×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Band of Joy (2010) 

Megjelent: 2010. szeptember 23. csütörtök 00:10
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

Robert Plant hosszabb hallgatás után új stúdióalbummal jelentkezett. A Krauss-féle (sokszorosan Grammy-díjas) produkció után nem lehetett tudni mihez kezd, de idén nyáron jött a bejelentés, hogy Band of Joy néven feldolgozás-albumot készít Patty Griffin énekesnő és Buddy Miller gitáros társaságában, az amerikai népzene és az ötvenes/hatvanas évek country-, folk- és gospel slágerei stílusában. Ezzel elég egyértelművé tette, hogy a sokak által várt Zeppelin turnéból valószínűleg nem lesz semmi, sőt a korábbi „rockos-csörömpölős” iránytól is távolodni kíván – vagy talán menekül, mint tette ezt a Zeppelin és a Page-Plant korszak után... - Bollók Csaba kritikája



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Egy szakértő Zepper kollégával az új lemezt promotáló amerikai turné első koncertjének bootlegjét hallgatva eléggé aggódtunk, hogy folytatódik a szakmailag elismert, ám a rajongók többségét kétségbeejtő, elvont, bluegrass-os lötyögés, de szerencsére a helyzet nem ennyire kritikus. (Bár a most játszott Zeppelin számok többségének rémesen áll ez a hangszerelés.) Állítólag készült volna egy második lemez Alisonnal, de „nem volt meg a szikra”, ami az új anyagot is sikerre vihette volna - hálaistennek. Buddy Miller állítólag nagy és avatott szakértője a fentebb említett zenei világának, így most T-Bone Burnett helyett ő vállalta az album zenei rendezését.

Az új projekt névválasztása kicsit furcsa, hiszen a hasonló néven futó, hatvanas évekbeli zenekar Planttel és Bonhammel inkább pszchiedelikus rock és blues irányba tartott (elég sikertelenül, egy kislemezt és egy demót hagyva maguk után). Szerencsésebb lett volna valami eredetibb nevet találni ehhez a projekthez, persze az nem lett volna ennyire bejáratott.

Az album összesen tizenkét dalt tartalmaz, ezek egy kivétellel mind feldolgozások, számomra nagyrészt ismeretlen szerzőkkel. A lemez egyik nagy előnye, hogy nem hosszú (47 perc), más előadóktól eltérően Plant szerencsére nem érzett késztetést, hogy telepakolja az egész lemezt. A dalok többsége rövid, 3-4 perces, nem kínoz minket hosszú, elvont darabokkal, mint az előző lemez esetében (amely néhány számtól eltekintve kiváló altató volt bárkinek, aki nem bluegrasson nőtt fel). A borítót Plant tervezte, a honlap is ehhez igazodik. A lemez támogatása kiváló, júliusban már megturnéztatták Amerikában (ősszel a kontinensre is jönnek), iTunes-on megjelent egy maxi, a honlapon folyamatosan jöttek a hírek, koncertbeszámolók, videók, belehallgatási lehetőség a lemezbe. A boltokban kapható CD és LP formátumban, illetve letölthető digitálisan is.



A dalokról pár mondatban: A lemezt nyitó Angel Dance a lemez leggyorsabb száma, nem véletlenül került kislemezre és készült hozzá klip is. A hangszerelés eléggé rockos, illik Planthez, jól játszik benne a hangjával is. Az eredeti egy Los Lobos szám (a klipben feltűnnek a zenekar tagjai is). A House of Cards kicsit lassabb, a többszólamú vokál itt a legkarakteresebb, kicsit emlékeztet az előző albumra. Ez az egyetlen európai származású (angol) dal a lemezen. Griffin kisasszonyt én a magam részéről nem tudom hová tenni, Amerikában állítólag sikeres a maga műfajában, nekem kicsit „nyafogósabbnak” tűnik a hangja Kraussénál, megjelenésre viszont esztétikusabb nála.

A Central Two-O-Nine az egyik nagy kedvencem, már egy-két hallgatás után is fülbemászó a dallama, jó kis kocsmahangulatú country-lüktetés, ezúttal Miller vokáljával. Ez a lemez egyetlen saját szerzeménye, bár a gyökerei a régi időkbe nyúlnak vissza, a dal egy stúdió-jam eredménye egy régi bluestémára. Kicsit emlékeztet a Zeppelin III albumának akusztikusaira. Plant egy interjúban kifejtette, hogy annak a korszaknak a hangzásához akart közelíteni a lemezen, jelentem ennél a dalnál sikerült. (Máshol meg nem annyira.) A Silver Rider a lemez leglassabb és leghosszabb száma, nekem ezzel együtt tetszett, bele lehet süppedni ebbe a végtelenül lassú és csendes atmoszférába. Griffin vokálja itt szépen idomul Plantéhez. A You can’t buy my love ismét egy gyors darab, témájában egyfajta válasz a Beatles azonos című darabjára (az eredetije nem sokkal utána jelent meg.)

A Falling in love again a szövege alapján tetszett elsőre, de a zenei körítése csapnivalóra sikerült az elnyújtott, lötyögős vokálokkal és a rengeteg slide-gitárral. Kicsit olyan ez mint a Honeydrippers-féle Sea of Love szirupos-édeskés hangulata, de míg ott ez irónikusra volt véve, itt sajnos „komolyan van gondolva”. Mintha valami Hawaii nightclubban lennénk virágos ingek és koktélok között - rettenetes. Ugyanez igaz a következő dalra is (The only sound that matters), amely jellegtelen, unalmas felépítésével már-már a Raising-album legszörnyűbb pillanatait idézi. A Monkey viszont szerencsére feloldja ezt, a torz gitárok és a halk, szinte suttogó éneklés a No Quarter borongósságát hozza vissza (Hangszerelésében ugyanakkor a Strange Sensation korszakra emlékeztet).

A Cindy, I’ll mary you... is nagy kedvencem lett volna, de a Falling in love-hoz hasonlóan itt sem sikerült túl jól a hangszerelés. A szöveg alapján egy Bron-Yr-Aur Stomp-szerű, vidám „csűrdöngölős” dalt várnék, ennek azonban csak Plant vokáljában van némi nyoma, a zene erősen lemarad ettől. Kár érte, ez is egy sokszor feldolgozott népdal, Elvis is énekelte, többet ki lehetett volna hozni belőle. A Harm’s Swift Way kellemes kis középtempós félig-meddig vidám bluesdal, az eredetijének szerzőjétől az előző albumon szerepelt a Nothing című szám is. A Satan Your Kingdom Must Come Down a lemez egyik legérdekesebb darabja, egy régi spirituálé feldolgozása. Nekem már az első hallgatás után feltűnt némi kísérteties hangulati hasonlóság a Nobody’s fault but mine-al. A tradicionális eredet és a Jézus/Sátán téma ugyanakkor óhatatlanul az ember eszébe juttatja az In my time of dying című klasszikust is. Jó szöveg, kellő drámaiság, jól odatett kíséret. Miller ezt megelőzően már egy másik lemezen is játszotta a dalt, részben innen jött az ötlet. A lemezt záró Even This Shall This Pass Away egy XIX. századi vers „megzenésítése”. Plant inkább „kántálja” mint énekli a szöveget egy minimális (főként ritmushangszeres) zenei kísérettel.

Az album összességében lényegesen hallgathatóbbra sikerült, mint az előző anyag, ahhoz hasonlóan profin összerakott, album, kiváló zenészekkel, de messze van attól, amit eddig Planttől megszoktunk. Mindenesetre beleillik az eléggé változatos és öntörvényűen alakított karrierjébe. A kétszólamú vokálokat néhol soknak érzem, szerintem egyedül is boldogulna, de úgy látszik ez a fajta hangzás most nagyon kedvére van. Nem tudom milyen hosszú a kifutása ennek az anyagnak, de a közeljövőben szívesen meghallgatnám, hogyan szólna ez a hang egy dögös-karcos blues albumon – akár a régi nagymesterek repertoárjából, akár saját új dalokból. Reméljük a legjobbakat...

Bollók Csaba, 2010. szeptember 21.


Track lista:

01. Angel Dance (David Hidalgo, Louie Perez) 3:50
02. House of Cards (Richard and Linda Thompson) 3:14
03. Central Two-O-Nine (Robert Plant, Buddy Miller) 2:49
04. Silver Rider (Zachary Micheletti, Mimi Parker, George Sparhawk) 6:06
05. You Can't Buy My Love (Billy Babineaux, Bobby Babineaux) 3:11
06. Falling in Love Again (Dillard Crume, Andrew Kelly) 3:38
07. The Only Sound That Matters (Gregory Vanderpool) 3:45
08. Monkey (Micheletti, Parker, Sparhawk) 4:58
09. Cindy, I'll Marry You Someday (Traditional, arranged by Plant, Miller) 3:37
10. Harm's Swift Way (Townes Van Zandt) 4:19
11. Satan Your Kingdom Must Come Down (Traditional, arranged by Plant, Miller) 4:12
12. Even This Shall Pass Away (Theodore Tilton, arranged by Plant, Miller) 4:03
Játékidő: 47:32

Közreműködő zenészek:

Robert Plant – ének
Patty Griffin – vokál, gitár
Buddy Miller – gitár, vokál
Darrell Scott – vokál, mandolin, gitár, harmonika, steel gitár és bendzsó
Byron House – bassszus
Marco Giovino – percussion

Kiadó:
Decca Records, Rounder Records
Honlap:
www.robertplant.com
www.ledzeppelin.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Saxon - Thunderbolt (2018)
Az angliai Barnsley-ben, 1970-'76 között Blue Condition, majd '76-'77-ben SOB és '77-'78 között Son of a Bitch néven, végül 1978-óta Saxonként dolgozó NWOBHM zenekar a heavy metál egyik

Tovább...




Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia