×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - Led Zeppelin III (1970) 

Megjelent: 2011. február 10. csütörtök 00:05
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Ez cikk egy régi teóriám megdöntésére szolgál. Azoknál a zenekaroknál, akiknek a munkásságában mélyen el szoktam merülni, nem igazán jutok soha dűlőre a „kedvenc album-kedvenc dal” témakörben. A kezdetben válogatásokról, innen-onnan hallott slágerek mellett a stúdió- majd a koncertalbumok (később a bootlegek) megismerésével mindig más és más lesz a kedvenc akár egy dal adott verziói között is. A Zeppelin albumok közül valahogy mindig a páratlanok jöttek be jobban, de a későbbieken mindig volt egy-egy szám, ami valahogy kilógott a képből. Végül nemrég, a teljes katalógus végighallgatása során úgy éreztem, számomra ebben az albumban van meg minden, amit a Zeppelinben szeretek. A menydörgő riffektől a blues-on át az akusztikus elandalodásig, széles a spektrum. A dalokban sok helyen hallhatók érdekes „munkazajok”, amelyek tovább növelik bennem az album iránti rajongást, mert még élőbbé teszik az anyagot... - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Mire eljöttek a hetvenes évek, a zenekar már túl volt számos turnén és két hatalmas sikerű lemezen. Az első albumot meglehetősen hirtelen, a másodikat pedig eléggé kusza körülmények között (két amerikai turné pihenőnapjain és egyéb félreeső időközökben) vették fel. Ennek ellenére mindkét anyag sikeres volt, de óhatatlanul kezdett egyfajta kemény zenekar képe bebetonozódni róluk. Mivel a Zep ennél sokkal színesebb zenei világgal rendelkezett, a két fő alkotó (Page és Plant) úgy döntött, egy időre visszavonul és az új anyagot lényegesen csendesebb körülmények között írja meg. A Plant szülőhelyéhez közeli, komfort nélküli (se áram, se vezetékes víz) kis tanya, Bron-Yr-Aur ihlette aztán az új dalok nagy részét, melyek a helyzetből adódóan eleve akusztikus hangszerelésben szólaltak meg. A dalok rögzítése is „vidéken” egy Headley Grange nevű udvarházban történt ahol már Bonham és Jones is csatlakozott hozzájuk. Az album kicsit felborította a Zeppelinnel szemben akkoriban támasztott „elvárásokat”, a kritikák is elég vegyesen ítélték meg, ugyanakkor a későbbi fejlődésük szempontjából mégis fontos mérföldkő, hiszen bebizonyították, hogy nem lehet őket beskatulyázni a kemény rock (illetve heavy metál, blues és egyéb) kategóriáiba.

A borító is eltért a szokványostól. A tasak egyes részeit kivágták, mögötte pedig egy forgatható korongon mindenféle színes ábrákat helyeztek el, így ezt forgatva a kivágott részen más és más képek váltak láthatóvá. Bár az ötlet meglehetősen újdonságnak számított a maga idejében, eléggé fura benyomást keltett a rajta látható nagy „állatkerti” kavalkád (maga Page sem lett elégedett vele). Az első bakelit kiadásokon a szerencsések felfedezhették Page okkultizmus iránti vonzódását is, a lemez lefutójára ugyanis rávésték Aliester Crowley híres mondatát, „Tedd ami akaratod, s az lesz majd a törvény!” A hosszúra nyúlt bevezető után lássuk a dalokat:

A lemez első oldalát nyitó Immigrant Song rövid, lendületes, kemény dal, a Communication Breakdown nyomdokain. A szöveg témájában a vikingek mondakörét (ld. Valhalla) és hódításait idézi fel, Plantet állítólag izlandi látogatásuk élményei inspirálták e sorok megírására. Az első meglepetés a Friends-nél éri a hallgatót, ahol egy rövid stúdióbeli beszélgetésfoszlány után Page belecsap (az akusztikus) húrokba. A háttérben Jones basszustémája Gustav Holst Planéták című művének Mars tételét idézi finoman. A szám végén egy szintetizátor búgása vezet át a Celebration Day-be, amelynek szalagját állítólag kis híján letörölte egy hangmérnök a stúdióban (más források szerint összegyűrődött a szalag eleje). A szám egy gyors, sodró Page riffre épül, de Plant szövege nekem valahogy nincs „szinkronban” a zene ritmusával, és maga a téma sem jön be annyira. A Since I've been loving you-ban bemutatja a Zep, hogy a korábbi albumok feldolgozásain túl saját kútfőből is tudnak bluesdalt írni. Egy gyönyörű lassú bluestéma bontakozik ki hét percben, a téma a kedvesébe fülig szerelmes rosszfiú jobbá válni akarásának rögös útja. Page szólója szenvedélyes, Plant pedig teljes beleéléssel énekli a szöveget - állítólag elsőre, egy menetben felénekelte a vokált – a lábdob pedig alig hallhatóan nyikorog... Az Out On The Tiles Bonham ötletére épülő gyors tempójú és kemény dal, az egyik személyes kedvencem. A dalban Page szólója végén valaki „Stop!”-ot kiált, talán az örvénylő szóló megállítására, talán más miatt.

A második oldal dalai valószínűleg sok hallgatót és kritikust megdöbbentettek akkoriban, lévén az itt szereplő dalok akusztikus hangvétele eléggé távol állt a Zep addigi hangzásától. A Gallows Pole egy régi börtöndal feldolgozása, az eredeti szerzője ismeretlen, de a harmincas-negyvenes években többen is rögzítették. Koncerten sajnos nem sokszor játszották, de 1994 után a Page-Plant korszakban hatalmas sláger lett. A Tangerine a Yardbirds utolsó napjaiból átmentett lassú, melankólikus kompozíció, részben Plant, részben Keith Relf szövegével az elmúlt szerelem fájdalmáról. Szerzőként Page van feltüntetve, ami talán picit plágiumnak tűnhet, de mivel az eredeti változat sosem jelent meg, így nincs mihez hasonlítani. A Zeppelin verzió Plant vokáljával egyébként is sikerültebb lírai darab. Koncerteken sokat játszották az akusztikus blokkban, de sajnos hivatalos kiadványon nem jelent meg. A That's the way a lemez (de talán az egész életmű) legcsendesebb dala, egy lágy akkusztikus gitárfutammal, mandolinnal némi csörgődobbal és leheletfinom slide-os rájátszásokkal. El lehet andalodni rajta. A Bron-Y-Aur Stomp (Arany lélegzet) ezzel szemben az egyik legvidámabb daluk, erőteljes „csűrdöngölős” hangulatban. Plant a számban kutyájához fűződő barátságát énekli meg. Jones elektromos nagybőgőn, Bonham kasztanyettán hozza a ritmust. A szám címét a borítón elírták, de a későbbiekben megjelenő albumokon már az eredeti változat szerepel. A záró darab visszaugrik az időben a Missisipi delta ősrégi blues dalaihoz, témájában és primítív hangzásában is (ének balról, gitár jobbról, mindkettőn erőteljes torzított effektel). A dal címe (Hats Off to Roy Harper) tisztelgés barátjuk és pályatársuk Roy Harper folkzenész előtt. Page-el később közös lemezt is készítettek. Az III-as album munkálatairól kiszivárgott bootlegekben egy közel hét perces blues-egyveleg is található hasonló témában.

A felvételek során készült további két akusztikus dal (Poor Tom, Hey, Hey What Can I Do) készült. Az első később a Coda című búcsúalbumon tűnt fel, a második egy 1970-es amerikai kiadású kislemezen, az Immigrant Song társaságában. Mindkettő kiváló darab, de részben a helyhiány miatt maradtak le, részben meg nyilván azért, hogy ne billentsék át az albumot teljesen akusztikus irányba.


Led Zeppelin: Led Zeppelin III (1970)
Kiadó: Atlantic Records

Felvétel: 1970 január-augusztus, Bron-Y-Aur, Headley Grange (Wales)
Megjelenés: 1970. október 5. (USA), 1970. október 23. (Egyesült Királyság)

1. Immigrant Song (Page, Plant) 2:25
2. Friends (Page, Plant) 3:54
3. Celebration Day (Jones, Page, Plant) 3:29
4. Since I've Been Loving You (Jones, Page, Plant) 7:23
5. Out On The Tiles (Bonham, Page, Plant) 4:06
6. Gallows Pole (népdal, hangszerelés: Page, Plant) 4:56
7. Tangerine (Page) 3:10
8. That's The Way (Page, Plant) 5:37
9. Bron-Y-Aur Stomp (Jones, Page, Plant) 4:16
10. Hats Off To Roy Harper (népdal, hangszerelés: Charles Obscure /Page/) 3:42
Játékidő: 43 perc

Közreműködő zenészek:

Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, vokál, producer
Robert Plant – ének, szájharmonika
John Paul Jones – basszusgitár, orgona, szintetizátor, mandolin, bendzsó, vokál
John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Lemezeik:

Led Zeppelin (1969)
Led Zeppelin II (1969)
Led Zeppelin III (1970)
Led Zeppelin IV (1971)
Houses of the Holy (1973)
Physical Graffiti (1975)
Presence (1976)
In Through the Out Door (1979)
Coda (1982)

Élő albumok:
The Song Remains the Same (1976)
BBC Sessions (1997)
How the West Was Won (2003)

Honlap:
ledzeppelin.com
Bollók Csaba, 2011. február 10.




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia