×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jimmy Page & Robert Plant - No Quarter (Unledded, 1994) 

Megjelent: 2010. augusztus 06. péntek 12:03:14
Szerző: bcsaba
    Lemezismertetők 

A 90-es években az MTV útjára indította Unplugged sorozatát, amelynek keretében számos nagysikerű előadás született. A Zeppelin rajongók számára 1994-ben bombaként robbant a hír, hogy a zenekar legendás szerzőpárosa egyesíti erejét és újraértelmez néhány számot a nagy múltú repertoárból. A feladat kockázatosnak tűnt, mert a Zeppelin daloknak az egyes zenészek által játszott alkotóelemein túl van egy sajátos „groove-ja” ami miatt nem egyszerű őket jól előadni, pláne ha az egész koncert akusztikus jelleget ölt. Jimmy és Robert azonban olyan mesteri módon oldotta meg a dolgot, hogy a sajtó és a rajongók egyöntetűen a Led Zeppelin evolúció folytatásának kiáltották ki az előadást (majd az azt követő turnét is).

A koncert a sorozat többi elemétől eltérően több részből állt össze, a két Londonban rögzített koncertanyag mellé Wales-ben (Bron-Y-Aur), és Marokkóban forgattak további anyagokat, így a végleges műsor kb. másfél órában mutatott be 13 Zeppelin-újraértelmezést és négy vadonatúj dalt. Az akusztikus hangszerek mellett nagyzenekar és egyiptomi ütősök segítségével alkottak egy olyan egyedi hangzásvilágot, amely sikeresen ötvözte a rock, blues, folk zenéket a keleti kultúrák és az (akkor még kevéssé divatos) világzene elemeivel, teljesen új értelmet és fantasztikus töltést adva a daloknak. Néhány feldolgozás (Gallows Pole, Kashmir) olyan jól sikerült, hogy a slágerlistákon és az MTV műsoraiban hosszú ideig helyet követelt magának. Jómagam is részben ezen az albumon keresztül ismertem meg a Zeppelin világát, és például a fentebb említett két dalnál hosszú időbe telt míg az eredetiket meg tudtam kedvelni. - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A dalok előadásához remek zenekar állt össze. A ritmusszekcióban Michael Lee (Plant korábbi szólóprojectjének dobosa) zseniálisan hozta Bonham változatos és dinamikus ritmusait, Charlie Jones basszusával kiegészülve remek alapot tettek a két nagymester alá. A hangzást színesítette többek között Porl Thompson (ex-Cure, gitár), Nigen Eaton (tekerőlant) és Ed Shearmur (billentyűs hangszerek). A repertoárban szintén próbáltak eredetit nyújtani, semmi Stairway, Whole Lotta Love, ellenben előkerültek olyan dalok, melyeket az anyazenekar nem, vagy csak nagyon ritkán játszott tizenkét éves fennállása során (ld. Gallows Pole, When the Levee Breaks, Four Sticks).

A lemezt nyitó Nobody’s fault but mine sejtelmes tekerőlantos hangokkal indul, feszes tempójú előadásban. Ezzel az akkusztikus hangszereléssel kicsit jobban emlékeztet a Blind Willie Johnson féle eredetire. A Thank You az eredetihez képest kevesebb orgonával és több gitárral a lemez egyik legszebb dala, számomra az érzelmes (de nem érzelgős) rockdal archetípusa. Plant éneke nagyon szép és szenvédélyes. A No Quarterben Page a torzított 12 húros akusztikus gitáron remekül hozza az eredeti verzió pszcihedelikus hangulatát. Érdekes lenne tudni, hogy vajon miért ez a szám lett a project címadó dala, miközben nagyrészt annak a John Paul Jonesnak a szerzeménye, aki az egészből „kimaradt”...

A Friends vonósokkal kibővülve érdekes, bár sokat nem tesz hozzá a dal eredetijéhez. A Yallah a négy új szám közül szerintem a legjobb, egy élő marokkói felvétel, előre felvett dobalappal, Jimmy ördögien torzított (már-már Theremin-es) gitárjával remekül példázza, hogy az alkotópáros nem felejtett el jó dalokat írni. Azt ezt követő City don’t fall helyi muzsikusokkal felvett, csendes, mélázgatós dal, különösebb izgalmak nélkül. A Since I’ve been loving you-t én nem erőltettem volna ebben a műsorban, eléggé gyakran játszott dal volt a Zep érában (1970-től gyakorlatilag a zenekar feloszlásáig), a vonósok nem sokat dobnak rajta, Plant pedig eléggé szétlazáskodja a szöveget. A Battle of Evermore viszont ebben a hangszerelésben összehasonlíthatatlanul jobb az eredetinél, a misztikus hangulathoz nagyon sokat hozzátesz Najma Akthar vokálja és az egyiptomi ütősök. Plant is elemében van, az indiai énekesnővel jó az összhangja és vokálisan is jó partnerre találtak egymásban. Mandolinon ezúttal Page játssza az alaptémát egy bizarr kinézetű háromnyakú hangszeren. (A számok többségében is kétnyakú akkusztikust használ – hiába, a név kötelez.) A Wonderful One a Yallah-hoz hasonlóan dobalappal készült, de a dallamnál ezúttal akkusztikus gitáron fut egy lírai téma. A dal engem hangulatában a Zeppelin III-IV akusztikus anyagaira emlékeztet. Érdekes lett volna, ha a páros ebbe az irányba is nyitott volna a 97-es közös albumon.

Az utolsó új dal a Wah Wah szintén egy marokkói zenészekkel készül közös felvétel, laza könnyű kis dal, itt egy helyi énekessel duettezik Plant angol-arab(?) szöveggel. A That’s the way lírája is rendkívül jól eltalált, illik az akusztikus környezetbe, Michel Lee dobja kicsit markánsabb, gyorsabb dallamvezetést eredményez. A Gallows Pole egyértelműen a lemez csúcspontja, a gitár-tekerőlant-mandolin trió iszonyú sodrással, viszi a dalt, Plant pedig olyan beleéléssel énekel, hogy az ember szinte látja maga előtt az akasztófát. A dal „klipje” sokáig vezette az MTV aktuális slágerlistáit abban az évben... A Four Sticks is egy igazi ritkaság, Lee elképesztően jól „levette” Bonham négy dobverős technikáját. Kár hogy ma már sajnos nem hallhatjuk őt játszani...

Zárásképpen a Kashmir 12 perces verziója következik, amire nem is vesztegetnék sok szót, mert a dal egész egyszerűen zseniális, új dimenziókba emelkedett ebben a hangszerelésben, iskolapéldáját adva a keleti és nyugati zene tökéletes fúziójának. A három kimaradt dalból talán csak a What is...-t sikerült gyengébben elcsípni, Plant és Page sem igazán talál magára a dalban. A Rain Songnál gyönyörűen szól együtt az akusztikus gitár és a vonósok, a When The Leeve Breaks pedig a Nobody’s-hoz hasonló feszes, lendületes önfeldolgozás lett (ez is kicsit jobban emlékeztet az eredetire mint a Zeppes verzió).

Az Unplugged eredetileg VHS-en és CD-n jelent meg, videón a teljes anyag, a lemezről terjedelmi okok miatt három szám (Rain Song, When the Levee Breaks, What is and What Should Never Be) lemaradt, ezeket a lemezhez készült maxi CD-ken lehet elcsípni. 2004-ben, a teljes anyag remasteren esett keresztül, elég sok helyen belenyúltak a gitárok hangzásába és a nagyzenekari témákba. A magam részéről ezt a változatot kevéssé szeretem, szerintem a hangmérnök (Kevin Shirley) profi, de eléggé steril hangzású lemezt hozott össze, sok helyen elbarmolva a koncert hangulatát. (Egyébként sem szeretem az „utólag belegondolva ilyennek szerettük volna” típusú remixeket). Ugyanakkor elismerem, hogy egy-két esetben (Yallah, No Quarter) dinamikusabb és erőteljesebb a dalok hangzása. Az új CD változatra felkerült a Rain Song (a Thank You rovására), illetve a Wah Wah-nak egy lényegesen hosszabb (teljes?) változata is helyet kapott – két másik új dal (City Don’t Cry, Wonderful One) megrövidülése árán. A DVD-n extraként helyet kapott egy 95-ös Black Dog újraértelmezés, a Most High videóklipje a közös albumról és egy negyedórás Page-Plant interjú.

A koncert, a belőle készült kiadványok és a világ körüli turné nagy siker lett, a páros együttműködése 98 végére (egy mérsékelt sikerű új lemez után) kihűlt és megszakadt. Ez az Unplugged anyag ettől függetlenül egy nagy ajándék a Zep társadalom számára, amit időről időre újra elő kell venni és végig kell hallgatni, elmerülve csodálatos univerzumában.


Track lista:

Eredeti CD kiadás (1994)

1. Nobody's Fault but Mine – 4:06
2. Thank You – 5:47
3. No Quarter – 3:45
4. Friends – 4:37
5. Yallah – 4:59
6. City Don't Cry – 6:08
7. Since I've Been Loving You – 7:29
8. The Battle of Evermore – 6:41
9. Wonderful One* – 4:57
10. Wah Wah 3:59
11. That's the Way – 5:35
12. Gallows Pole* – 4:09
13. Four Sticks – 4:52
14. Kashmir – 12:27

*A Gallows Pole és a Wonderful One megjelent maxi CD-n is, kiegészítve a videóból kimaradt három dallal (Rain Song, When the Levee Breaks, What is and What Should Never Be).

Remaster kiadás (2004)

1. Nobody's Fault but Mine – 3:57
2. No Quarter – 3:47
3. Friends – 4:35
4. The Truth Explodes (Yallah) - 4:42
5. The Rain Song – 7:29
6. City Don't Cry [edit] – 3:15
7. Since I've Been Loving You – 7:28
8. The Battle of Evermore – 6:40
9. Wonderful One [edit] – 3:23
10. Wah Wah [extended] – 5:24
11. That's the Way – 5:37
12. Gallows Pole – 4:17
13. Four Sticks – 4:57
14. Kashmir – 12:36

VHS/DVD kiadás (1994/2004)

1. No Quarter
2. Thank You
3. What is And What Should Never Be
4. The Battle of Evermore
5. Gallows Pole
6. Nobody's Fault But Mine
7. City Don't Cry
8. The Truth Explodes
9. Wah Wah
10. When the Levee Breaks
11. Wonderful One
12. Since I've Been Loving You
13. The Rain Song
14. That's The Way
15. Four Sticks
16. Friends
17. Kashmir

Közreműködő zenészek:

Jimmy Page - gitárok, mandolin, vokál
Robert Plant - ének
Charlie Jones - basszusgitár, percussion
Michael Lee - dob, percussion
Ed Shearmur - billentyűs hangszerek
Porl Thompson - gitár, bendzsó
Nigel Eaton - tekerőlant
Jim Sutherland - mandolin, bodhrán
Najma Akthar - vokál

...és még sokan mások

Kiadó:
Atlantic/Fontana
Honlap:
www.robertplant.com
en.wikipedia.org/wiki/Jimmy_Page
Bollók Csaba, 2010. augusztus 5.




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: