A tehetség bukfencei - Dinamit - első rész (PM 80) 

Megjelent: 2011. május 09. hétfő 18:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Egymásnak ellentmondó tények: kitűnő muzsikusok, sikeres start, nagyszabású nyilatkozatok, nagy esélyek, lehetőségek, szerény megvalósulás, kétkedés, hitetlenkedés, táblás házas koncertek, hetvenezer eladott lemez — mind egy-egy jellemző részlet a Dinamit másfél éves tevékenységéből. Ennyi idő után jogos némi számvetést csinálni, fölmérni: mi valósult meg és hogyan. Vagy mi nem és miért nem?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A Dinamit indulásakor valóban nagy esélyes volt: a hazai pop-rock zenei élet állóvize, a közönség igénye a változásra, sőt, a hivatalos intézmények kapunyitása az újat ígérő vállalkozások előtt — mind jó előjelnek bizonyult. Jó hírű, jó képességű muzsikusok kovácsolódtak új közösségbe — ez feltétlen minőségi munkát sejtetett —, a zenészek személyes varázsa pedig biztosítékul szolgálhatott a sikerhez. Mi több, a szakma is izgalommal figyelte az eseményeket, hiszen ettől az együttestől várta a hazai rock-élet megmozgatását, fölfrissülését. A Dinamit akkori nyilatkozata felkeltette az érdeklődést: nagyszabású programot, igényes hangszerelési, összetett dallam- és harmóniafűzésű, ugyanakkor feszes, kemény muzsikát ígért.

Aztán jött a bukfenc: minden fogadkozás ellenére — a hamarosan elkészült első kislemezen és a koncerteken kiderült, hogy a csapat, talán félve a rizikótól, az akkor a legnépszerűbb formát, az azonos harmóniavilágú, pillanat alatt fütyülhető melódiájú rockzenét választotta — utánérzésekkel. A keménység, a feszesség is majdhogynem csak ígéret maradt — sokkal inkább melankóliába hajlottak a dalok; Vikidál robusztus éneke és jelensége sem változtathatott az alaphangvételen.

A közönség azonban kapva kapott a könnyen megjegyezhető dallamokon, boldog volt, hogy a Dinamit megfogható közelségbe került, örömmel énekelte a slágereket, nem törődve, hogy mit ígért a csapat. Az olcsó megoldás azonban magára vonta a szakma nemtetszését — többet vártunk. A dalok szövege is csalódást keltett, hiszen az Igazság, a Tinédzser dal, a Mi ez az érzés, a Külvárosban születtem, a Dinamit a vérem stb. nem volt több a már annyit hallott „nehéz helyzetűek”, „kitaszítottak”, "szakadtak”, „külvárosiak” érzés- és gondolatvilága tükrénél, még akkor sem, ha, néhány mondat erejéig némi „megoldást” csempésztek a sorok közé — ezzel csak növelték az álfilozófia jelleget, a nyilvánvaló ellentmondást.

Úgy tűnt, mintha őszre-télre — a sikeres turné ellenére — a Dinamit is elbizonytalanodott volna önmaga stílusában, ám mindennek ellenére az ekkor készült nagylemez nemigen lett több, mint a már említett program összefoglalója, kézzelfogható bizonyítékaként a Dinamit addigi munkásságának. S bár egy-két új kísérlet szerepelt rajta, mint például a lemez legsikerültebb dala, az Engem ne sajnáljatok, mindenképpen szerény teljesítmény egy kitűnő adottságú zenekartól.

A második rész ITT olvasható!


Fábián Tibor (Megjelent a Pesti Műsor 1980. október 15-i számában)

www.rockmuzeum.ini.hu (2011.05.09.)



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia