A 2001-ben az arizonai Tucson-ban alakult The Bled negyedik teljes albuma a Heat Fetish, megpakolva a manapság egyre szokottabb modern post-hardcore és mathcore keverék zenével. Utóbbi két lemezükről olvashattatok nálunk, a 2005-ös Found in the Flood és a 2007-es Silent Treatment-ről. Azóta majdnem feloszlottak, végül ötből három tag kilépett, Ross Ott gitáros helyére Robbie Burbidge, Mike Pedicone dobos helyére Josh Skibar és Darren Simoes helyére Brad Murray került a zenekarba...

A The Bled átalakulásával, tagcseréivel komplexebb lett, közelebb van ez az album a mathcore-hoz. Az új fiúkkal keményen tolják a szaggatott riffeket és az ezt követni képes ritmust... Még James Munoz énekes is összekapta magát, érezhetően, most már ő is sokkal jobban tolja a komplex énektémákat... A komplexitás mellett a refrénekre énekesebb, sláger-képes témákat tolnak a fiúk... A nagy, kissé európai módon kapkodó össze-visszaság helyét ilyenkor egyszerűbb és alternatívabb rockos témák foglalják el, ez szerintem mostanra a The Bled erőssége lett... és persze ez a gyengeség is, hiszen néhány dal után a dolog elég kiszámítható beüt, ha kell, ha nem... A The Bled mindig mélyen amerikai modern zenével foglalkozott, azt hiszem ezt az albumot is kizárólag az államokban lehetett elkészíteni... A dalok felépítésében mintha tolnának a konvenciókra, aztán be-be ugrik nekik, hogy el is kell adni valakinek a cuccot...

A Heat Fetish az eddigi legjobban kitalált albumuk, a legutóbbi Silent Treatment-nél fokozatokkal több témát vettek fel, de azt hiszem nem volt nehéz dolguk, hiszen az előzmények, ennek a mostanában milliónyi lemezt produkáló post-hardcore és mathcore keveréknek a második vonalát képviselték. Az új tagokkal átlépnek egy határt, a váltások, az ötletek száma mostanra nagyot emelkedett... és ez nagyon jót tesz a daloknak! Az albumon sokszor előkerülő alapvető állatias vadságú üvöltözős-kapkodós részek is jót tesznek, de a ködös lassulások sem lettek rosszabbak... Arról pedig nem ők tehetnek, hogy a műfaj ennyire telítve van és az államokból mostanában patakokban folyik a hasonló modern vadulás... Ezt az albumot érdemes megismerni! A műfaj rajongói közül nagyon nem fog senki meglepődni, de itt már szerintem a helyére került mind a két kötelezőnek látszó véglet... Mondjuk az énekes részeknél még van némi punk hatású koszos felhang, de még ez is simán belefér...

10/8.5