×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 White Lion - Pride (1987) 

Megjelent: 2010. december 30. csütörtök 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az első körben 1983–1991 között dolgozó New York-i White Lion zenekar volt a nyolcvanas évek végén kitört haj-banda korszak egyik legfontosabb és legnépszerűbb szereplője. 1985-ben mutatkoztak be a Fight to Survive albummal, ez az 1987-es Pride volt a második és egyben befutó albumuk... Nem véletlenül próbáltak ebbe a korszakba visszakapaszkodni 2008-ban, a Return of the Pride albummal... Persze sikertelenül, hiszen a zenekar két főszereplője, a dán származású énekes Mike Tramp és a rendkívüli képességű gitáros, Vito Bratta közül akkoriban már hiányzott a fontosabb... (akiről 1994. óta csak annyit lehet tudni, hogy a zenétől visszavonultan él idős anyukájával a Staten Islanden levő gyerekkori házukban.) 1987-ben viszont még ők ketten szállították a korszak nagy balladáit, erre a lemezre például a Wait-et és a When the Children Cry-t...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A csapat 1983-ban alakult, amikor Mike Tramp átköltözött Dániából és találkozott az akkoriban a Dreamer nevű zenekarban gitározó Vito Bratta-val... 1985-ben mutatkoztak be Fight to Survive címmel, de csak 151. lett az album a Billboard 200-on... Akkoriban még Dave Spitz volt a basszer és Nicky Capozzi volt a dobos, de Spitz még 1985-ben a Black Sabbath-ba igazolt, őt hallhattuk a Seventh Star és az Eternal Idol albumokon... Dobosnak Greg D'Angelo-t vették be a csapatba, aki az Anthrax-ból igazolt hozzájuk... Basszernek pedig James LoMenzo érkezett, aki az 1991-es feloszlás után elképesztő karriert futott be, legutóbb 2006-2010 között például a Megadeth tagja volt... Ez a négyes készítette ezt az albumot...

Erre a korszakra két dolog a legjellemzőbb: minden gitáros Eddie Van Halen akart lenni, és minden zenekart a balladáival szokás manapság már azonosítani. A White Lion-ra mind a két dolog rendkívül jellemző, de... Vito Bratta akkoriban tényleg a szakma egyik legnagyobb alakja lett, szólóiban hihetetlen futamokat volt képes erre az albumra is felpakolni... és a csapat elkövette a haj-bandák legnagyobb hibáját: szinte kizárólag a balladákra építette karrierjét! Márpedig a balladák nem arról híresek, hogy ne lehetne őket megunni...

A Pride - Michael Wagener legendás producer ide vagy oda - mai füllel rendkívül aránytalanul szól... Semmi dögösség nincs benne... A két nagy ballada, a Wait és a When the Children Cry-hoz idomították a többi dal megszólalását, ami azt jelenti, hogy a dob végig csak a minimálisat puffogja, a basszusgitárt pedig szinte nem is hallani... a gitár pedig végtelenül száraz a ritmusozások alatt, egyedül a szólókra kapja meg a kellő energiát... Vito Bratta ilyenkor alá is gyújt a hangszerének, még mai füllel is rendkívül technikás szólókat eleresztve...

Itt a dalok egyértelmű főszereplője az énekes... Mike Tramp a legnyálasabb hangú énekes, akit valaha hallani lehetett... Még a lendületesebb dalokban is olyan a hangja, mintha sírás közben csordogálna a nyálka a szájából... A dolog attól szép, hogy teljesen egyedi. Azt hiszem millió fiatal hölgy szívét dobogtatta meg akkoriban ezzel a leginkább érzékenynek mondható rock orgánummal... Így utólag azt kell mondjam, hogy az ötlet zseniális...

A csapat a csúcsra ért a Pride-al... Ace Frehley szóló zenekarával turnéztak, de feltűntek az Aerosmith, Ozzy, a Stryper és a KISS mellett is, 1988-ban pedig az AC/DC Blow Up Your Video turnéján szerepeltek... beindult a szekér és a balladákkal minden fontos listán elkezdtek szerepelni... 1989-ben adták ki következő lemezüket Big Game címmel, ami 19. lett a Billboard 200 listán... és persze lehet vitatkozni azon, hogy a Pride vagy a Big Game a fontosabb lemezük, de az szerintem biztos, hogy nem volt véletlen 2008-ban a Return of the Pride-os, amúgy végül kudarcba fulladó újrázási kísérlet... Az pedig még inkább biztos, hogy a legjobb gitárosok felsorolásából nem maradhat ki Vito Bratta neve! Ez az album bizonyítja lazaságát és rendkívüli tehetségét!


Track lista:

1. "Hungry" – 3:55
2. "Lonely Nights" – 4:11
3. "Don't Give Up" – 3:15
4. "Sweet Little Loving" – 4:02
5. "Lady Of The Valley" – 6:35
6. "Wait" – 4:00
7. "All You Need is Rock 'N' Roll" – 5:14
8. "Tell Me" – 4:28
9. "All Join Our Hands" – 4:11
10. "When the Children Cry" – 4:18

Közreműködő zenészek:

Mike Tramp (Freak Of Nature) - ének
Vito Bratta - gitár
James Lomenzo - basszusgitár, vokál
Greg D'Angelo - dob

Lemezeik:

1985 - Fight to Survive
1987 - Pride
1989 - Big Game (Little Fighter)
1991 - Mane Attraction
1999 - Remembering White Lion
2008 - Return of the Pride

Interjú 1991-ből: Roading to go

Kiadó:
Atlantic Records
Honlap:
www.returnofthepride.com
myspace.com/returnofthepride




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

White Lion - Big Game (1989)

2013-11-17 12:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Sleep - The Sciences (2018)
Leghosszabb alvásából tér most vissza az Oakland-ben, '90-ben indult stoner-doom metál legenda Sleep! Két stúdiólemezzel a zsebükben, '98-ban oszlottak fel elsőként, a Jerusalem című

Tovább...
Sting & Shaggy - 44/876 (2018)
A 66 éves, Wallsend-i születésű Gordon Matthew Thomas Sumner, meg a 49 éves, Kingston-i születésű Orville Richard Burrell úgy döntött, hogy Jamaika közelebb van, mint azt a

Tovább...
Ihsahn - Ámr (2018)
A norvégiai Notodden-ben 42 éve született Vegard Sverre Tveitan, művésznevén Ihsahn az Emperor énekes-multihangszereseként vált legendás alakjává az extrém metál műfajnak... Főhősünk 2006-ban úgy

Tovább...
Tomorrow's Eve - Mirror of Creation III - Project Ikaros (2018)
Az elmúlt kb. 10 év nem volt igazán kegyes a progresszív metál műfajhoz. A zászlóshajóként egykor élen haladó Dream Theater ma már csak

Tovább...
Ghost - Prequelle (2018)
A svédországi Linköping-ben, 2006-ban alakult Ghost a 2010-es Opus Eponymous, a 2013-as Infestissumam és a 2015-ös Meliora után, elkészítette a negyedik okkult és szatírikus pop-rock-metál

Tovább...




Koncertek 2018. július 16. és 2018. augusztus 01. között:









Klipmánia