Wan2-ban, akár a Kultúrparton mindig minőséget, hozzáértést, rászánt időt, műgondot takarnak. És ez nem puncsolás, még ha egyébként haverom is. Zoli rockújságírói minősége mellett a kortárs magyar irodalom egyik tehetsége is. Novellái, kisregényei jelennek meg. Azonban most nem fikciós műveiről írnék, hanem egy, a közelmúlt miliőjéről írt képes múltba révedését venném górcső alá...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A megvalósult államszocializmusnak immár 21 éve befellegzett. Nem működött, kvázi becsődöltünk vele, mégis némi nosztalgiával gondolunk vissza rá, mintha a boldog békeidők világa lenne. De hát sokunknak a gyermekkor időszaka is ez, az a környezet, amiben ráeszméltünk a minket körülvevő világra, az az idő, amihez szerelmek, kalandok, élmények, egyszóval a fiatalság is tapad. Kicsit olyan ez, mint a katonasztorik. Idővel minden buli, kaland, még ha közben esetleg vért is izzadt az ember.

Zoli könyvében „korabeli” használati tárgyakat, érzeteket, hangulatokat, emlékképeket villant fel sok fotóval megtámogatva, sziporkázó humorral és könnyed nyelvi leleményekkel ér el flashback hatást. Te jó ég, ez is volt otthon. Meg ez is. Ilyet csak a szomszédba láttam, ők akkor (és azóta is) halmozottan előnyös helyzetűek voltak. Szódásszifon, Fecske cigi, rugós ugróbéka, gombfoci, Rubik kocka, moncsicsi, zöldalma szappan, Márka hüsi, Limó pezsgőpor, Donald rágó, Smena 8-as fényképező, diavetítő, Sokol rádió, baboskendő, MK 27-es magnó és Polimer kazetta. Ugye, ugye? Pedig mekkora hasznavehetetlen diszfunkcionális szarságok is voltak ezek. És mégis jó szívvel gondolunk vissza többükre. Idéznék egy ismertetőt a könyvből:

„Polimer kazetta - A Polimer kazettának nevezett ipari hulladék már az első széria legyártásánál elavult modell volt. Ötlettelen design, közepesnél gyengébb hangminőség – mindez abban a korban, amikor tájékozódási pontként már kéznél voltak az Agfa és a TDK termékei. Sokat elárul a kaziról, hogy Polimer néven szigetelőszalagokat is forgalomba hoztak. Arra viszont jó a szalag, hogy felvegyük a Rádióból a Rockújságot, vagy az identitásukat kereső audióvadász kamasz értelmiségiek rádiójátékokat. A Polimer logója egy kettévágott kör, ami a jin-jang kettősségére utal, ebben az esetben arra, hogy jó minőséget akarsz, de sz*rt kapsz. A vágyak és a lehetőségek harcában a lehetőségek győzedelmeskednek. Az ok és az okozat nem állt abban a szigorú archaikus viszonyban, ahogy azt a görögök elképzelték. Az ember a boltban olyan tanácstalan volt, mint a fűzfa, aki nem tudta eldönteni, hogy kilépjen-e a tsz-ből és beálljon álomnak. Mert a TDK már akkor is 180 Ft-ba került, míg a Polimert 47 Ft-ért kínálták. Nem jelölték rajta, hogy melyik az A és B oldala – azt a vevőnek kellett egy rubrikába beírnia. Nem mondhatjuk el róla, hogy újradrótozta az ember agyát, de ha beszereztük a kazettára felvett anyagot hanglemezen, újra felfedeztük a zenét.”

Bálint Csaba (2011.08.20.)
www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Poós Zoltán!

kép

Visszatér az Amber Smith!

2011-02-09 18:29:10




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia