×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 P. Box - Kő Kövön (1983) 

Megjelent: 2010. március 06. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

bcsaba: Bencsik Sándor – többek közt a P. Box néhai gitárosa - számomra a Magyar Gitáristen. Mind előadói, mind szerzői szempontból. Samuka szerepét nehéz túlértékelni a magyar hard rock területén. Úgy játszott, olyan alázattal, olyan technikai tudással, érzelemgazdagon, ahogy senki más. Sem akkor, sem azóta. Halhatatlan klasszikusokat írt már 21 évesen a P. Mobilnak. Egy Örökmozgó, vagy egy Tűzimádó már 1973-ból! És további töméntelen mennyiségű örökzöldet később. 1980. szeptember 15-én azonban feladta élete – talán mondhatjuk - legnagyobb szakaszát, és az áhított lemez reményében megalakította Cserháti Pityivel a P. Boxot...

Almár Ákos: Megpróbálok erről a kitűnő albumról objektív, tárgyilagos kritikát írni. Nem lesz könnyű, ha rajtam múlna, itt most x sor tömény ömlengést olvashatnátok, hiszen kedvenc hazai zenekaromról, (egyik) kedvenc lemezemről és kedvenc gitárosomról van szó...

pJuan: A Pandora's Box-ot 1980-ban két ex-P. Mobil tag alapította, a gitáros Bencsik Sándor és a billentyűs Cserháti István, miután a kommunista rendszernek konspirációval sikerült elérnie, hogy az egyik legklasszikusabb, de lemezt kiadni nem tudó P. Mobil felállás megszűnjön... A Pandora's Box eredeti felállásában Varga Miklós énekelt, Szabó István dobolt és Sáfár József basszusgitározott. Ez a felállás készítette P. Box címmel a bemutatkozó albumot, ami hangszerelésében, a szintetizátorok erőltetésével és Bencsik Samu gitártémáival sokkal modernebb volt, mint a hasonló korabeli magyar rock albumok. A hazai rock életben elindult az a trend, amit nemzetközi fronton leginkább úgy tudnék szemléltetni, hogy Ritchie Blackmore pályafutását idézem meg... és a hammondos, klasszikus blues alapú hard rock, a Deep Purple hangzás helyét átvette a szintetikusabb Rainbow!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Bálint Csaba, bcsaba: Bencsik Sándor – többek közt a P. Box néhai gitárosa - számomra a Magyar Gitáristen. Mind előadói, mind szerzői szempontból. Samuka szerepét nehéz túlértékelni a magyar hard rock területén. Úgy játszott, olyan alázattal, olyan technikai tudással, érzelem-gazdagon, ahogy senki más. Sem akkor, sem azóta. Halhatatlan klasszikusokat írt már 21 évesen a P. Mobilnak. Egy Örökmozgó, vagy egy Tűzimádó már 1973-ból! És további töméntelen mennyiségű örökzöldet később. 1980. szeptember 15-én azonban feladta élete – talán mondhatjuk - legnagyobb szakaszát, és az áhított lemez reményében megalakította Cserháti Pityivel a P. Boxot...

Az első albumot, illetve annak zenei anyagát gyorsan összecsapták, hirtelen elindultak koncertezni, meglett 2-3 hónap alatt a repertoár ehhez, és azon nem változtatva egy év után feljátszották az első, nagyon útkereső albumukat. Kijelenthető: az nem sikerült jól. Hiba volt eltávolodni attól a nyers hangzástól, amiben ez a két ember jó volt korábban. Varga Miklós sem találta akkor még saját hangját, miközben Vikidál-klón próbált lenni. Koncerten egyébként sokkal jobb volt a produkció, mint az első lemezen, stúdióban.

Hanem aztán 1982 végére Varga csábító szirénhangokra hallgatva a nyugati álmot választotta, és Vikidál épp rajtvonalon volt, hogy valahová beszálljon, mivel a Dinamit 1981 végére befuccsolt, a Kugli – amiben 1982 nyarán énekelgetett – meg nem volt perspektíva egy ekkora Rockénekes Királynak. Merthogy két igazán kimagasló őstehetség, nyugaton is bármelyik zenekarban elférő rockénekesünk volt, Deák „Bill” Gyula és Vikidál Gyula. Így tehát 1982-83 fordulóján minden készen állt, hogy Samuék visszatérjenek ahhoz a száraz, agresszív, húzós rockzenéhez, amivel a P. Mobilt az egekbe lőtték a 70-es években. A három egykori Mobiltag most aztán tényleg megmutathatta, hogy kié a Nagy P. És ezzel az albummal vitán felül a P. Box lett a név (betű) jogos továbbvivője. (és ez már akkor sem jogi kérdés volt, tisztán a produkció ismerete mondatja ezt velem...)

Személyesen jobban tetszik az Ómen lemez (mint ahogy Led Zeppelinben is Presence-ista vagyok), mégis az egyértelmű, hogy ez a Nagy Klasszikus a három lemez közül, így illik újságunk Nagy Klasszikus sorozatába. Ezen vannak a nagy számok. Vágtass velem, Soha nem elég és a Zöld, a bíbor és a fekete. Álljon itt a dal története: Radics Béla - Zöld csillag című '72-es sikerszámára rímelve írta a szöveget '82 végén Csiga Sándor, a Box akkori szövegírója egy már kész dalra. A zene valamikor még az év elején íródott, Sáfár Öcsi mikor bemutatta a többieknek az új szerzeményt, azoknak nem tetszett és hónapokig nem vették elő a témát...

1982. IX. 19-én a Budai Ifjúsági Parkban a koncert előtt kamu-angollal még Varga Miklóssal már játszották a dalt, de csak Radics októberi halála után írták meg a végleges verziót, akkor már Vikidál Gyula hangadottságaira szabva, és 1983 elején kislemezen is megjelent a szám egy kicsit más változatban. Ezután elmaradhatatlan repertoárdarab lett minden P. Box koncerten. '87-ben Samuka örökre letette a gitárt, és elfoglalta helyét Radics mellett az égi rockzenekarban. A szám azonban tovább élte életét. A Bencsik Sándor emlékzenekar Kékesivel és Tunyóval már a '90-es évek fordulóján műsorra vette, majd 1995. május 1-én a Petőfi Csarnokban a P. Mobil által szervezett Bencsik Sándor emlékkoncerten a négy tenor (Vikidál, Tunyó, Varga és Bill), Samuka zenekarainak énekesei közösen énekelték a dalt egy plusz versszakkal kiegészítve Bencsik Samura utalva.

2001. X. 14-én az újjáalakult P. Box koncertjén volt szerencsém részt venni, Sáfár "Öcsi" "Dödöle" Józsi volt a meghívott hangmérnök és a TRB cuccán játszott a zenekar, a keverőpulton az előző TRB buli szetlistája még rajta volt. Ezt nézegetve egyszer csak Dödi hirtelen megveregette a saját vállát, majd kezet fogott magával és gratulált önmagának, mivel felfedezte a Zöld, a bíbor és a feketét a papíron. Hát igen. Manapság négy nagy zenekar (P. Box, Bill, TRB és a Mobil) és megszámlálhatatlan amatőr játssza a számot, pedig annak idején majdnem elkallódott, mivel a többiek túl lazának tartották.

Nem venném sorra az összes dalt, a lemez nagyon egységes, mégis sokszínű, igazi klasszis hard-rock album. Az egyik legjobb valaha volt magyar rocklemez.



Almár Ákos (Medium zenekar): Megpróbálok erről a kitűnő albumról objektív, tárgyilagos kritikát írni. Nem lesz könnyű, ha rajtam múlna, itt most x sor tömény ömlengést olvashatnátok, hiszen kedvenc hazai zenekaromról, (egyik) kedvenc lemezemről és kedvenc gitárosomról van szó...

Egy 27 évvel ezelőtti emlék: a tévé egyik zenei műsorában („A folytatásban ismét egészen más...”) egyszer csak megjelent a Roosevelt téri gyepen a Pandora’s Box legénysége Vikidál Gyulával az élen, és egy új dalt játszottak Radics Béla emlékére. Egy (ide most tetszőleges káromkodós pozitív jelző beilleszthető) jó dalt. Látszott, hogy ez a formáció csodákra képes...

Az első, 82-ben megjelent nagylemez, bár szeretem nagyon, nem vált kedvencemmé, egyszerűen nem nekem szólt. Viszont utána Varga Miklós nemzetközi lehetőségek miatt elhagyta a zenekart, és a helyére érkező Vikidál Gyula által képviselt vonallal már sokkal jobban tudtam azonosulni. A zene sokkal keményebb lett, a P. Mobil hangzásvilága felé kezdett közelíteni, ami nem meglepő, tekintve, hogy immár három ex-Mobil tag is a P. Box sorait erősítette (állítólag Sáfár Öcsinek ez már nem igazán tetszett, a lemez után távozott is). Bencsik Sándor gitárhangzása jóval dögösebb, harapósabb lett, Cserháti István billentyűi jóval hátrébb kerültek, és kevesebb a szintetizátor, inkább az orgona szól. Sáfár József basszusjátéka egyéni, azonnal megismerhető, Vikidál pedig szerintem ekkoriban volt csúcsformában.

Az albumot nyitó Soha nem elég az egyik kedvencem. Bár alapvetően hagyományos hard rock dal, mégis megjelennek benne a heavy metal (akkori) új hullámának bizonyos jegyei (például a galoppozós gitár). Az Ingajáratban misztikus billentyűk és kőkemény gitárok váltogatják egymást. Szenzációs. A Maradj a vonalban kicsit visszafogottabb, legalábbis az előző két dalhoz képest. Gyönyörű, ahogy a szólóban a gitár és az orgona egymásnak adja oda-vissza a stafétabotot.

Újabb misztikus dal, Fantomlány, csak a refrénnél keményedik be. Megmondom őszintén, ezt a dalt kevésbé szeretem (jobban tetszik, ahogy 2002-ben a Reményre ítélve albumra tették fel Pityiék). A lemez alapvetően komor hangulatát az A oldalt záró Valami rock’n’roll oldja, címéhez méltóan.

A B oldalt a zenekar (méltán) legismertebb dala, a korábban már említett A zöld, a bíbor és a fekete nyitja, erről azt hiszem, nem sok újat lehet írni, zseniális dal. Annyi megjegyzésem lenne csak, hogy korábban megjelent kislemezen a Valami Rock’n’Rollal együtt, és őszintén szólva az a változat nekem jobban tetszik. Igaz, nem nagy a különbség, de valahogy az mégis húzósabbra sikerült. Az Engedj lassú dal, Pityi zongorajátékával támogatva. A szólóban Samu gitárja valósággal szárnyal. A lemez mélypontja szerintem Az ideges című dal, igazából nem is értem. Jó a gitárriff, főleg alatta a basszusgitár, meg Pityi rövid orgonaszólója. De a szöveggel nagyon nem tudok mit kezdeni. És ami még furcsább, Samu gitárszólójával sem. Látszólag céltalanul teker, érthetetlen, mert rá sose volt ez jellemző (persze annak idején, 13 évesen bírtam ezt a virgázást nagyon). A dal befejezése pedig kifejezetten szörnyű, ennek azonban lehet, hogy az volt a célja, hogy utána kellemes kontraszt legyen a záródal, a Vágtass velem, amely a másik kedvencem. Samu gitártémája gyönyörű (annyira, hogy még az se zavar, hogy valójában nincs is benne külön gitárszóló), Pityi ízlésesen halkan teszi alá az orgonaszőnyeget, Vikidál meg iszonyatos erővel, de mégis érzéssel énekel. Zseniális befejezése a lemeznek.

Talán már említettem, hogy imádom ezt a lemezt... Ennek megvannak persze a személyes okai is (mindig is kellemes nosztalgiával gondolok vissza arra a 83-as évre, amikor megjelent, viszont a következő év kissé mélypont volt az életemben, akkor pedig lelki támaszt nyújtott ez a zene), de azért azt hiszem, elfogultság nélkül is kijelenthető, hogy egy kitűnő albumot hoztak össze Samuék.



pJuan: A Pandora's Box-ot 1980-ban két ex-P. Mobil tag alapította, a gitáros Bencsik Sándor és a billentyűs Cserháti István, miután a kommunista rendszernek konspirációval sikerült elérnie, hogy az egyik legklasszikusabb, de lemezt kiadni nem tudó P. Mobil felállás megszűnjön... A Pandora's Box eredeti felállásában Varga Miklós énekelt, Szabó István dobolt és Sáfár József basszusgitározott. Ez a felállás készítette P. Box címmel a bemutatkozó albumot, ami hangszerelésében, a szintetizátorok erőltetésével és Bencsik Samu gitártémáival sokkal modernebb volt, mint a hasonló korabeli magyar rock albumok. A hazai rock életben elindult az a trend, amit nemzetközi fronton leginkább úgy tudnék szemléltetni, hogy Ritchie Blackmore pályafutását idézem meg... és a hammondos, klasszikus blues alapú hard rock, a Deep Purple hangzás helyét átvette a szintetikusabb Rainbow!

1983-ban, a szintén ex-P. Mobilos Vikidál Gyula lett a P. Box énekese, aki a időközben megjárta a Dinamitot. 1983-ban ez a felállás rögzítette a Kő Kövön albumot! A zenekar a második lemezével egy időben nagyon népszerű lett, hiszen 1983-ban mutatták be az István, a király című rockoperát, amiben Vikidálból Koppány lett (Varga Miklós-ból pedig a címszereplő). A koncerteken is műsorra kerültek a rockopera Koppány-os dalai...

De ennek az albumnak semmi köze Koppányhoz és a rockoperához. A nyolcvanas éveknek ez az egyik legfontosabb hazai rock albuma, azzal együtt, hogy a hangzását túl szárazra és mesterkéltre vették (ami hangzás amúgy szintén nemzetközileg is megjelent). A stúdió technika akkoriban nagy átalakuláson ment keresztül, aminek ez a modern és száraz rock hangzás lett az eredménye. A Kő kövön album hangzása így mai füllel nem túl felemelő, keverésében sokszor hátrébb tették a kelleténél Cserháti és Bencsik játékát, a ritmus, a gitár és billentyűs témák így a semmiben úszkálónak tűnnek... Samu nagyságát jelzi, hogy ebben a lagymatagra, energiától mentesre kevert hangzásban is erőteljesek tudtak maradni a riffjei! Az albumon, nemzetközi mércével is modernnek és kreatívnak mondható felfogásban tudott gitározni! Samu hard rockjából így lett, hazánkban elsőként heavy rock!

Az album hangzását elsősorban Vikidál - amúgy zseniális - hangjához idomították! Vikidál akkoriban szerintem a legfontosabb magyar rock énekes volt, vagy legalábbis a kommunista rendszer biztosan ezt a célt tűzte ki vele kapcsolatban. Ez volt az az album, amin ez meg is valósulhatott... A zenét olyanra keverték, mintha csak Vikidál aláfestése lenne... Ezzel együtt, Vikidál fantasztikusan énekli végig az albumot! Ősi energiákat közvetít hangjával, ösztönből és erőből jönnek az énektémái... de érezhetően technikailag, légzésében, átgondoltságában is sokat fejlődött erre az albumra... Vikidál hangja végig zseniális, minden dalban rendkívüli... Ezzel az albummal valóban ő lett a korszak legfontosabb rock hangja!

Három kemény dal adja a gerincét a Kő kövön-nek. A nyitó, abban a korszakban nagyon modern galoppos gitártémának számító riffre épített Soha nem elég, a bakelit első oldalát záró Valami rock and roll és a záró Vágtass velem... Kulcs dal még a bakelit kiadás B oldalát nyitó A zöld, a bíbor és a fekete, ami az 1982. október 18-án elhunyt Radics Bélának állít emléket...

Bencsik Sándor volt szerintem a legkreatívabb, legigényesebb, legjobb magyar gitáros! Rendelkezett egyéni dallamvilággal, koncerteken a szólóiban megjelent az a neo-klasszikus íz, amit nemzetközileg akkoriban Ritchie Blackmore is használt. Ezen az albumon leginkább Vikidál mögé rakták a játékát, élőben viszont nagyon energikus és erőteljes tudott lenni! Tisztán és robbanékonyan tudta a dalokat színpadra vinni! Sajnos nem jelent meg koncert albumuk, de az első két P. Box lemez cd-s újrakiadására felkerült néhány kalóz felvételnél jobb minőségű koncert dal, amiből kiderülhet bárki számára, hogy Samu mekkora gitáros volt! Ezen az albumon leginkább Az ideges című dal hosszabb instrumentális részében tűnhet ki, hogy mennyire kreatívak voltak Cserhátival közösen!

A sorozatom egyik célja, hogy mai füllel és tudással elemezzem a régi, etalonnak ítélt albumokat. A Vikidál-ról ma már ismert tények, a kommunista rendszert kiszolgáló meggyőződésből (és nyilván karrier építésből) jelentés fényében, így utólag sok dal egészen furcsa érzést bír kelteni bennem... A Soha nem elég szövege például ilyen... Mindig furcsának tűnt a Nézz körül, és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül, és válassz! Tudnod kell, ki vagy...! Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz, És akárhogy szétszakadsz... Soha nem elég! szövegű dal... Nyilván akkoriban mást jelentett, mint most, de így utólag már elég élesen tudnám értelmezni is, ha akarnám...

Így utólag ugyancsak rendkívül furcsának tűnik, ahogy a kommunista rendszert önként kiszolgáló Vikidál énekel a A Zöld, A Bíbor És A Feketé-ben , a rendszerben bedarált, lemezt kiadni nem tudó és ezért alkoholba menekülő zseniális gitárosról, Radics Béláról. A dolog olyan éleket hordoz mai ésszel, amit le sem tudok írni... könnycsepp gyűlik a szememben, annyira felkavar... Ezzel együtt is ez marad az egyik legfontosabb rock balladának a magyar rock történetében... csak a szájíz már sokkal keserűbb...

Tudom, nagyon sok olyan rockzenészt hívhatunk itthon legendának manapság, akik így vagy úgy, kicsit vagy nagyon, pár sor kihúzásával, vagy akár egy orosznak hangzó Léna című dallal, pár lépéssel vagy egy életművel, de lefeküdtek a kommunista elvtársak cenzúrázott, felügyelt, elnyomó és nagyon káros gondolkodást tükröző rendszerének, ezért nem akarom Vikidált sem megkövezni... Éltem akkor, tudom, hogy nehéz volt nemet mondani... a karrier és pénz akkor is nagy úr volt, márpedig nem volt egyik sem, ha valaki nem úgy viselkedett, ahogy a kultúráért felelős, hozzá nem értő, de nagyon ravasz és nagyon jól konspiráló kommunista marhák elvárták. De el kell fogadni mindenkinek, politika (ha kultúrpolitikáról is van szó) már csak olyan műfaj, hogy akik tönkre teszik az országot, és akik segítenek ezt elfogadtatni, karámban tartani a gondolatokat, azoknak egy szabadabb világ érkezésekor lakolniuk kell a tetteikért! Ha másként nem, hát a rajongók keserű szavaival... Én Vikidál rajongó voltam a P. Mobil-P. Box-os időkben. Életem első igazán nagy berúgása is egy pesterzsébeti P. Box koncerthez fűződő ködös sztori... De ma már ezt, az amúgy még manapság is kiváló lemezt is sokkal keserűbb szájízzel tudom csak meghallgatni... Nekem ma már mást jelent a Legyen a tiéd minden ami szép; Legyen a tiéd minden régi kép; Oldozd el a szívem, látnod kell, hogy sír; Csak engedj, kérlek engedj el... szöveg Vikidál szájából, mint a nyolcvanas években... Ma már fáj ezt az albumot meghallgatni, csak Samuka és Pityi emléke és Sáfár József és Szabó István fantasztikus játéka miatt tudok mégis pozitívan írni róla...




Track lista:

01. Soha nem elég - 4:09
02. Ingajárat - 3:48
03. Maradj a vonalban - 3:45
04. Fantom lány - 4:49
05. Valami rock and roll - 3:31
06. A zöld, a bíbor és a fekete - 3:48
07. Engedj! - 5:10
08. Az ideges - 5:46
09. Vágtass velem! (Kő kövön...) - 4:33

Közreműködő zenészek:

Vikidál Gyula – ének
Bencsik Sándor (RIP) – gitár
Cserháti István (RIP) – billentyűs hangszerek
Sáfár József – basszusgitár
Szabó István (Interjú: 1. rész, 2. rész, 3. rész) – dob, ütőhangszerek

Lemezeik:

1981 - P. Box
1983 - Kő kövön
1985 - Ómen
2002 - Reményre ítélve
2005 - Pangea
2010 - ős-Pandora's Box 2010 (Sáfár József és Szabó István együttesének albuma)
2013 - ős-Pandora's Box - Bekötött szemmel (a 2010-es album újrakiadása)

Kislemezek:
1981 - Halálkatlan - A bolond (-2-)
1982 - A zöld, a bibor és a fekete - Valami rock and roll
2001 - Újra nyitva (négy számos maxi)

Kapcsolódó cikkek:
Metal Company (A dongó, Szép társaság, 1987)
P. Box - Vikidállal (1982, PM)
Interjú Sáfár (Öcsi, Dödöle) Józseffel: első, második, harmadik, negyedik rész (2011)
Vikidál Gyula - Maradsz, aki voltál (1990)
Interjú Vikidál Gyulával, a Rock Színház legújabb tagjával (1987, Képes7)
Rajtol a P. S. (Postscriptum) Band (PM 1982)
A Safari (PM cikk 1984)
Bencsik Sándor utca
Interjú Pálmai Zoltánnal (harmadik rész: P.Box)

Kiadó:
Hungaroton-Start
Honlap:
debreceni P. Box.hu
Ős-P. Box - facebook


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

P. Box - Cserháti 60

2014-05-13 18:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia