Egy, vagy A Hobo a sok közül? (PM 79) 

Megjelent: 2010. május 04. kedd 18:05
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Állok a MOM kultúrotthon körcsarnokában, dehogy állok, ágaskodom és ugrálok, hogy átlássak az ágaskodó és ugráló tömegen, hogy lássam, ne csak halljam Hobót, a rocktörténészt, a költőt, a Jagger-imitátort, aki könyvet írt a Stonesról, az újonc énekest, az egyhónapos sztárt, pedig jól ismerem amúgy, de még sohasem láttam paradicsomlés üveget, meg kólás kancsót emelni a magasba, meg kell szoknom, hogy ne a barátot, hanem a produkciót nézzem, mert ez máris produkció, vagy attrakció, egyre megy - ahogy ráfintorog dühösen a hátul állókra, ahogy két kezével kutyaúszást végez és végigrohan az első széksor előtt, ahogy kitámasztott kézfejét csípőre teszi és szaval: "Nézd, itt jön doktor Mengele, kezében csokor virág, mindenki tudja róla, várja otthon a család" -, és nem is bosszankodik, hogy a történelem e fintorát senki sem érti, a többségnek a Stones kell, a Szimpátia az ördöggel, az Indulnod kell haver, a Kis vörös kakas, meg az Othello blues, meg az Országút blues, meg a Rózsadomb blues, meg a Munkásszálló blues, meg a Hobo blues...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



mindegy, hogy miről szól a téma, csak blues legyen, mert ma szombaton a MOM-ban bluesból áll a világ - lehet, hogy el se hiszed, de ugyanolyan a buli, mint a Liversing, vagy Kex, vagy korai Syrius idejében, itt a rock gyökereit hallhatod, nézd a basszusgitáros, a Póka Egon ugyanoda teszi a cigarettát a játék közben, mint az Orszáczky Jackie, itt van Bill is, aki egy szavazatot sem kapott a Pop Meccsen, pedig a legjobb énekes a rockban, itt emlékezhetsz Jim Morrisonra, vagy Jimi Hendrixre, ha éppen nosztalgikus hangulatban vagy, de nem muszáj, mert rádöbbensz - mikor előtted egy tizenöt éves már a Hobót próbálja utánozni, és közben lopva, aggódva rád néz, jól csinálja-e -, hogy ez itt nem emlékkoncert, itt senkit sem érdekel, ki, miért és hogyan halt meg, csak az, hogy mikor jön a gitárszóló és mindenki beszáll, aztán jön Benkő László az Omegából bejelenteni, hogy a Hobo Blues Bandet hívja meg "előbandának" a Kisstadionba, mert ezt a zenét, ezt a hangulatot, ezeket a verseket mindenkinek be kell mutatni, aki szereti a rockzenét, vagy azt hiszi, hogy amit szeret, az rockzene, hogy mindenki rájöjjön, ez itt és ott nem is koncert, hanem esemény, varázslat, történés, jelenlét, üzenet, ünnep, és nem kell hozzá más, mint egy körcsarnok, egy ingatag pódium, két fehér reflektor, mélynyomók, meg Selmer-ládák, meg persze rímelő és rámenő versek, és rögtönzött szózatok: éljen a Stones (meg a Hobo, teszed hozzá), meg azok, akik ismerik és elismerik őket, elfogadják az őszinteséget, a tiltakozást, a szabványok és szabályok, nagy-, ki-, nyárs-, újpolgárság, hamis öntudat, az önkényes értékrendszerek, az érzelgősség, a puffadtság, a csábmosoly és a burkolt szex ellen, magyarul, magyarítva, mert az emberi hibák és elmék egyformák, ha nem ismered a térképet, akkor is, ha elsőre nem érted, mi van a mondat mögött, akkor is, ha szégyelled bevallani, hogy érted, akkor is, csak siess, mert a buli itt a MOM-ban csak fél tízig tart, de hát ki gondol most a jövőre, mikor Hobo haja úgy repdes, mint egy felgyorsított film, mikor a pillanatnyi csendben felüvölt: Lucifer vagyok és menedékként átöleli a legközelebb állót, mikor ha belelelkesülsz, rád szól: véke, béke, mikor a ROCKOT, meg a BLUEST hallhatod, így, csupa nagybetűvel, mikor az új jelszót voníthatod elnyújtva: Hobooooo, Hobooooo, Hoboooo, és rámászhatsz az előtted álló hátára, aki fel sem veszi, mert ő ugyanúgy közelebb szeretne jutni a mikrofonhoz, hogy bemondhassa a refrént: Hey Joe, hogy beleordíthassa: ez nem itt a, hanem csak egy Hobo a sok közül, aki rád, rám, rátok hasonlít, ugyanúgy lóg a farmeringe, ugyanúgy rekedt, ugyanúgy izzad, ugyanúgy lázas, ugyanúgy kiszorított, ugyanúgy el nem ismert, jaj, csak fel ne fedezzék, mert akkor már vége, akkor már nem csak a tied lesz, mint a máris agyonnyúzott indiai licenc-lemez, a Some Girls, akkor már osztoznod kell, és mikor a bulinak vége, nem érted, hogy a társad mit akar, amikor megbök és kérdi, most hová megyünk, hová? A Hobo Blues Band május 1-én játszik a Budai Ifjúsági Parkban.

Bálint Péter - Megjelent a Pesti Műsor egy 1979 április végi számában.

A szerkesztő megjegyzései: Érdekes az Országút blues említése (1982-es saját dal lesz, egy másik PM cikk itt), szerintem itt a Roadhouse Bluest takarhatja - talán. Érdekes a Munkásszáló blues, meg a Rózsadomb blues. Előbbi ismeretlen, utóbbi 1980 végétől ismert, de hogy ez ugyanaz lenne-e? Jó arc volt ez a Bálint Péter...

www.rockmuzeum.ini.hu (2010.05.06.)

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Egypt @ 2017. július 08. - KVLT

2017-06-25 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia