×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Interjú Vikidál Gyulával, a Rock Színház legújabb tagjával (1987, Képes 7) 

Megjelent: 2010. december 20. hétfő 00:05
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Belépek a Rock Színház zsebnyi irodájába, a fotelban Vikidál Gyula, alias Koppány, ahogy az István, a király című rockoperának köszönhetően egy ország apraja-nagyja megismerte. Mostanság havi hat alkalommal a Nemzeti Színházban „pogánykodik", valamint nyolcszor a Vígszínház épülete felé tart este hat körül: Pilátus szerepét játssza a Jézus Krisztus szupersztárban, amelyet a Rock Színház társulata ad itt elő szeptembertől, gazdasági társulás keretében a színházzal...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Mi az a kezedben? Csak nem?... — ámuldozom.

Barna könyvecske, népköztársaságunk címerével — forgatja.

A gyengébbek kedvéért itt fönt, látod, rá is írták, hogy mi célt szolgál: Munkakönyv.

Örvendetes fordulat: társulsz a „rockosokhoz"?

Olyannyira, hogy szilveszter éjszakáján már erre bontottunk pezsgőt: január 1-jétől tag vagyok, ez már itt csak a formális utójáték.

Hogy jutottál erre a döntésre?

Tavaly, tavasztájt fölkerestek a Rock Színháztól, hogy a nyári Szupersztár-produkcióban számítanak rám. Két szerepet is fölajánlottak, kettős szereposztásban játszhattam volna Júdást és Pilátust. Meg voltam tisztelve. Természetesen. Ennek is voltak előzményei. Egyrészt ott volt az István, a király, amiben — s ez talán nem hat szerénytelenségnek — bizonyítottam, hogy fekszik nekem ez a műfaj, a rockzenés — hogy így mondjam — színészkedés. A másik — s erre majd térjünk vissza az, hogy a szólólemezemen elénekeltem a Szupersztárból Pilátus álmát. Ez lehetett a kettős szerepajánlat mögött.

Szóval, jött a felkérés...

Amire nekem nagy szükségem volt. Mert addig rendben, hogy Koppány figuráját „hozom" különféle felállásokban is — testhez áll valahogy. Nyolcvanháromban a városligeti Királydombon, a következő nyáron Szegeden, a Dóm téren, nyolcvanöt őszétől pedig a Nemzetiben. Jó érzés, amikor az embert dicsérik, s egy ország „koppányozza", de volt bennem valami hiányérzet. Bizonyítani szerettem volna — főleg önmagam előtt —, hogy nem csak az Istvánban, de másik rockdarabban is képes volnék életre kelteni egy szerepet. Talán eltérőt — szóval nem egy ilyen „kemény-rockos lázadó"-szerepet. Ez lett Pilátus, és vele a bizonyítás lehetősége.

Pontosabban: a kettős szerepajánlatból csak Pilátust vállaltad el. Júdáséhoz viszonyítva ez — már csak színpadi jelenlét szempontjából is — szerényebb alakítási lehetőség...

Igen, csupán Pilátust játszom immár túl az ötvenedik előadáson, s ennek különféle személyi-érzelmi okai vannak. 1985-ben a Rádió oratórikus formában rögzítette a Szupersztárt, Máté Péter felkért Pilátusra, Júdást pedig ő énekelte — egyrészt tehát ilyen „lelki apróság": képtelen lettem volna utána megcsinálni. A másik ok, hogy egyszerűen nem lett volna etikus „elhappolni" a Rock Színház vezető színészei elől Júdást, amikor ők törték magukat éveken át, fáradhatatlanul melóztak — hadd bizonyíthassanak egy ilyen nagyformátumú vállalkozásban is, mint a Szupersztár.

Sikerült a bizonyítás önmagad előtt?

Ezért ülök most itt. A visszajelzés, amit kaptam, megerősített abban, hogy alkalmas vagyok a színpadra, bele tudok bújni egy szerep „bőrébe", tehát várhatóan meg tudok majd csinálni a rockműfaj keretein belül — mindenféle szerepet, amire felkérnek, akár munkaköri kötelezettségként is.

Kaptál szerepígéreteket is a Rock Színházban?

A színház tervezi az Evita felújítását, s ebben nekem szánták Peront, amit legutóbb vendégként Andorai Péter alakított, s egyelőre hasonló vendégszínész-pótló feladatok várnak rám, például Seneca, esetleg Néró a Sztárcsinálókban.

Új premierszerep?

A nyári, Nyomorultak című rockoperában Jean Valjean.

Nyolcvanöt szeptembere óta vendégművészként szerepelsz a Nemzeti Színházban. Milyen érzés volt első alkalommal fellépni a Nemzetiben? Megilletődöttség, ünnepi meghatottság?

Képzelheted, én, a korábban a tévétől is távol tartott, kiátkozott rocker, a Nemzetiben!

Már megbocsáss, jártál ott korábban is — mármint a nézőtéren?

Őszinte leszek, minek kozmetikázzam a dolgot: nem, nem járogattam, távol esett tőlem — valamikor régen, a régi Nemzetiben, ott még igen. De attól a pillanattól fogva, hogy az első próbára betettem a lábam, elkezdtem pótolni, dühödten igyekeztem behozni az addigiakat — minden egyes előadást megnéztem ...

Hogyan fogadtak a Nemzetiben?

Mit mondjak — kezdetben meglehetősen furcsa bogárnak tartottak. Ő Koppány, na jó, eddig is ezt játszotta; rocksztár, meg ilyenek.

Egyedül voltál vendégművész, ha nem tévedek...

Kilógtam a sorból, nem kétséges. Még a színház stúdiósainál is kevesebb színpadi tapasztalattal rendelkeztem. Annyi fórom viszont mindenkivel szemben volt, hogy én már csináltam ezt a műfajt, s ha ösztönösen is, de éreztem, míg itt, a Nemzetiben először kísérleteztek rockoperával.

De aztán belejöttek: te is, a társulat fiataljaiból válogatott csapat is...

Hát igen, a próbák. Keménykezű, borzasztóan felkészült, agilis rendező Kerényi Imre, aki olyan tempót diktált, amihez én végképp nem voltam szokva. Bitang kemény munka volt, most már bevallhatom, egyszer össze is zördültünk - mert én sem volnék könnyűsrác ... Eszméletlen sokat tanultam a próbák folyamán tőle, a darabbeli színészektől, de még a „nagy öregektől" is, akik beültek a próbákra, megnézni, hol tartunk ... Innen visszatekintve valahogy kiegészítettük egymást: én, mint amatőr színész, de profi rockénekes, s megfordítva — mert nekem is ügyelnem kellett arra, hogy ezzel a kemény-rockos orgánumommal, nehogy — már elnézést - leénekeljem" őket a színpadról.

Bizonyos színpadi rutinod már volt, hiszen 1982 nyarán is részt vettél egy rockmusicalszerű produkcióban. A Krízisre gondolok, amely megbukott ugyan, de a te nevedet — egy csöves banda vezérét alakítottad — mégiscsak bedobta a színházi köztudatba...

Nem olyan produkció volt, amelyre utólag büszke lehetnék. Akkoriban a kényszer ugrasztott be: nem volt épp bandám, nagyon a periférián lebegtem — szóval egzisztenciális problémáim voltak.

Valami olyasféle sajtót kapott ez a vállalkozás, hogy egyetlen érdeme: fölfedeztette velünk, van egy rockénekesünk, akire akár zenés színházi produkciók is építhetők. S erre jött az István, a király...

Még a nyáron szólt Levente, hogy terveznek egy rockoperát, s benne volnék-e?

Az István beütött — s jöttek az újabb ajánlatok...

Az Itt élned, halnod kell, amelyben Dózsa szerepét osztotta ki rám Koltay.

A János, a vitézből viszont már kimaradtál. Bár az előzetesben még hirdettek Bagó szerepében.

Akkoriban problémák voltak a P. Box körül. Lázadoztak a srácok, s jogosan: terveink voltak arra a nyárra, 1985-re. Bár, ha őszinte vagyok, más is visszatartott. Ez, Kacsóh Pongrác zenéjével, végül is klasszikus darab, még ha nem is a Bánk bán. Valahogy a hatodik érzékem azt súgta: nem biztos, hogy mindent rá lehet húzni Istvánra.

Láttad az előadást?

Nem.

MARIN FERENC (megjelent a KÉPES 7 egy 1987-es számában)

Folytatás itt!

www.rockmuzeum.ini.hu (2010.12.20.)



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Interjú Vikidál Gyuláva!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pulzus 43 - 1984 március - Marketing Miklós kalandjai
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei

Tovább...
Európa Kiadó - Minden egyformán popzene? (1987, Pesti Műsor)
Ha Balaton - Európa Kiadó és Zichy-kastély, a többség 1986-ra asszociál. Érhető ez, hiszen az a fellépés a zenekar(ok) emblematikus

Tovább...
Pulzus 44 - 1984 április - Végre egy kis Lgt!
Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia