×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - Iconoclast (2011) 

Megjelent: 2011. június 13. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A neoklasszikus ízekkel felszerelt prog-power metal zenekarként 1994-ben Middletown-ban (New Jersey, USA) alakult Symphony X nyolcadik stúdió albumához érkezett... Utoljára 2007-ben adták ki az egész pályafutásuk legsikeresebb lemezének számító Paradise Lost-ot (info), amivel első alkalommal felkerültek hazájuk eladási listájára is, igaz csak a 123. helyre, de ezzel is messze túlszárnyalták korábbi nullás teljesítményüket... 2007-ben Michael Romeo gitáros vezetésével új dimenziók nyíltak előttük, úgyhogy nem volt véletlen, hogy a folytatást hosszú várakozás előzte meg...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Szerintem a Paradise Lost nem csak sikerességében volt kimagasló lemezük, nagy változást is hozott... Úgy tudnám leginkább összefoglalni a változás lényegét, hogy a zenekar hangzását meghatározó gitáros, Michael Romeo azzal a lemezzel végre letett arról a szándékáról, hogy Malmsteen 2.0 legyen... A magam részéről a kezdetek óta, vagyis, hogy pontosabb legyek Romeo 1994-es Dark Chapter című neoklasszikus-instrumentális szóló lemeze óta rendszeresen vásároltam a cédéiket... lelkesen indulva neki a még Rod Tyler énekessel kiadott 1994-es Symphony X lemeznek, majd folytattam rendszeresen a sort, de már egyre kevésbé lelkesen pakolva a lemezeiket, a hasonlóan egyre kevésbé lelkesen vásárolt Malmsteen lemezek mögé... Aztán egy idő után már nem is a zenekar kulcsát jelentő Romeo futamok miatt vettem a cédéket, Russell Allen énekes karcos ős-hard rock énektémái ugyanis hatalmas fejlődésbe kezdtek... máig tartó rajongás kezdődött az énekes hangja iránt...

Aztán 2007-ben Romeo mert nagyot gondolni... Ahogy egykor Petrucci, ő is elkezdte szórni a durvább és karcosabb, mondhatni modernebb prog-metal-szerűen szaggató témákat, a többiekre, leginkább Michael Pinnella billentyűsre hagyva zenéjének neoklasszikus éleit... Persze szólóiban azért ő is sütögette tovább a tökéletesre csiszolt Malmsteen témákat, de valahogy ebben a megváltozott környezetben már ezekkel is meg tudott venni magának... szóval a változás nekem nagyon-nagyon bejött! A Paradise Lost lemezt azóta etalonként forgatom... Azt hiszem Romeo is érezhette, hogy a nyomás a folytatáson nagy, mert bizony alaposan megváratta rajongóit vele...



Az Iconoclast nem lett szerintem annyira kimagasló, mint elődje volt... Mondom ezt azzal együtt, hogy sikerült a csapatnak megírnia pályafutásának legjobb szerzeményét, a majd 11 perces nyitó címadó dalt, ami komplexitásában és durva szaggatásában első osztályú minőséget árasztó darab lett, de sajnos egyedüliként lett ilyen ezen a lemezen... Nagyon finom például a neoklasszikus kórusok megjelenése benne, a durván megforgatott alap-riff alapos agy-kiégetést végzett nálam... és Allen karcos rekesztése, illetve a tiszta, kórussal énekelt refrén tökéletesen illeszkedik egymáshoz...

Aztán mintha megtörne valami... Mintha Romeo-nak, a főszerelőnknek nem lenne kedve mégsem olyan komplex instrumentális részeket gyártani, elreszeli a sláger-szerűen egyszerű The End Of Innocence-t, a maga Paradise Lost időket megelőző Symphony X-re emlékeztetően nyitott refrénjével... Majd engedi Michael Pinnella billentyűsnek is, hogy a Dehumanized-ben eregessen néhány modernebb zajt az egyszerűen csak szaggató alapokra... illetve Allen-nek is engedi, hogy betapassza a száját azoknak, akik egy ideje a Dio-s Black Sabbath-ot emlegetik miatta... De nekem ez a darab is túl egyszerű, minden túl direkt, ahogy a Bastards Of The Machine-t és a Heretic-et nyitó neoklasszikusra emlékeztető billentyűs szóló és szaggatott riffelés is... A Children Of A Faceless God eleje még kapott a stúdiótól némi érdekesebb digitalizáltan instrumentális bevezetőt, de maga a dal nem jobb, mint az előző pár, ahogy a zongorás-énekes balladaként induló When All Is Lost sem más, mint egy egyszerű és direkt Dream Theater-utalás, némi lovagló, vágtató szaggatással vegyítve... A Special Edition második korongját az Electric Messiah nyitja, némileg komplexebb, érdekesebb témákkal... nem egy Iconoclast, de nagyon jó darab, átlag feletti refrénnel... Nem részletezem daltól-dalra tovább...

Összességében az album számomra egyetlen igazán izgalmas dalt tartalmaz, az Iconoclast-t, a többi talán kicsit jobb lett, mint a Symphony X amúgy kiváló átlaga, de ez így összességében csak arra elég, hogy lássuk, hogy van élet a Paradise Lost után... ami egyrészt várható volt, másrészt ez így túl egyszerű és direkt lett, ami nekem sajnos már nem elég...

10/8


Track lista:

01. Iconoclast (10:53)
02. The End Of Innocence (05:29)
03. Dehumanized (06:49)
04. Bastards Of The Machine (04:58)
05. Heretic (06:26)
06. Children Of A Faceless God (06:22)
07. When All Is Lost (09:10)

Special Edition Digipak CD2:
01. Electric Messiah (06:15)
02. Prometheus (I Am Alive) (06:48)
03. Light Up The Night (05:05)
04. The Lords Of Chaos (06:11)
05. Reign In Madness (08:37)

Közreműködő zenészek:

Russell Allen - ének
Michael Romeo - gitár
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek
Mike LePond - basszusgitár
Jason Rullo - dob

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Nuclear Blast
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx
myspace.com/symphonyx


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia