×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Omega (PM 1979) 

Megjelent: 2010. április 27. kedd 12:00
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Még mielőtt a nemzetközi közvélemény a cannesi MIDEM-en megismerkedhetett volna a magyar fiatalok kedvenc előadóival és együtteseivel, hangot kapott egy vélemény: minden olyan szándék, amely népszerűvé kívánja tenni a magyar pop- és rockzenét külföldön, gátat emelhet a műfaj itthoni tisztasága és eredetisége elé, és a zenét egy tőlünk idegen szórakoztatási üzletpolitika részvényesévé alacsonyíthatja. Az Omega határainkon túl is elismert, kedvelt. Valóban káros-e, ha egy vagy több magyar művész bekapcsolódik a nemzetközi zenei életbe? - kérdeztük Benkő Lászlót.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



- Gyakran mondjuk ki meggyőződéssel, szerényen és álszerényen, hogy a magyar pop- és rockegyüttesek elérték az európai színvonalat. Ha valóban így van, akkor kötelességünk erre mások figyelmét is felhívni - eredményeinket a többi művészeti ághoz hasonlóan ki kell vinni bemutatni, megméretni. Ha valakiből Magyarországon "sztár" lett - ne szégyelljük ezt a szót -, miért ne kaphatna tapsot más országokban is tehetségéért, munkájáért? A MIDEM kitűnő és nem akármilyen szintű alkalom volt, hogy üzenetet vigyünk - így élünk, így és erről énekelünk. Az Omega több éves nyugat-európai pályafutása alatt kiderült: magyarnak lenni nem kuriózum többé. Egyenrangúak vagyunk, és e ténynek kulturális tevékenységünkben is tükröződnie kell. Tény, hogy a pop- és rockzene nem nálunk született. Behunyt szemmel és becsukott füllel - figyelmen kívül hagyva a környező kultúrák vívmányait és hatásait - azonban lehetetlen lett volna a műfajt meghonosítani, és még ma is akad tanulni, ellesni való. A XX. század első felének magyar költészete ugyanígy figyelemmel kísérte Európa költészetét és abból próbált sajátosat, egyénit leszűrni - Ady Endre a példa, hogy felelősséggel. Ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket a világ új zenei áramlataiban, térérzék kell, tájékozottság, széles-látás - ezt szolgálják a gyarapodó külföldi vendégszereplések. Munkánk a szocialista kultúra eredménye és része és megfelelően felvértezett ahhoz, hogy a jót elfogadja, a károsat visszautasítsa. Az eredetiség és a tisztaság tehát korántsem külföldön dől el. Nem esik folt a becsületen pusztán amiatt, mert a műfaj itthon és külföldön felhasználja a nemzetközi szórakoztató ipar üzleti játékszabályait, amennyiben azok nem sértik a mi szokásainkat. A kultúrával foglalkozó intézmények tevékenységeinek összehangolása akkor sem próbálja becsapni a lemezvásárlót, tévénézőt, koncertlátogatót és újságolvasót, ha egyik előadót a másik hátrányára helyezi előtérbe. "Rossz árut" ezen a területen sem lehet eladni, mert a közönség a silánytól elfordul hamar - a szerencsétől eltekintve az igaz tehetségek mindenütt nyilvánossághoz jutnak.

- Említetted, hogy azok a stílusok, amelyeket a magyar együttesek követnek - a blues, a rock, a pop, a funky és a diszkó - nem Magyarországon születtek. Az új-keletű hozzászólások egyik sarkalatos pontja az eredetiség számonkérése. Szó eshet-e egyáltalán a fentiek figyelembe vételével erről?

- Ebben a műfajban csak az az érdekes, ami új hangon szól, bármilyen kopírozott "hozott anyag", rögtön, vagy legalábbis nagyon gyorsan érdektelenségbe fullad. Kizárólag az önálló kezdeményezésnek engednek teret a világon. A zene nem ismer határokat: szól a kodályi mondás. És hozzátenném; országhatárokat. Ha valami értékes, érdekes és maradandó, mindegy, hogy milyen földrajzi szélességen jön létre. Lényegtelen, hogy az alkotó hol született, az a fontos, hogyan és mit mond. A műfaj külföldi és hazai kifejlődése szinte egy időben történt - csupán a külföldiek előbb és jobban kerültek reflektorfénybe. Mi - egy-két kezdeti évtől eltekintve - sohasem majmoltunk egy másik áramlatot, hanem az adott körülmények között próbáltuk megfogalmazni és kifejezni, bebizonyítani a magunk igazát. A magyar pop- és rockzene eredeti volt az induláskor és az is maradt. Természetesen mindig idomult a szórakoztatás divatjaihoz, de miért baj ez? Ne felejtsük el egy pillanatra sem: a mi zenénk összességében a tömegek szórakoztatását szolgálja, ám éppen ez teszi lehetővé, hogy egyes képviselői a művészek rangjára emelkedjenek.

- Tehát nem feladata, hogy társadalomkritikát mondjon?

- A társadalomkritikát gyakorta összetévesztik az álpolitizálással, a ködös és megalapozatlan filozófiák terjesztésével, az avantgarde-nak hitt üres odamondogatással. Csupán kivételes tehetségű és érett szövegíró és muzsikustársaink képesek rá, hogy közéletünk - és ne társadalmunk - hibáira, visszásságaira hívják fel a figyelmet. Az Omega a maga módján néha meg is teszi ezt - például a Könyvelő álmában, vagy az új lemezen az Arcnélküli emberben. De bizonyos vagyok benne, hogy a műfajnak nem ez a fő feladata. Sokkal inkább a hétköznapi gondok feloldása, a mindennapi értelmes, a szükségszerű munka utáni kikapcsolódás, a fantázia megmozgatása, az egyszerű érzelmek megszólaltatása - egyszóval ahogy már mondtam, a szórakoztatás.

- A közízlés kielégítése sokak szemében szálka - az előbbre-vivés, a megújhodás igényét kérik számon. Érheti-e vád a magyar pop- és rockzenét, mert tetszeni akar a közönségnek?

- A pop- és rockzene tömegkultúra - márpedig létezik-e tömegkultúra tömegek nélkül? És nem hiszek azokban a művészetekben, amelyek a közönség hozzá nem értését hirdetik, és valamilyen önmaguk alkotta szferikus magasságban járnak. Művészet az én megítélésem szerint csak akkor létezik, ha - könnyűzenéről beszélünk - olyan közel van a hallgatósághoz, hogy mindenki érti, ha hordoz magában egy valós szépségideált, de ugyanakkor harmóniáiban, dalszövegeiben és hangszereléseiben elgondolkoztat, kimondja mindazt, amire mindenki gondol, csak nem tudja megfogalmazni. Aki ennél előbbre megy, az éppen attól a közegtől távolodik el, amely létrehozta és útvesztőbe kerül. És még egy: mai stílusokról ma vitatkozni lehet - ítéletet mondani nehéz, kockázatos. Az értékeket csakis a jövő, az egész ismeretében lehet megítélni. Úgy, ahogy ma világosan látjuk az 1964-70 közötti évek stílusváltásait és azokra magyarázatot is tudunk adni.

- A megújhodás feltétele az újak friss kifejezésformája - vagyis az utánpótlás. Elegendőnek vagy szegényesnek érzed ezt idehaza?

- Szaporodik a szakszerűtlen hozzászólások száma. Vannak, akik úgy érzik, hogy a szakmában páran és a "nagymenők" elveszik a levegőt a feltörekvőektől, és saját pozíciójukat féltve kiszorítják őket a versenyből. A friss szelet kérők trónfosztásokat követelnek. A hazai mezőnyben nemcsak kiadó szék - egész padsorok vannak. A lehetőségeket bizonyítja, hogy minden olyan együttes, amely az elmúlt években jelentkezett, szóhoz jutott, sőt a legnépszerűbbek közé kerülhetett. Hogy az elfogadottság kevés-e vagy elegendő, erről lehetne vitatkozni, szerintem arányban van a felmutatott értékekkel. A "nagymenőket" sajnos nem fenyegeti elegendő konkurencia - sem idehaza, sem külföldön.

- Visszatérve beszélgetésünk kezdetére: mi a MIDEM és a hasonló külföldi utazások fő jelentősége?

- A különböző nyelven beszélő, eltérően gondolkodókat a zenével közelebb lehet hozni egymáshoz. Az Omega külföldi sikerei nyomán sokan böngészik a hazánkba jövő vonatok menetrendjét, sokan forgatják az autó kormányát Magyarország felé, egyre többen érdeklődnek, hogyan élnek nálunk a fiatalok; keresik a társművészetek, az irodalom, a film és a színház alkotásait. És természetesen kíváncsiak más előadókra, együttesekre. A magyar pop- és rockzene is egyfajta híd lehet a különböző - itt fogalmazzunk úgy, hogy - ízlésvilág között, és a MIDEM mindenképpen hídfőnek számít.

Bálint Péter - Megjelent a Pesti Műsor 1979. január 31-i számában

www.rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Omega !

kép

Moonspell - 1755 (2017)

2017-11-21 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Olympia, Piramis @ 1975. október 31. - FMH
Fél éves működés után, ugyanazon a helyszínen - Fővárosi Művelődési Ház -, ahol debütált, színpadra lépett a klasszikus felállású Piramis.

Tovább...
Bergendy - kislemezek 08.
A következő EP-n a Bergendy Mátray Zsuzsa táncdalénekesnőt

Tovább...
Bergendy - kislemezek 16.
A következő EP-n a Bergendy Koncz Zsuzsát kíséri egy Payer - S. Nagy

Tovább...
Bergendy - kislemezek 14.
A kislemezen a Bergendy együttes Majláth Jenőt kíséri. Majláth Jenő dalszövegíró volt, testvére, Majláth Júlia pedig zeneszerző. A szövegíró ritkán fakadt dalra,

Tovább...
Bergendy - kislemezek 09.
A következő EP-n a Bergendy két dalban Zalatnay Saroltát kíséri, két dalt pedig önállóan ad

Tovább...












Klipmánia