Bollók Csaba: Ez a koncertlemez kitűnően dokumentálja, miért is volt az Omega a hetvenes évek egyik legnépszerűbb együttese idehaza. Jól ráéreztek ekkortájt divatos „space-rock” világra (ki volt előbb, a tyúk vagy a Pink Floyd?!) és 1976 és 1979 között adták ki pályafutásuk talán három legmeghatározóbb lemezét (Időrabló - Csillagok útján – Gammapolis). Ezeken hosszú, kidolgozott hangszerszólók jellemezték a dalokat, a hangzás gyakran a lebegés érzését keltette, ehhez igazodtak a hétköznapi világtól elrugaszkodó, fantáziáló szövegek. A stílusválasztás telitalálatnak bizonyult, itt tudott leginkább kibontakozni az úgynevezett „Omega-hangzás”. A koncerteken mindezt jól kiegészítette a profi látványtechnika (lézer, füst, űrjelmezek). Ezt a korszakot összegzi az 1978 őszén, Kisstadionban rögzített album (a cím abból adódik, hogy csak 1979-ben jelent meg).

bcsaba: Az Omega ügyes középszerű zenekar. Nagyon jók abban, hogy hiányosságaikat takarva hogyan tudják előnyeiket domborítani. S teszik ezt szerethető módon. Hiányosságuk, hogy hangszeresen szerintem max a ritmusszekció átlagon felüli, de egy Elefántnak nincs helye egyéniben a Magyar Gitáros Legendák közt, Benkő Laci aranyos csávó, és hatalmas sztorizsák, de billentyűs részeit bárki lejátssza kb három évnyi zongoralecke után, Meczky pedig mint énekes értékelhetetlen...

pJuan: Az 1962-ben alakult Omega 1976-1979 közötti Space rock-korszaka volt nemzetközileg a legsikeresebb a hazai rock életében! Akkoriban, a hetvenes évek elején a nagyvilágban is ez a műfaj kezdte meg rövid uralkodását... A hangszeres, világítási és egyéb technológi fejlődés, a szintetizátorok megjelenése a progresszív rock zenében akkoriban futott a csúcsra! A Pink Floyd például 1973-ban, a Dark Side of the Moon-nal a legmagasabb csúcsra jutott! Az Omega is nagy változáson ment keresztül, ők lettek a keleti blokk legjobb space rock zenekara! Nevük már sokkal korábban kijutott az országból, de space rock zenéjükkel tartós, máig kitartó nemzetközi elismerést is tudtak szerezni! Ennek a korszaknak az egyik legfontosabb, etalon albuma ez a szeptember 8-9-i Kisstadion-beli koncertjén készült felvétel!

Bollók Csaba: Ez a koncertlemez kitűnően dokumentálja, miért is volt az Omega a hetvenes évek egyik legnépszerűbb együttese idehaza. Jól ráéreztek ekkortájt divatos „space-rock” világra (ki volt előbb, a tyúk vagy a Pink Floyd?!) és 1976 és 1979 között adták ki pályafutásuk talán három legmeghatározóbb lemezét (Időrabló - Csillagok útján – Gammapolis). Ezeken hosszú, kidolgozott hangszerszólók jellemezték a dalokat, a hangzás gyakran a lebegés érzését keltette, ehhez igazodtak a hétköznapi világtól elrugaszkodó, fantáziáló szövegek. A stílusválasztás telitalálatnak bizonyult, itt tudott leginkább kibontakozni az úgynevezett „Omega-hangzás”. A koncerteken mindezt jól kiegészítette a profi látványtechnika (lézer, füst, űrjelmezek). Ezt a korszakot összegzi az 1978 őszén, Kisstadionban rögzített album (a cím abból adódik, hogy csak 1979-ben jelent meg).

Annyiban is különleges ez a lemez, hogy egy dal kivételével (Nem tudom a neved), csak az űr-rock lemezek dalai szerepelnek rajta, nyoma sincs a szokásos - nosztalgiázó Presser daloknak. (Bár elképzelhető, hogy ezek is elhangzottak, de a korabeli bootlegeken sincs nyomuk). Az anyag zeneileg jól szól, maga a felvétel azonban nem, nagyon sok helyen a számok alatt is folyamatosan hallatszik a közönségzaj és a bekiabálások időnként a zenét is elnyomják.

Az első szám, a Sze-Vosztok kifejezetten erre az alkalomra íródott instrumentális darab, később sem jelent meg sehol. A Nem tudom a nevedben Benkő csúcsra járatja szintetizátorait, ő a dal abszolút főszereplője. Az ezt követő Léna-Start-Napot hoztam csillagot „űregyveleg” ekkortájt vált a koncertek szerves részévé, ezt megelőzően (és 2006-2007-ben) külön játszották a Lénát és a teljes Időrabló-kompozíciót. Az Ezüst eső és az Őrültek órája ekkor még friss anyag (ekkoriban jelent meg a Gammapolis idehaza). Az Őrültek órájában ekkor még nincs benne a későbbi magyar Himnusz-betét, ez csak 1994-től válik rendszeressé (nyilván az akkori közegben ez nemkívánatos felhangokat vetett volna fel). A Csillagok útján című számban közreműködnek az akkor induló (és az Omegának köszönhetően a „odafent” is szalonképessé váló) Hobo Blues Band gitárosai, Szénich János és Kőrösi József, valamit a basszusgitáros Póka Egon. A dal a vendégzenészek játékával egy 11 perces, feszes, kemény jammeléssé alakul, szerintem ez a lemez legjobb száma (az 1994-es első Népstadionban ezt a verziót alapul véve játszotta a dalt a Molnár – Szekeres - Klaus Meine gitártrió). A lemezt a Metamorfózis II - Finálé dalpáros zárja (a Csillagok útján lemezhez hasonlóan), majd ráadásként még elhangzik a Metamorfózis I. című darab, amely ezután ki is kopik a repertoárból.

Ez az albumuk az egyetlen élő anyag, amely még Németországban is megjelent. A számlista azonos, néhány dalhoz azonban a keverés során a stúdióban (!) Kóbor felénekelte az angol szövegeket is, így a végeredmény egy furcsa (és eléggé mesterkélt hangzású) angol-magyar hibrid lett. Ez már csak azért is érthetetlen, mert az ebben az időszakban külföldön adott koncerteken is rendszeresen magyarul énekeltek, így nem lett volna zavaró, ha a német vásárló a lemezen is ezt hallja vissza. A CD-korszakban mindkét változat megjelent az új hordozón is, manapság sajnos már egyik sem kapható.

Bálint Csaba - bcsaba www.rockmuzeum.ini.hu: Az Omega ügyes középszerű zenekar. Nagyon jók abban, hogy hiányosságaikat takarva hogyan tudják előnyeiket domborítani. S teszik ezt szerethető módon. Hiányosságuk, hogy hangszeresen szerintem max a ritmusszekció átlagon felüli, de egy Elefántnak nincs helye egyéniben a Magyar Gitáros Legendák közt, Benkő Laci aranyos csávó, és hatalmas sztorizsák, de billentyűs részeit bárki lejátssza kb három évnyi zongoralecke után, Meczky pedig mint énekes értékelhetetlen...

De ez a cikk a Legendáról szól, és ha a fenti tételek igazak, akkor annál érdekesebb a jelenség, hogy az Omega hogyan tudott mindezek ellenére tartósan, korszakokon keresztül az élvonalban maradni. Most azon kívül, hogy az Átkosban – ha nem is segítették egyértelműen – de nem nyomták el a zenekart. Szóval van valami ennek az öt embernek az összességében, ami megkerülhetetlenné teszi őket, és ezt tisztelni kell. Gondoljunk csak arra, hogy lassan már a Nemzeti Kulturális Örökség része, hamarost az Unesco fogja felcímkézni őket, és nem tiszteletlen újságunk e cikkel...

Nem tudom a titkot, ők tudják. Hát lássuk ennek fényében ezt a lemezt... A lemez számomra legnagyobb erénye, hogy koncertlemez. Az első magyar koncertlemez a Metró - Egy este a Metró Klubbban c. darabja volt, ami szerintem a metró munkásságának csúcsa volt. A második viszont rögtön az Omega 1972-es új – és azóta is tartó – felállásának debüt-albuma, az Élő Omega, mely legnagyobb kedvencem a zenekartól. (Meg fogom dumálni a kollégákat, hogy e sorozat keretei közt írjunk arról is). És tulajdonképpen, ha így végiggondolom, ez a harmadik a sorban, és megint Omega. Azért ez jelent valamit. Meg az is jelez, hogy jó koncertzenekar volt az Omega, hogy eszetlen mennyiségű koncertet nyomtak a nyugati világban. Főleg NSZK, de Svájc, Hollandia, Ausztria is. Sőt ez az album megjelent angol szövegű ráénekléssel is.

Mondjuk pont ez az angol szöveg-ráéneklés teszi gyanúsabbá az Omega koncertlemezeket, melyeket a 90-es évektől már biztosan szétstúdióztak, rávettek, de azt hiszem ez már a 70-es években elkezdődhetett. Szóval azért nem teljesen koncertlemez ez az album, én inkább Best of Közép-hetvenes éveknek fogom fel. És tényleg rajta van a korszak összes sikerszáma, köztük legnagyobb Omega-kedvencem, a Nem Tudom a neved.

Ez az Omega űr-rock korszaka. Ennek megfelelően széles, lassú hömpölygős Solarisos, sci-fis lebegések, hangulatok vannak a lemezen. Már ahogy beúszunk a lemez első perceiben, tiszta Pink Floyd. Benkő szintetizátor orgiája – a fent említett főtételnek megfelelően – simán elfedi a játéktechnikai hiányosságokat. Sőt akkoriban ez utánozhatatlan volt, hisz nem volt a többi zenekarnak ehhez megfelelő hangszerparkja. A tág terek jól jellemzik az Omegát mind zeneileg, mind mozgástérben. Nagyon jó lenyomat ez a lemez az Omega akkori jelenéről.

A dalok ugyan hosszabbak, mint a korszak elvárásai 1979-ben, kicsit túlhordott a stílus ekkorra, ne feledjük 1979-re már sorakozik a HBB, a Beatrice, és az Edda is rajtvonalon van, hogy elvágja a szauruszok (Omega, sőt Piramis) sikereinek fonalát. Imádom az Éjféli koncertet, azt a basszustémát tanítani kellene általános iskolában a gyerekeknek zene (-ének...) órán. Mihály Tomi jó dalíró és hangszeres. A kvazárok, pulzáló napok, üstökösök között azért egy-egy „rockosabb” darab is bekerült a programba, nem lehet végig révedezni, ilyen az Őrültek órája például. Nagyon érdekes az album zárása a hosszas tapssal. Ennyi tapsot nem szoktak hagyni koncertlemezek végén. Kicsit öntömjénező húzás, de hatásos. Kérünk még...

pJuan: Az 1962-ben alakult Omega 1976-1979 közötti Space rock-korszaka volt nemzetközileg a legsikeresebb a hazai rock életében! Akkoriban, a hetvenes évek elején a nagyvilágban is ez a műfaj kezdte meg rövid uralkodását... A hangszeres, világítási és egyéb technológia fejlődés, a szintetizátorok megjelenése a progresszív rock zenében akkoriban futott a csúcsra! A Pink Floyd például 1973-ban, a Dark Side of the Moon-nal a legmagasabb csúcsra jutott! Az Omega is nagy változáson ment keresztül, ők lettek a keleti blokk legjobb space rock zenekara! Nevük már sokkal korábban kijutott az országból, de space rock zenéjükkel tartós, máig kitartó nemzetközi elismerést is tudtak szerezni! Ennek a korszaknak az egyik legfontosabb, etalon albuma ez a szeptember 8-9-i Kisstadion-beli koncertjén készült felvétel!

Az 1962-67 közötti amatőr évek, majd az 1967-1971 közötti beat-korszak, illetve az 1971-1975 közötti útkereső hard rock korszak után jutott el 1976-ban, a közben tagokat váltó, zeneileg teljesen átalakult Omega a space rockhoz! A dalokat uralni kezdte Benkő László billentyűs, aki hangszereinek legnagyobb hazai mesterévé vált akkoriban! Kialakult az az egyedi, csak rájuk jellemző dallamvilág, ami a szintetikában lebegő zenével, fantáziáló szövegeivel a keleti blokk csúcsára vezette a zenekart!

Az itthon 1977-ben megjelent Időrabló-t (Time Robber) világszerte 1,5 millió példányban adták el, ezzel ez lett minden idők legsikeresebb magyar lemeze. 1978-ban a Csillagok útján (Skyrover) volt a space rock időszak második lemeze, ami a második legsikeresebb Omega-album, és egyben magyar zenei album. Az 1979-es Gammapolis a space rock időszak harmadik és egyben utolsó darabja volt, 650.000 itthon eladott példányával a legsikeresebb zenei lemez Magyarországon. A három albumról csak a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel lehet beszélni, hiszen ezek a hatalmas eladási számok nem véletlenek! Óriási munka van abban is, ahogy az akkoriban korszerűnek mondható, de teljesen egyedi zenéjükhöz megtalálták a tökéletesen megfelelő nagyságrendű külsőségeket is... Magyar zenekar soha többet nem volt olyan látványos, mint akkoriban az Omega!

Ez a szeptember 8-9-i Kisstadion-beli koncerteken készült élő anyag a legfontosabb koncert lenyomata ennek, a Magyar rock zene legsikeresebb időszakának számító korszaknak! Azt is le kell írnom, hogy az album space-prog. rock szempontból hihetetlenül jó, sok szempontból nemzetközileg is megállja a helyét! Bármely, a műfaj szempontjából nagyágyúnak számító zenekar albuma mellett megáll... legyen az akár egy Pink Floyd album is... És még kiállta az idő vas fogát is, bár a hangzása ma már kissé elavultnak és mesterkéltnek tűnik... Most, a megjelenés után 31 évvel hallgatva is nagyszerűnek tűnik az akkori műsoruk!

Bár nem tartom magam Kóbor János énekes hívének, de úgy gondolom, hogy ebben a korszakban teljes mértékben megtalálta önmagát! Az érezhetően beat hatású melódiái azonnal megragadnak, pedig szerintem nem igazán akart slágeres lenni velük... és pont ettől volt igazán érdekes! Ráadásul a zenei világhoz tökéletesen illeszkedő szövegek született, érdemes akár csak ezeket a verseket külön is elolvasni! Molnár György gitáros nem akart folyamatosan vezető szerepet magának ezekben a dalokban, de nagyon fontos szerep jut hangszerének! Fogalmazhatnék úgy is, hogy játéka, odaadása, blues orientációja miatt, méltán nevezhetném őt a Magyar David Gilmour-nak! Nem mondanék nagyot vele! A dalok ritmikailag, Mihály Tamás basszer-énekes és Debreczeni Ferenc dobos kezében attól annyira nagyszerűek, hogy tökéletesen természetesnek tűnnek a vezérmotívumok vagy szólók alatt!

A korszak legfontosabb alakja Benkő László volt! Elsősorban az ő kreativitása, komolyzenéhez is kikacsintó billentyűs futamai repítették a zenekart a csúcsra! Ezen a koncert lemezen szinte minden dal fontos! A hosszabb dalok jelentős része a billentyűkre épített kompozíciókról szólt! Kivétel a majd 12 perces, közepén hosszú improvizált gitárszólóval kiadott Csillagok útján című dal, ahol a gitár-centrikusságban kisegítette a csapatot a HBB-ből Póka Egon, Szénich János és Kőrös József! Illetve kilóg az eredetileg szintén a Csillagok útján lemezen megjelent, de zeneileg inkább a régi beat korszakra utaló Léna, illetve a rockosabb Őrültek órája!

Sajnos rövid volt ez a korszak... Mint látjátok, csupán három stúdió album és ez a koncert kiadvány született space rock zenével, aztán a nemzetközi trend lefutásával együtt, az Omega is átalakult... és hosszú (1980-1987) útkeresési időszaka kezdődött... A következő stúdió albumként, 1981-ben megjelent Az arc album már modernebb és rockosabb akart lenni... A mai napig nem értem, hogy miért nem térnek ide, a tiszta space rockhoz vissza! Itt minden a helyén volt! Érezhetően, egyedül ebben a korszakban érezte mindenki a zenekarban a helyén magát...