Omega (PM 82) 

Megjelent: 2010. február 10. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

Gigászi piros transzparensek köszönnek ránk megállókban, oszlopokról, város, sőt országszerte: az Omega a Budapest Sportcsarnokban november 11-15 között. Csak itt és csak most, jó két év után. Húszéves jubileumát üli a patinás sztárcsapat (nevük összeforrt a beat- és a rocknemzedékkel), úgyis mondhatni, a magyar rock doyenje - hisz a műfaj jelenségei közül ily régóta csak ők menetelnek együtt. Címoldalunk szimbólum is lehet: náluk erős konzolok tartják össze a "kristályszerkezetet".

Bár akadnak kétkedők, az Omega kultusza semmit sem csappant az idők során, sőt újabb generációk csatlakoznak az érdeklődő tömeghez. Érthető, hogy Kóbor Jánosék nagy elánnal készülnek az újbóli szemtől szembe találkozásra, hiszen pályafutásuk során mindig is élményszámba menő, látványos koncertekkel örvendeztették meg rajongóikat, s ezt most se adják alább. Az idők változását jelzi viszont, hogy új a helyszín: a klasszikus és szép emlékű Kisstadionból az impozáns sportpalotába léptek át, ide koncentrálva az ország figyelmét. A koncertek exkluzivitását tovább növeli, hogy Jancsó Miklóst és Hernádi Gyulát, a nemzetközi hírű filmrendezőt, illetve írót kérték föl a keretjáték megkomponálására. Jancsóék nagy örömmel fogadták az invitálást, annál is inkább, mert a bemutatók egy játékfilm pillérei lesznek. Hatalmas teraszos rendszerű színpadkomplexumot ácsolna az ovális aréna hosszabbik frontjára, amely kagylószerűen magába öleli a szemközti tribünöket. Mint Benkő László elmondta: a jobb, testközelibb látószöget kívánják segíteni ezzel, s akusztikailag is hatásosabbnak tűnik ez a megoldás. Nagy létszámú statisztéria növeli majd a színpadkép mozgalmasságát, a látványterv meglepetései azonban a koncerthét kezdetéig alakulnak, formálódnak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A hangversenyek főszereplője mégiscsak a zene. Bár az időpont jubileumi, mégsem nosztalgia a mottó, a kompozíciók kiválasztása az előretekintés jegyében fogant. Nemrég fejezték be a hűvösvölgyi stúdiójukban az Omega XI. album munkálatait (az MHV szinte példátlan gyorsasággal a premier napjára megjelenteti) - ez, és a tavalyi Arc zenei anyaga a fő vonulat, a képi áttűnésekben pedig Benkő László - Lexikon című synthesizer lemezének tételei hangzanak föl, funkcionálisan szolgálva az előadást. Az utóbbi két album már ismerősen cseng, de az Omega XI. igazi premiernek számít, s szövegeiben is meglepetéseket tartogat. Egy határozottan politikus Omega szólal meg rajta, a második világháború óta fegyverropogás nélküli, mindössze Három csendes napról, a Hatalom színházáról, a Kenyér és információ szerves összefüggéséről meditálva.

"Sülyi Péter eddigi legjobb, legkiforrottabb verseivel dolgozhattunk - mondja Benkő László -, bár tematikusan elszakadtunk a space-rocktól, hangszerelésben mégis ennek a világnak jellemző effektusaival, tónusaival operálunk, ahogyan a hangszerkezelési metódus is sajátosan Omega maradt. Alapvető lírai dallamfűzéseinket is átmentettük, csak fokozottabb tempóval, dinamikusabb háttérrel. Pironkodás nélkül vállaljuk romantikus alkatunkat - meggyőződésem, hogy sokkal többen vannak hozzánk hasonlóak, mint ahányan be merik vallani - nem tudom, mi szégyellni való volna ezen. Igaz, az évek során gyakorta küzdöttünk önmagunkkal, nehogy túltengjen a sok lírai melódia - az alaphangzás azonban egy csapásra megoldást hozott."

Bár túlnyomórészt újdonságokra épül a gálasorozat, azért azoknak se kell csalódniuk, akik az Omega "klasszikusokat" várják: ismerve a koncertek lélektanát, a jubiláns quintett a fináléban ezek közül is felidézi a legfontosabbakat, mintegy születésnapi gesztusként a közönség és önmaguk örömére.

Fábián Tibor (megjelent a Pesti Műsor 1982. november 10-i számában)

www.rockmuzeum.ini.hu (2010.02.10.)

rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Omega (PM 1979)

2010-04-27 12:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia