×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Band of Joy (2010, Decca-Rounder) 

Megjelent: 2010. szeptember 26. vasárnap 18:05
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Nemrég Bollók Csaba kollega már írt egy alapos elemzést, jórészt egyet is értek vele, de úgy gondoltam, én is megvilágítom egy kicsit más oldalról a lemezt... Plant újra saját neve alatt szólókarrierezik. Egy időre 2000-től Priory Of Brion, majd 2002-től Strange Sensation néven bandázott, és legutóbbi dobása sem „Robert Plant” anyag volt, hanem ilyen közös nevű Alison Krauss-szal.

Nem Band Of Joy a zenekarnév, csak az album címe azonos Plant 60-as évek végi zenekarának nevével, ahol John Bonhammel zenélt együtt. (Bár tény, hogy a nyáron elindult turnén „Robert Plant and the Band Of Joy” a zenekar neve.) Mindenesetre hatásos cím, vagy névválasztás. Az albumon amerikai gyökereket kapargat, zenészeit is Nashville környékéről szedte össze, a country és a bluegrass hangzásvilág vonalon érdeklődik, kísérletezget. Fontos megjegyezni, hogy az album dalai feldolgozásdalok, nem erőlködtek saját számok írásával, ebben is folytatták némileg a Raising Sand vonalat...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Plant körül komoly médiafelhajtás van, honlapja naponta frissül, azt gondolom, ezzel a lemezzel is amerikai sikereket akar – akárcsak a Krauss történettel – Grammy díj, sok TV szereplés, kritikai hozsannázás, stb. Senki sem merne „meztelen a király”-t kiáltani, ahhoz – ezúttal is - túl jól megágyaztak a projectnek. De talán itt még nem is tartunk, én sem teszem, csakhát én elfogult is vagyok kissé. Végső soron nem rossz az album...

Az az út, amin most Robert Plant jár, csak nyomokban Led Zeppelin, pedig ezt azért – valljuk be – elvárnánk tőle. Az aktuális koncertek Zepfeldolgozásai is kényszeredettnek hatottak. Mintha nem szeretné, elzárkózik. Az „Alison érában” is minden Led Zeppelinre vonatkozó újságírói kérdésre az volt a válasza: „Next question?”. A 2007-es O2 koncert után sem folytatta a többiekkel. De erről maga is nyilatkozott nemrég, mondván: „Soha nem jártam messzebb a kemény rocktól”. Állítása szerint elment egy Them Crooked Vultures koncertre és két napig nem hallott utána. Hát öregszik. Csak – ha megengedhetek magamnak ilyen erős kritikát - mostmár nem áll olyan jól neki, pedig eddig nagyon jól „csinálta”. Még nem vészes a jelenség, de nem is örvendetes. Mindenesetre az általam mindig is sokrabecsült öntörvényűsége töretlen. Szembemegy az elvárásoknak...

A turné első bootlegjéről már fintorogtam egyet, de az album szerencsére (Allahnak hála) jobb. És hála a profi stúdiómunkának és a profi zenészeknek leginkább. (De ha egy kérésem lehet, soha ne csináljon rosszabbat.)



Az album dalai így stúdióverzióban illeszthetőek Plant utóbbi 30 évének életművébe is, amolyan B oldalasokként, teszek is egy játékkísérletet beszúrogatásukra... Az Angel Dance kiváló nyitószám, nem véletlenül ez lett a klippes dal. Elférne a Walking Into Clarksdale-en. A House Of Cardsban már elkezdődik a „contryskodás”, de ezt még befogadom, el is tudnám képzelni a ’98-as albumon amolyan rockelafajzásként. A Central Two-O-Nine olyan, amit szerettem volna Planttől, tudniillik, hogy csinált volna egy jó száraz bluesalbumot. A hangja meglenne hozzá, logikus folytatása lenne az életműnek, esetlegesen jó lezárása. Merthogy egyszer mindennek vége lesz. A dalt a Dreamlandre vizionálom.

A lassúbb, hosszabb Silver Riderhez sok türelem kell, de elférne a Fate Of Nation lemezen, tulajdonképpen értékelendő, hogy szépen lebeg. E szám kapcsán jelzem, ahol szerintem a legjobban összehasonlítható a jelenség, hogy a vokalistanő nem egyenrangú partner, mint volt Krauss anno, de jobb is így. Jobban illeszkedik Plant hangja alá. Ugyanez az énekesi jelenség erősen érződik a Monkey-ban is, ami koncerten is egy bejövősebb darav volt. Ezt a dalt a Mighty Rearrangerre illeszteném, mondjuk egyik maxijára. Pszichedelikus vonások, húzások. Tetszik.

A You Can't Buy My Love pörgősebb rockyját nagyon élvezem. Jó erős basszussal. Ez és a Falling In Love Again dögunalma a Honeydrippers lemezen fért volna el. Sőt, amennyire kevés szám volt rajta, tényleg elfért volna. Amiktől igazán a falra mászom, és léptetem sokadszori meghallgatásra is, az a Fallin In Love és a Cindy. Nyálas idétlenség. Lehet a túl sok bendzsó megy az agyamra. A Harm’s Swit Way is túl kamionsofőrös amerikai ízlésvilág nekem. A túl nyúlós slide is idegesít. Ezzel a három számmal talán sohasem fogok közelebbi kapcsolatba kerülni. Azt gondolom európaiaknak ez egyébként is nehezen emészthető terület.

A Satan Your Kingdom Must Come Down is illene az általam elképzelt bluesalbumra, amit Plantnek csinálnia kellett volna. Tulajdonképpen ez egy In My Time Of Dying szerű öreg spirituálé verzió. Itt is jól búg a bige vokálban. Az utolsó dal Plant nagyon fura, 1985-ös Shaken n Stirred albumára képzelgem legjobb dalnak kísérletezős hangvétele miatt. Talán a ritmika, a dob és az efekthangok miatt gondolom ezt. De egyébként modernül hat, be is jön.

Azt hiszem – bár nem rossz album, vagy fogalmazzunk úgy: nekünk, Zeprajongóknak nem kell még szégyellnünk az Öreget – ezt kb olyan gyakran fogjuk leveszegetni a polcról, mint a Raising Sandet. De még meg kell venni a gyűjteménybe. Mindenesetre javallat: sokszor meg kell hallgatni, úgy enyhül a nyűg, megkedvelhető.

Bálint Csaba (2010.09.24.) www.led-zeppelin.uw.hu


Track lista:

01. Angel Dance (David Hidalgo, Louie Perez) 3:50
02. House of Cards (Richard and Linda Thompson) 3:14
03. Central Two-O-Nine (Robert Plant, Buddy Miller) 2:49
04. Silver Rider (Zachary Micheletti, Mimi Parker, George Sparhawk) 6:06
05. You Can't Buy My Love (Billy Babineaux, Bobby Babineaux) 3:11
06. Falling in Love Again (Dillard Crume, Andrew Kelly) 3:38
07. The Only Sound That Matters (Gregory Vanderpool) 3:45
08. Monkey (Micheletti, Parker, Sparhawk) 4:58
09. Cindy, I'll Marry You Someday (Traditional, arranged by Plant, Miller) 3:37
10. Harm's Swift Way (Townes Van Zandt) 4:19
11. Satan Your Kingdom Must Come Down (Traditional, arranged by Plant, Miller) 4:12
12. Even This Shall Pass Away (Theodore Tilton, arranged by Plant, Miller) 4:03
Játékidő: 47:32

Közreműködő zenészek:

Robert Plant – ének
Patty Griffin – vokál, gitár
Buddy Miller – gitár, vokál
Darrell Scott – vokál, mandolin, gitár, harmonika, steel gitár és bendzsó
Byron House – bassszus
Marco Giovino – percussion

Kiadó:
Decca Records, Rounder Records
Honlap:
www.robertplant.com
www.ledzeppelin.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: