×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Jorn - Lonely Are The Brave (2008, Dionysosrising) 

Megjelent: 2010. január 12. kedd 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

A gimnáziumban mindig jókat mulattam magamban azon, amikor irodalom órán a verselemzés és vele együtt a szaktanár hirtelen elrugaszkodott a realitástól, hülyeségek taglalásába kezdett és elkövette az eröltetett belemagyarázás minősített esetét. Pl. valahogy így: " ...Sem utódja, sem boldog őse" - Adynak ez a verse első olvasatra önreflexió, de a költemény értelmezésének mélyebb, de még megengedhető szintje, hogy mindez profétikus hangulatú (Adytól ez nem állt messze - lásd sámántudata) és napjaink legnagyobb rockénekesének belső vivódásaira utalt vele.

Jorn Lande valóban üstökösként, a saját tehetségének és adottságainak köszönhetően robbant be a heavy metal világába, így érthető az "utódja", "őse", "ismerőse" cimkéktől való elhatárolódása (nem vagyok senkinek). Amit pedig a norvég énekes, nevével azonos bemutatkozó albumán, az Ark-ban, illetve a Beyond Twilight - The Devils Hall Of The Fame lemezén alkotott, azt nem lehet pontosabban megfogalmazni a költő szavainál: " ...Fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces messze fény"



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az analógiákat külön nem is érdemes boncolgatni. Aki nem ezt érezte ki a korai Jorn anyagokból, az valamit nagyon féreértett. A Fenség (The Duke) viszont elérkezett személyes kríziséhez: "De jaj, nem tudok így maradni, szeretném magam megmutatni"



Legnagyobb sajnálatunkra ezt a misztikus északi világot (Tungur Knivur) valamilyen érthetetlen oknál fogva minőségi, de ezerszer hallott hard rockra (The Duke) cserélte. Szerette volna megmutatni magát az új David Coverdale-ként, ami sikerült is, ráadásul néhány embernek ez be is jött. De azzal, hogy kezdeti céljaival szemben utódja lett valakinek, meghasonlott, egyre inkább kezdte a szakma is lesajnálni. Az pedig, hogy lelkileg nincs topon, jó látható a mostanában készült képeken (alkesz sajtfej). "Ezért minden önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének"

Nem tudni, hogy az önkínzás a túlpörgetett rock 'n' roll életmódra, vagy a túlzásba vitt projektezésre (Avantasia, Genius, Allen/Lande, Millenium, Ken Hensley, stb.) vonatkozik, mindenesetre világosan látszik, hogy görcsös bizonyítási vágy hajtja. Féltettem ezért, de - bár a prófécia már nem tér ki az új lemez utáni időkre - úgy tűnik szeretni fogjuk, legalábbis én biztos szeretni fogom, hiszen a LATB nagy ígéret. Ha nem is állt vissza a status quo, az a bizonyos északi, lidérces fény azért picikét csak ott pislákol újra az új dalokban, és ha sikerül mentálisan is összekapnia magát és nem áll meg félúton, lesz még a debütalbumhoz hasonlóan nagyot szóló produktuma. Ez a lemez még csak az első lépés, de nagyon jó irányban megtéve...

Korábbi kritikánk itt!


Túrisas, dionysosrising.blog.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Jorn - Life on Death Road (2017)

2017-06-03 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...




Koncertek 2018. február 21. és 2018. március 09. között: