×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Szilvási Lajos - A néma (1984, szemelvények) 

Megjelent: 2011. május 24. kedd 17:55
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Szilvási a regény megírásakor már túl volt az 50-en. Sosem volt tagja a beatgenerációnak sem, ő ezt az egészet csak elképzelhette, vagy volt alanya, akitől hallott róla, mi is az a rockzene. Ha csak kívülről látta, akkor az előítéletei alapján írta bele regényébe a rockról szóló gondolatait. Ha így volt, ahhoz képest még nem is fröcsög túlzottan.

A regény egy torkonszúrt néma fiúról szól, akinek – mellékszálként - van egy rocksztár bátyja. Ezzel a báttyal kapcsolatban hangzanak el párbeszédek, kijelentések a rockról. Kicsit mintha a Beatrice lett volna a minta (legalábbis ekkoriban ez lehetett a TV-ben láttatott minta), de Szilvási vélhetőleg nem fogta fel a Ricse igazi értékét, csak gyanús külsőségeket érzékelhetett. Persze meglátásai ennél sokkal általánosabbak, ma is elgondolkodtatóak. Bölcsek a meglátásai, de reméljük mégsem ennyire egyszerű a helyzet, mint ahogy az író láttatja. Szemelvényeket közölnék a regényből, azokat, amik a rockkal foglalkoznak:



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



84-87. oldal:
- Micsoda megtiszteltetés, öcsi! Leereszkedtél a saját bátyád bandájának koncertjére?
- Anya azt üzeni, megint van egy véka leveled odahaza.
- Meg kell zabálni téged! Nemcsak hogy nem felejted el, de még használod is a falusi szókincsedet! Egy véka levél! Eldobja magát az ember az emóciótól!
- Ne dobd el magad, nincs laticel a padlón.
- Most is harapós vagy? Legyél is, ne zavartasd magad. Amint nyílni kezd a csipád, megígértem anyának, hogy tőled soha nem hagyom magam kihozni a sodromból. Tartom a fogadalmat, láthatod... És hogy hatott rád az új szövegem?
- Nem hatott. Félig se értettem. Magyar szavakat vonyítottál angol kiejtéssel.
- Sajna, öcsi, nem sajátom az ízes upormenti tájszólás. Tényleg nem értetted a szöveget?
- Felét se, mondtam.
- Telitalálat, mi? Megőrültek tőle, láthattad. Adok neked egy példányt... Hol van? Volt itt egy példány valahol. Mindegy. Érdekel? ...versnek se rosszabb az aptudét költészetnél, ezt egy profi poéta búgta bele tegnap a fülembe. Figyelj... Ének az apákhoz!

Megúsztátok a háborút,
Bombák hullottak rátok.
Háború! Háború!
Panaszkodtok, hogy szenvedés
Volt sorsotok és átok.
Háború! Háború!
Szerveztek hát nekünk is egyet,
Ez lesz a nukleáris.
Háború! Háború!
Megégünk valamennyien,
De még az unokák is.
Háború! Háború!
Utódoknak mi nem sírunk majd,
Hogy óh!, a mi időnkben!
Háború! Háború!
Atomfelhőben kísértetek,
Szállunk a levegőben

Tízkörös találat, láthattad az őrjöngésüket. A lelkük legközepébe nyilaztam. Baromi!
- Örömödben röhögsz?
- Örömömben? Miért ne? Ez a szám az év slágere lesz, fogadhatsz rá bárkivel, ingyen a tipp, öcsi.
- Gratuláljak?
- Mellőzd.
- Kiszaszeroltad, hogy mostan a háború a menő téma, aztán ráhajtottál...
- Balázs, neked több eszed van, mint az egész korosztályodnak. Tökéletes diagnózis. Magadtól találtad ki? El vagyok gyengülve. Egy tizenhat éves kistestvér, aki odafigyel a saját bátyjára! És érti, amit a bátyja csinál...
- Nem kell hozzá nagy ész. Egy fikarcnyit se vagy te rejtélyes. Tudni kell, mi kell, ez a jelszód, rég kitaláltam.
- Ez a jelszó, testvérkém, szó szerint. Mert ez minden sikernek a titka. Ha hideg sört és hot dogot akar a közönség, azt kell adni neki, nem forralt bort és kispörköltet. Ha világvége-hangulatra áhítozik a horda, habzsoljon világvége-hangulatot a pénzéért. Gyertek az Excelsior-koncertre, tinédzserek, megkapjátok, amit fogyasztani akartok...
- Hogyha az ellenkezője kéne, azt is megzenésítenéd holnapra.
- Azt is, öcsi. Mindent és mindennek az ellenkezőjét.
- Mint egy szatócs.
- Nem, Balázs. Nem mint egy szatócs, hanem mint a fizetőképes kereslet készséges kielégítője. Ha nem én nyújtom a közönségnek, amit per pillanat vár a heavy rocktól, más fogja nyújtani helyettem. Éles a verseny, életre-halálra, nincs kegyelem a pályán. Aki nem napra kész, holnapra már hiába csipkedi magát, eléje tülekedik a konkurencia. Aki elsőnek harap rá az igényre, az a nyerő. Nekem pedig van érzékem az igényeitekhez...
- Énnekem tehozzád nincsenek igényeim.
- Helyesbítek, öcsi. Van érzékem a korosztályod igényeihez. Gyűlölni akarjátok a felnőtteket, mert tőlük kapjátok ajándékba a háborút? Ki üvöltse világgá az indulataitokat, ha nem az Excelsior? Sajnáltatni akarjátok magatokat, mert az önsajnálatban van valami csiklandós kéj? KI adjon hangot a tinédzser szív önmaga iránt érzett részvétének, hanem az Excelsior? Tudtára akarjátok adni a világnak, hogy semmi kedvetek hajnalban kelni, semmi kedvetek kora reggel munkába bumlizni a villamos lépcsőjén, nincs kedvetek minden nap nyolc órát melózni, nincs kedvetek bunkó főnököknek engedelmeskedni, nincs kedvetek kevés pénzből élni, nincs kedvetek magatokat eltartani? Ki tegye közhírré, hogy ezt üzenitek, ha nem az Excelsior? Vagy én vagyok a szócsövetek, vagy valaki más sajátítja ki az Excelsior fogyasztóit. A versenyben nincs kecmec. Az a nyerő, aki még előbb szállítja, amit a fogyasztó fogyasztani akar. Az a nyerőbb, aki eléje is megy a fogyasztói igényeknek. Az a legnyerőbb, aki be is táplálja a fogyasztóba, hogy most pedig ez és ez lesz az igényed, ezt és ezt fogod fogyasztani!
- Ha tudnák a fogyasztóitok, hogy hülyét csináltok belőlük...
- A fogyasztó fogyasztani akar testvérkém. Ha megzavarod a fogyasztásban, harap, mint a kutya, amelyiknek ki akarod venni a foga közül a csontot. Hülyét csinálni, mondod...A fogyasztó elvárja tőlem, hogy ne csak kielégítsem, de még meg is fogalmazzam helyette az igényeit. Hogy mit akarjon fogyasztani. A fogyasztó, a te korosztályod elvárja, hogy manipulálják. El is várhatja...
- A pénzéért, amit kiszedtek a zsebéből.
- Balázs...te gyűlölsz engem!
- Nem gyűlöllek. Nem szabad, mert a testvérem vagy. Csak utállak. Mert gennyes vagy. Röhögsz az egészen.
- Röhögök, de ezt őszintén csinálom, öcsi. Nagyobb lennék a szemedben, ha eljátszanám előtted is a megváltó prófétát? Éppen elég a dobogón produkálni a sámánt.
- Egyszer úgyis rájönnek, hogy rászeditek őket.
- Ne becsüld túl a korosztályodat. Panaszkodtok, jajgattok, sírtok, hogy egyéniségek akartok lenni, de csak csordában tudtok létezni.

116. oldal:
A bátyád, Balázs, szerepet játszik. Megénekli a rossz közérzetet, újra is termeli a rossz közérzetet, élményt árul azoknak, akik arról akarnak hallani a pénzükért, hogy milyen kurva rossz az ő közérzetük. A rossz közérzet így boldogít. Jövedelme, remekül tejel az Excelsiornak, meg a többi szuperegyüttesnek, ezeket a leleményes rockvigéceket boldogítja...

141. oldal:
- Megérdemelted volna, hogy fasírtor csináljanak belőled.
- Miért beszélsz ilyen gorombán velem?
- Mert ugyanolyan hülye szárnyas vagy, mint a többi eszetlen kis tyúk, akik a bátyám koncertjeire csődülnek begerjedni.
- Mit mondtál?!
- Azt, hogy naymvadt kis rovar vagy, jól hallottad!
Ahogy meglátjátok a reflektort, máris tódultok, hogy ráragadhassatok a légyfogóra!
- Nem vagyunk rovarok és a testvéred igenis csúcsrockot csinál!
- Szart csinál! Utánozza a menőket, ahogy a többi magyar pojácák a bandáikkal. Egyik a Jaggert, másik a Beatlest majmolja, de szarul, made in Hungary.

200. oldal:
A Pink Floydnak köszönhetem, hogy hosszas elmélkedések után egy csapásra döbbentem rá az egyszerű igazságra. Dave Gilmour egyetlen gesztusa, amikor a pódiumról hörögve leköpte a loncsos imádóit, ez az egyetlen turhás esemény tette a helyére mindent a fejemben...Addig a mindent megmagyarázó pillanatig bizonytalan voltam, aggályosan azt hittem, hogy a bátyám rohadtságainak láttán erjed bennem az undor a többi rockbanda ellen is, az itthoniak ellen, a külföldiek ellen, ingerelt és zavart, hogy Aurél szemétségét vetítem ki minden irányba, az Excelsior elleni utálatom sugárzik ki a kőkeményekre, meg a latyaklágyakra, a hazai heréltektől a világmenő kappanokon át a pornónyavajatörős szupersztárokig és a királyukig, Mick Jaggerig. Gilmournak az az őszinte köpése gyújtotta ki az agyamban azt a meglapult fölismerést, amit takartan addig is tudtam, hogy ezek a jóllakott jeremiások hisztériásan megvetik a saját mob-jukat, kiröhögik a magasból a hülye híveiket, meggyalázzák a megőrjített fant-t, amin úgy élősködhetnek, mint az elhullott csordáok a kopasznyakú keselyűk, vagy mint a túrósan oszladozó tetemeken a sivatagi sakálok. Rolling Stones, Pink Floyd, Excelsior, Sex Pistols...vihogva, vödörből szórják a szart a tébolyodott tömegre, a Mario és a varázsló nyomorék Cippolája szaporodik osztódással a koncertdobogókon, de ezek ezerszer hatékonyabbak, mint a nyomorék hipnotizőr.

404. oldal:
A papa szerint a rock egy rafinált technológiája az agymosásnak. A koncerteken kitombolja magát a tömeg, persze a pénzéért, az együttesek pedig elsiratják a tömegnek a világot, persze a sztárgázsijukért, két órát őrjöngenek a közönségnek a társadalmi igazságtalanságokról, a tömeg velük őrjön két órát, mindenki kedvére üvölthet, a mob fele bepiál, fele bekábítózza magát, maxi siker, mindenki megkapta a magáét, a világ viszont passzívan marad a régiben, másnapra mindenki másnapos, egy napra le van vezetve a vízgőz a fejekből...

Bálint Csaba (2011.05.24.)
www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Szilvási Lajos!

kép

Interjú Erős Péterrel (2011)

2011-05-24 18:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia