Dinamit (PM 79) I. rész. 

Megjelent: 2010. október 25. hétfő 00:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Beszélgetésünk előtt négy számot hallgathattam meg: az első, már elkészült két kislemezt, egyelőre kazettáról. Az értékelést hagyjuk arra az időre, amikor a dalok megjelennek. Az első kérdésre, hogy ti, a három különböző stílusú együttesből verbuválódott új csapat tagjai a rockzenének melyik ágát kívánjátok képviselni, így válaszoltatok: Mindegy, hogyan nevezzük, csak korszerű legyen. Mi tehát a korszerű rock alapfeltétele?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





- A legfontosabb: a ritmust másképpen kell felépíteni, mint a hagyományos rockzenében, a hangszereléskor már a dzsesszrock eredményeit használjuk fel. Vagyis a lüktetés tizenhatodos az eddigi nyolcados helyett, a billentyűs hangszereken nem hármas, hanem négyes hangzatokban (szeptim és kvart) kell a harmóniákat megfogni, és nem a kitartott hangok a jellemzőek, hanem a szellősebb, lyukacsosabb hangszerhasználat. Lényeges változások még, hogy az összes hangszer a ritmusszekcióba épül be. A különbség nyilvánvalóbb, ha meghallgatod a Deep Purple-t és a Totót, a Foreignert, vagy a Styxet egymás után. Persze a harmóniavilág nem változott - egyébként az elmúlt négyszáz évben nem változott sokat - a fejlődés csakis a hangszerelésben észlelhető. Mi, ha korszerűt mondunk, nem álmodernségre gondolunk, tehát nem nyakatekerten bonyolult, a közízléstől eltávolodott átformálásra törekszünk - a szólómotívumok megkomponáltak és rövidek. És az énekes a főszereplő, hiszen ő mondja el, adja tovább mindannyiunk gondolatait.

Ma már ezek a gondolatok túl kívánnak lépni a dalszövegek keretein és gyakorta szűk, vagy széles körű rétegeknek szóló ideológiát hirdetnek. Van-e az eddig elkészült daloknak közös vezérfonala?

- Ha csak a két kislemez négy dalcímét nézzük: Igazság, Aluljárók fia, Mi ez az érzés, Neked Adnám a világot - máris észrevehető a szándék, hogy a nagyvárosban élő fiatalok, vagyis a magunk életét, hovatartozását próbáljuk versben és zenében megfogalmazni és visszaadni. Őszinteségével, hamisságával, álromantikájával együtt. Divatosak ezek a témák, a divat meg csakis úgy terjedhet el, ha sokan érzik magukénak, a saját alakjukra szabottnak. Nem maradunk meg a tények szigorú rögzítésénél, hiszen aki színpadon áll, arra többen figyelnek - a segítő útmutatás felelőssége sokszor nagyobb a szórakoztatásnál. Az Aluljárók fia refrénjében ismétlődik a mondat: a sorsod valahol hibás és az életmódért nem feltétlenül másokat kell hibáztatni - de ez csak egy példa. Mindanivalónk talán első hallásra a tíz-huszonöt év közötti korosztályoknak szól, de máris van ellenpélda - az Igazság hallatán Papp gyula édesanyja elsírta magát. Ideológiánk tehát nem, vagy nemcsak a rockzene közönségének frázisgyűjteménye - mások is mellénk állhatnak.

A zene és az elhangzó mondatok is többet fejeznek ki mindent ledöntő robbanásnál. A Dinamit elnevezés pedig ilyen detonációt feltételez...

- Nem azért választottuk, mert mindenkit el akarunk söpörni, vagy hogy megjelenésünkkel szertefoszlanak az eddigi eredmények. Egyszerűen megtetszett a szó, bizonyos változásokat mindenesetre magában hordoz. És Pitkin - Vikidál gyula hangjára sok jelző illik, és a dinamitszerű is a sorba tartozik.

Arról a sokat hallott kérdésről, hogy Pitkin kemény, egyes vélemények szerint agresszív egyénisége hogyan hozható összhangba Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor, Németh Gábor és Németh Alajos eddig megismert ízlésével, csakis az első koncertek fognak megfelelni. Az új társulat vitathatatlan kulcsembere beszélgetésünkkor nincs jelen - azért érdekelne, mi erről a véleményetek?

- Éppen, mert nincs itt, könnyebb őt dicsérni. Képességeivel akkor is tisztában voltunk, amikor hívásunkra igent mondott, de egyikünk sem gondolta, hogy Stevie Wondert, vagy George Bensont improvizálni úgy, hogy a szívünk fáj, mert nem játszhatunk ilyen számokat, nem sejtettük, hogy öt hangszínen tud énekelni, például az Igazságban üveghangon, hogy karakterére a szerénység és a nyíltság sokkal jellemzőbb, mint az egyoldalúan kialakított erőszakosság. Talán nem jóízű, hogy egyik társunkról mondunk véleményt, de zeneszerzői munkánkat olyan nagy mértékben inspirálja, hogy erről kötelességünk megemlékezni. Egyébként annak bizonyítására, hogy hamis az eddigi kép, a koncertprogramban lesz egy szám, amelyet egyedül fog énekelni saját maga gitárkíséretével.

Második rész ITT!

Bálint Péter (megjelent a Pesti Műsor 1979. június 27-i számában)

A szerkesztő megjegyzései: Tényleg nagyon alá volt dolgozva a Dinamitnak. Gondoljunk csak bele, május 1-én Vikidál még a P. Mobilban volt, június végén már cikk szól a két elkészült kislemez négy számáról. Irtózatos tempó, tekintve a többi zenekart, még a támogatottakat is ideértve.

Kapcsolódó cikk: Vikidál - Tücsök-bogár harc, vagy változás?


(2010.10.25.)

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Dinamit (PM 79) II. rész.

2010-10-27 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia