Omega - Csuromvizes űrhajósok (PM '79) 

Megjelent: 2010. augusztus 10. kedd 18:05
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Nacsinaju atszcsot: Pjaty, csetíri, tri, dva, agyin - sztárt! Kezdem a visszaszámlálást: Öt, négy, három, kettő, egy - start! Az űrhajó indítása Gagarin korszakváltó utazását idézte fel rekonstruált változatban Balatonfüreden, a Szabadtéri Színpadon. A hangszórók még a hajtóművek sistergését, majd berobbanását közvetítették, mikor a fehér füstből az űrhajós szkafanderekbe és színes gömbsisakba öltözött Omega-tagokat világították meg a hold-tájat imitáló műanyag-ezüst hegyvonulatokról és ruhákról visszaverődő reflektorok sugarai. A Gammapolis című nagylemez témájához illő megjelenés az eddigi legszebb nyitóképet hozta az együttes történetében - az Omega a Balaton körül kezdte meg íly módon 40 előadásból álló országos turnéját. (Az előző napi agárdi koncertet a rendezők technikai okokra hivatkozva lemondták, de ugyan mi lehet az a technikai ok, amelyet ne tudnának megoldani, ha mintegy húszezer fiatal szórakozásáról van szó?)



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az újrahangszerelt és a gitárt előtérbe helyező nyitány után Kóbor János az öltözőépület tetejére mászva a fák közül "az űrből" énekelte el a Gammapolist, majd egy újabb díszlet ereszkedett le a színpad hátterére - a szájából füstöt okádó Arcnélküli ember. A magnóbejátszás módot adott a zenészeknek, hogy szép, de kényelmetlen öltözéküktől megszabaduljanak, és a már ismert zebracsíkos kosztümben folytassák az előadást. A Léna után az Ezüst eső következett, szó szerint, mert a koncert egy óráján keresztül ömlött az eső. Az Omega a közönség iránt mutatott tiszteletét dicséri, hogy nem törődtek a balesetveszélyes vizes pódiummal, igaz, a sok ezres lelkes tömeg sem mozdult el a helyéről. Az Éjféli koncert és a Csillagok útján megszólaltatása azért nem volt olyan hatásos és egységes, mint a korábbiakban - a hangverseny ívelése ezekben a percekben kissé megtört.

A sort a Hajnal a város felett már ihletettebb és a zenekar érett egységét bizonyító előadása folytatta és az Őrültek órájában újra meggyőződhettünk, hogy az Omega ötöse közül Molnár György fejlődése a legnyilvánvalóbb - ízes, tartalmas gitárszólói már azt is jelezték, hogy az együttes nem a space-rock meditációra hajló zenei borongásaiba téved, hanem a dinamikusabb, pregnánsabb ritmusképletek felé közeledik. A csuromvizes zenészek a koncertet a hangulatos befejezésű Metamorfózis II-vel zárták. Miután e sorok megírásakor az Omega még csak a turné kezdetén tart - azóta félidőhöz érkezett - a balatonfüredi nézők nem láthatták az újdonságnak számító több színű lézer felvillanását, hiszen a műszer augusztus elején áll munkába. A fénytechnikusok azt ígérték, hogy az idei kisstadioni dupla koncertre - amelyet a hagyományoktól eltérően szeptember 8-án és 9-én rendeznek Budapesten - elsajátítják a kezelési tudnivalókat. Az idei országos koncertsorozatnak van még egy különlegessége: az Omega az előadások során a nézőtéren elhelyezett stúdió magnetofonokon rögzíti azt a dupla albumot, amely természetesen élő lesz - a jubileumi, tizedik koncertkiadvánnyal karácsonykor találkozhatunk majd a hazai lemezboltokban.

Külön kell szólnunk a turné vendégegyütteséről, a Hobo Blues Band-ről. Világszerte elfogadott gyakorlat, hogy a sztárzenekarok koncertjeire olyan csoportokat szerződtetnek, amelyek a bemelegítés és hangulatkeltés sokszor hálátlan feladatát kénytelenek ellátni. Többször írtunk már arról, hogy a Hobo Blues Band a hazai rockzene új, és sajnos még mindig kevés számban jelentkező képviselői közül a legtöbb tehetséget és fantáziát árulja el, a rock nemzetközi előadóinak értékeire való visszaemlékezéssel, saját fordításban és felfogásban. Az együttes őszintesége, sallangmentessége és egyre acélosodó zenei összhangja mind több hívet szerez országszerte - az Omega transzparensek és kórusok mellett feltűntek a Hobóékat üdvözlő zászlók és bekiabálások is. Az Omega érdeme, hogy hamar felfigyelt erre a zenekarra és lehetőséget biztosított a nagy tömegek előtti bemutatkozásra. Így lett sokoldalú és teljes a műsor - a rockzene eltérő, de egy tőről fakadó irányzataival ismerkedhettünk meg két, gazdag élményt nyújtó órán keresztül.

Bálint Péter (megjelent a Pesti Műsor egy 1979 július közepi számában)

A szerkesztő megjegyzése, ezúttal nem is zenei vonalon: Érdekes, ahogy lefordítja az orosz kezdést az országnak Bálint Péter az elején, pedig ezt kb első éven megtanulja az ember oroszórán. Hisz akkoriban mindenkinek tudni kellett (volna) oroszul. Hanem anno (én is) hazafias kötelesség-számba ment totál hülyének lenni oroszból. Egyszerűen nem és nem. Mennyi időt elloptak az emberektől, ahogy kötelezően évekig sanyargatták ezzel a lehetetlen nyelvvel. És kíváncsi lennék azok közül, akik anno tanultak oroszul (vagyis szinte az egész ország) hány ezrelék beszél akár középfokon is... Micsoda energiapocsékolás volt, atyaég... Végül: - "Sto étá?" - "Dá, étá, sto."

Egy 1979 eleji PM cikk ITT. Egy 1982 végi PM cikk ITT!

rockmuzeum.ini.hu (2010.08.11.)

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Omega - Kislemezek 50.

2017-01-22 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia