Bertha Bulcsu - A kenguru (1976, könyvkritika) 

Megjelent: 2011. május 04. szerda 18:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Avagy mit fogyasztott, mit hallgatott egy kőbányai teherautó-sofőr a hetvenes évek közepén...

A regény 1976-ban jelent meg, ekkor az egyébként dunántúli illetőségű Bertha Bulcsu (1935-1997) már Budapesten élt és dolgozott. Főszereplője Varjú István, kőbányai ZIL-sofőr, aki építkezésekhez, például az épülő paksi atomerőműhöz meg szerencsés esetben a Balatonhoz fuvaroz, közben stopposokat vesz fel és popzenét hallgat. A regény szerint „piszkosszőke haja a válláig ért, s néhol csomósra összetapadt, mint a pulikutyák szőre. [...] Foltozott farmert viselt, és egy fehér trikót..." Varjú István „nem szeretett megérkezni. A megérkezés mindig lehangolta. [...] Utazni szeretett, rohanni az utakon, menni, örökké menni, egyik helyről a másikra”. Szóval igazi kerouaci figura. Hogy olvasta-e az Útont, nem tudni, de Bertha Bulcsu minden bizonnyal igen (különben az Úton először 1966-ban jelent meg Déry György fordításában, és a pécsi Szikra Nyomdában készült akkor, amikor az író éppen pár évig Pécsett élt, de ez persze lehet véletlen is). - Berec Eszter írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A cselekmény egy paksi fuvarral, egy állami Volgával (hátsó ülésén titkárnővel, de tényleg!) és egy Balcsihoz tartó stoppos lánnyal indul egy szép nyári napon. A kenguru című film nagy siker lett, ami nyilván jól összeválogatott zenéjének és a „castingnak” is nagyban köszönhető (Varjút Gálffi László játszotta). Valóban, a filmben Fonográf, M7, LGT, Gemini, Skorpió, Bergendy, Generál, Omega számok mennek, csakúgy mint a korabeli slágerlistákon, ahol egyébként a Neoton Vándoréneke („szép nyári nap, foltos farmerek”) szintén ekkoriban toplistás. A filmben elhangzó dalokat még 1976-ban ki is adták igazi soundtrackként, bakeliton.



A regényben több pesti, főleg kőbányai – mára megszűnt - kocsma (Makkhetes, Pillangó, Tangó), egy játékterem holdlakó ufós flippergéppel és egy elég fura zuglói pinceklub („Körben ülnek a fal mellett, és néger spirituálékat énekelnek és bluest”) is feltűnik. Ez a főszereplő Varjú, habár itt talál asszonyt (a filmben Vándor Éva játsza) és a regény kicsengése szerint nagyon úgy néz ki, hogy itt is temetik el, vagy maximum Pakson, ha ott kap lakást, nem éppen egy „lepukkant” fiatalember. Legalábbis nekem nagyon furcsa (elképzelhetetlen?) volt, hogy heti rendszerességgel a Pillangó-teraszon találkozik a barátaival („volt köztük négy sofőr, egy szerelő, egy gyógyszergyári technikus és néhány sörgyári munkás”), majd kettesével tolja a száraz Martiniket egymás után, kis ginnel, pár csepp citrommal és jéggel A tatárbífszteket és a Radeberger söröket a kőbányai Makkhetesben nem említem, mert ahhoz legalább ott volt a külföldről hazatérő kamionsofőr. „Este tíz óra volt, amikor fizettek. A cehhet elosztották ketté” - és onnan még elment martinizni! (hát ennyi pénz a világon nincs, még ha Éva vermut az a Martini, akkor se). Igaz, hogy szerepel a konyhába betolt sezlony is, mint kőbányai lakhatási alapvetés (lásd még Radics Béla Tripolisz), de ez a fiatalember még ezzel, meg a foltos farmerrel és a pulikutyahajjal együtt is fényévekre van az öt évvel későbbi Kopaszkutyában ábrázolt kőbányai fazonoktól, nagyon úgy néz ki.

A zenehallgatás egyébként a regénynek is fontos része, bár Varjú István könyvbeli kedvenceiből egyet sem tartottak meg a filmben (vagy fordítva). A teherautó sofőrfülkéjében van egy kölcsönkapott Emerson, Lake & Palmer válogatáskazetta (a Tarkus: „...igyekezett nyomon kísérni a történetet, de ez nem sikerült. A gyógyszergyári technikus valamilyen páncélozott állatról regélt, ami el akarja pusztítani a világot, de egy énekelgető kisoroszlán ebben megakadályozza” + a Muszorgszkij és a Bartók feldolgozás van rajta), valamint legalább két ún. „külföldi vegyeskazi”. Hát tényleg elég vegyesek, kábé mint a sörgyárból mentett műanyag ballonos ser együttállása a jégkockás Martini-koktéllal. A Led Zeppelin Out On The Tilesától (félrefordítással Kinn a tetőn címmel) kezdve a Chirpy, chirpy, cheep-cheepig és a divatos olasz slágerokig minden megtalálható rajtuk. Konkrétan ezek:

Paul&Linda McCartney (The Wings) - Mumbo
Gilbert O’sullivan - That's love
Middle of the Road - Chirpy, chirpy, cheep-cheep
Tom Jones - Obladi-oblada (tévedés)
Mireille Mathieu
Led Zeppelin - Kinn a tetőn (Out on the Tiles)
Simon&Garfunkel - Cecilia
Gianni Morandi - Bella Belinda
The Osmonds - Vad lovak (Crazy Horses)
Middle of the Road - Soley, soley, Varázslónő, Méhkirálynő (Honey Bee és Tweedle Dee Tweedle Dum)
Smokey Robinson - Egy bohóc könnyei (The Tears of a Clown)
Farres - Talán, előadja Trini Lopez (Osvaldo Farres: Quizas, quizas, quizas)
Suzy Quatro - 48 robaj, Szűk bőr (48 Crash és Skin tight skin)
Slade (Chas Chandler korszakában)
Dawn - Köss egy sárga szalagot a tölgyfa köré (Tie a yellow ribbon round the ole oak tree)
Dik Dik - L'Esquimese (1968) (eredetileg B. Dylan, Manfred Mann Mighty Quinn címmel tette híresebbé.)
(Dik Dik - Nézlek, látlak, na ezt passzolom!)

további zenék a könyvben:
Essex, Kovács Kati: Rock and roller, Bella Belinda és Crazy Horses (a zenegépben)
Louis Armstrong, Paul Robeson (a zuglói pinceklubban)
Koncz Zsuzsa: Rohan az idő (rádióban)
Lili Marlen (katonadal, a Kívül a kaszárnyános szöveggel a játékteremben)
Atomic Rooster (csak megemlítve, nem szól)

Akinek pedig ez nem elég, vagy éppen 70s retró bulira készül, az meg is hallgathatja Varjú István kedvenceit és a filmzenét összegyűjtve a Youtube-on itt (filmzene) és itt (zenék a regényben)

Írta: Berec Eszter (2011.05.05.)

Bcsaba szerkesztő megjegyzései: Maga a regény nem rossz. A főhős eljut valahonnan valahová, amolyan szocialista pozitív kicsengéssel, csavargóból családapává javul, de valahogy mégsem ciki az egész. A könyv nyelvezete sem műmájer, ügyesen egyensúlyoz a valóság és a közt, amit akkor a nyomdafesték elbírt. Egy-egy fasza belefért. Van életszaga a regénynek, nem pöttyöskönyvek színvonalon próbál szólni 18-22 éves nagyfiúkhoz. Nem csoda, hogy siker lett.

E stopposokról is szóló könyv címe ihlette vélhetően a kenguru.hu telekocsi rendszer nevét, ám mi mégis az oszkar.com oldalt ajánljuk, az kutyább, hipszterebb, ingyenes.



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Bertha Bulcsu!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia