×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Robert Plant - Band Of Joy @ 2010. július 13. - Memphis, Orpheum 

Megjelent: 2010. július 22. csütörtök 00:05
Szerző: bcsaba
    Bootlegek 

Robert Plant visszatért a színpadokra. Band Of Joy néven alakított új zenekart. Az egészet belengi Plant utóbbi időkben érzékelhető iránya, amennyiben visszatér a gyökerekhez. Talán nem is a saját gyökereihez, amire utalna a Band Of Joy név (ezen a néven játszott együtt a Led Zeppelin előtt John Bonhammel 1968-ban), hanem mintha most fedezne fel magának új gyökereket, amihez ő is igazodik, illetve természetesen személyiségénél fogva magához is igazítja. A kérdés már csak az, hová lesz így az a Robert Plant, akit annyira szeretünk? Már a Raising Sand, 2007-es Alison Kraussal közös albuma is gyanús volt, hogy ebből baj lesz, de koncerten még elment.

Mérvadó szakértő Zeppelinista haverjaimmal azóta rettegve vártuk a folytatást. Mennyire fekszik bele ebbe a lötyögésbe, van-e esély esetleg így erős alkotói évei vége felé közeledve mondjuk egy jópofa mély ortodox blues albumra, vagy ne adj isten az isteni Strange Sensation világ folytatására. Utóbbiról talán kijelenthető: lezárult...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Mindenesetre az bíztató volt, hogy Percy újra aktív, az USA déli, középső államaiban turnén van, és őszre már van négy dátum Angliai koncertekre a robertplant.com oldalán, ahol a hírek is megsűrűsödtek az utóbbi egy hónapban... Talán van még remény. Az aktuális album Band Of Joy néven szeptemberben kerül a boltokba, első koncertjét ennek a formációnak már fel is vette egy kiváló bootlegger, profi cuccal, egyelőre ebből vonhatunk le – nem messzemenő - következtetéseket...

Hát lötyög itt is... Mindenesetre talán jobb, mint a 2008-as idény. Krauss kisasszony elmaradt, de az albumról játsza a Gone, Gone, Gone slágert és az 1998-as Page-es idényből a 2007-ben újrafeldolgozott Please Read The Lettert, mely hangulatában illeszkedik az új korszakhoz. Mindkét számban – és ezt nem hittem volna korábban – visszasírom Krausst... Ugyan Krauss nincs, de van – első ízben Plant mellett – vokalista néni. Vagy megtetszett neki a kétszólamúság 2007-ig általa kevéssé birizgált világa, vagy lassan szüksége lesz mankóénekesre. Talán egyelőre inkább az első vélekedést érzem valószínűbbnek. Fene tudja. Nem romlott az utóbbi években tőle megszokott hangszíne, de az is tény a koncert alapján, hogy nagyobb sikkantásokra már nem ragadtatja magát, más technikával él, - ahogy mindig – az okosabb utat járja...



Az új album dalai a country, a bluegrass és a gospel jegyében születtek. Plant az amerikai gyökerekhez húz az utóbbi években. Nem rosszak az új dalok, hangulatorientáltak – mint minden, amihez Plant nyúl. Teret kap a pszichedelia is ennek jegyében. Leginkább ilyen talán a Monkey című darab. A Saton Your Kingdom Must Go kicsit a Page-Plant korszakot idézi – távolról. A dalokban túl sok a lap steel gitár, mindenütt nyúlik, szerintem sok. Legalábbis nekem sok. A legtúlzóbb a Harm's Swift Way-ben. Talán az Angel Dance izgalmas igazán így első nekifutásra. Twelve Gates to the City/Wade in the Water/In My Time of Dying egyveleg rendben van...

Szólóéveihez is nyúl, meglepett a Tall Cool One-nal és a Down To The Sea-vel. Előbbi jól indul, majd két perc után unalmassá válik. Talán csak a koncertet nyitó Down To The Sea mutatja Plant szólóéveinek régi fényét, itt még megvan a lendület a koncertben. Az All The Kings Horses a Mighty Rearranger korszakból rosszabb már nem is lehetne. Már az albumon se volt a kedvencem, de itt még rosszabb...

A Zepfeldolgozások itt általában ortodoxnak mondhatóak, a Rock And Roll kicsit vicces, de ettől is és a többitől is inkább sírhatnékom van. Hót-haláli unalmas Misty Mountain Hop, érdektelen Thank You, ritkán játszottsága okán esetleg érdekes Houses Of The Holy. Az In My Time Of Dying itt visszatalált gyökeréhez, bár a Blind Willie Johnson verzióhoz sem teljesen hasonlít, sőt majdnem úgy el van rontva, mint a Gallows Pole. Zéró drámaiság mindkét dalban. A Nobody’s Fault But Mine az 1994-es Page-Plant verzióban a zseniálisnál is zseniálisabb volt, olyan tempóval, amitől minden alkalommal lehidalok. Ott megvolt az az esszencia, ami a Led Zeppelint jellemezte, ami áthatotta mondjuk a Dazed And Confused koncertverzióit, mennyire lehet a tempót úgy beültetni, hogy még ne essen szét, hanem tömve legyen feszültséggel. Na itt most leesett a tempó úgy, hogy szétfolyik az egész dal...

A helyi közönség a moraj alapján kajálja a bulit, de ne feledjük az nem Európa, Memphis... Bár fals az összevetés, de John Paul Jones – ugyancsak szólóaktív Zeppelin tag – sokkal-sokkal izgalmasabb. Azt hiszem ez a fő nyűgöm ezzel az anyaggal, hogy nem eléggé izgalmas. Sehol egy érdekes húzás, egy váratlan váltás, megoldás. Igényes, jó, jó... biztos. De nem eléggé izgalmas. Ez már egy másik Robert Plant, mint akit 40 év alatt megszokhattunk, imádhattunk. Bízzunk benne, hogy a stúdióverziós album szeptemberben jobb lesz, és hogy a koncerteknek is csak elején vagyunk. Apatikus vagyok ezügyben...

Szetlista:
Down to the Sea (Fate of Nations, 1993)
Angel Dance (Band of Joy, 2010)
Please Read the Letter (Raising Sand, 2007)
House of Cards (Band of Joy, 2010)
Misty Mountain Hop (Led Zeppelin IV, 1971)
Monkey (Band of Joy, 2010)
Twelve Gates to the City/Wade in the Water/In My Time of Dying Rich Woman (Raising Sand, 2007)
Gone, Gone, Gone (Done Moved On) (Raising Sand, 2007)
All the King's Horses (Mighty ReArranger, 2005)
Nobody's Fault But Mine (Presence, 1976)
Satan, Your Kingdom Must Come Down (Band of Joy, 2010)
Central Two-O-Nine (Band of Joy, 2010)
Houses of the Holy (Physical Graffiti, 1975)
Tall Cool One (Now and Zen, 1988)
Harm's Swift Way (Band of Joy, 2010)
Gallows Poll (Led Zeppelin III, 1970)

Ráadás:
Thank You (Led Zeppelin II, 1969)
Rock & Roll (Led Zeppelin IV, 1971)
And We Bid You Goodnight

Közreműködő zenészek:

Robert Plant - ének
Patty Griffin - ének, gitár
Buddy Miller - gitár, vokál
Darrell Scott - vokál, mandolin, gitár, accordion, pedal, lap steel és banjo
Byron House - basszusgitár
Marco Giovino - dob, ütős hangszerek

Bálint Csaba (2010.07.20.) led-zeppelin.uw.hu, rockmuzeum.ini.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Robert Plant - Carry Fire (2017)

2017-10-17 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. február 20. és 2018. március 08. között:









Klipmánia