×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Hasítás (Magyar Rocknovellák) (2008) 

Megjelent: 2010. január 04. hétfő 18:05
Szerző: bcsaba
    Kultúra 

Nagyon szűkös idehaza a magyar rockirodalom. Csörsz István - Sírig tartsd a pofád, vagy éppen egy kortársabb, Nagy Gergely BASSZUS-a a ritka kivételek közé tartozik. Most karácsonyra megkaptam a címben szereplő novella-válogatáskötetet. Ezzel háromra emelkedett ezen művek száma (már amiről tudok). Persze vannak rocktörténeti könyvek nagyon szép számmal, jobbak, de főleg mostanában rosszabbak. De olyan, ami a rock szellemiségét emeli irodalmi szintre, ez a fenti három.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Kíváncsi voltam, vajon mi lesz az a szál, amire fel lehet fűzni egy ilyen antológiát. Vajon csak a téma, a rock megjelenése az irományokban, esetleg valamiféle irodalmi durvaság, nyelvezet, vagy a belengő hangulat, az eszmeiség. (igen, a rocknak olyanja is van.) A novellák leginkább niosztalgikusak. Ezek az írók általában nem huszonévesek. Vámos Miklós meg semmiképpen sem. (egy 1964-es élményét írja meg kiválóan). Hogy mennyire a fantázia szülte az írásokat, és tényszerűleg mennyire saját élmények, nem tudom megállapítani, csak sejtegetem. Azt azonban kijelenthetem, hogy ezeknek az íróknak van köze a rockhoz, személyes élmények lettek írásokká gyúrva. Ha nem is megtörtént események, de megélt lényeg.

Van néhány büdösebb írás, például Bárdos Deák Ágnes önmitologizálása. Ki is lóg a sorból, nem irodalmi, inkább irodalmiaskodó rocktörténetiskedő. Meglett volna a kötet nélküle. Vagy erőlködős állazáskodós Dragomán György - Hevimetálja. Olyan, mintha ezt csak némi lenézéssel elképzelné. Nekem úgy tűnik, és még ha nem is így van, akkor is béna az a sztereotípia, hogy a metálosok kőbunkó igénytelen alakok. Az se menő, ha angol szöveget fonetikusan írunk, ez jó tíz éve is meghaladott volt, mégha az író nyilvánvalóvá is teszi műveltségét metálvonalon, mikor komolyabb idézeteket helyez el, és főhősével érteti is, tehát nem csak énekelteti, mint egy angolul nem tudóval. Bár tény, hogy sokat nevettem rajta, ezt mégsem kellett volna.

Nem büdös, de az előzőhöz hasonlóan geciző írás a Jubileumi koncert, amely univerzális 30-40 éves jubileumi koncertkritika bármelyik „nagy magyar vénhülyék” zenekarról. A dobos meghalt, a gitáros fia játszik helyette (ő már zenélni is tud), koncert előtt injekciókkal kezelik a gerincsérvet, a bulira a legnagyobb szüksége a pénz miatt a basszerosnak van, aki minden lemezre csak egy számra volt szerző, és senki se ismeri meg. A belépőjegy-árak közt van nyugdíjas jegy is. Ez a helyén van.

Kedves írás az anya-lánya kései egymásratalálásról az Egy este Erika nélkül, ahol a rock csak egy kapcsolódási pont, de milyen fontos kapcsolódási pont. Olyan szempontból is nagyra tartom ezt a darabját a kötetnek, hogy megmutatja a rock szerintem egyik legigazabb erejét: közösségkovácsoló képességét. Hogy ez most kortársak egymásra találása, vagy éppen egy anya és lánya közös pontja, tulajdonképpen mindegy. Vagy nagyon tetszik a Számörtájm - Balázs Attilától. Ezt vártam, hogy ezek a rockhoz kapcsolódó feelingek, jelesül itt a bluesfeeling, a főhős élete nagy be nem teljesült szerelme okán megjelennek. Hogy megformálják az elmondhatatlant. Ez lett volna a nagy mutatvány, hisz a zene arról szól, amit egyszerűen elmondani nem lehet. Ha ezt vissza tudják „fordítani” prózába, az már döfi. Ebben éppen sikerült. Szerelmes darab Egressy Zoltán Összesítése, és már csak azért is bravúr, mert a férfi író női szemszögből írja meg a reménytelen szerelmet.

Helyenként szociologizáló a válogatás, mint a kötet egyik szerkesztőjének, Békés Pálnak múltbarévedése, egyik haverjának lecsúszástörténete, elsiratása. Éles darab, mivel csak a kezdő és végpontot villantja fel, a reményteljes kezdést és a tragikus bukást. Eközben az író szemszöge változatlan. A Pink Flyod - Dark Side albuma ’74-ben is ugyanaz, mint a XXI. században. Sőt, talán még érettebb is az élmény.

Kiss Ottó darabja, a Mobil című is szociologizál, elég jól. A 70-es évek vadabb világának szereplői elevenednek meg. KMK, nemi erőszak, pia, „koncerttúrizmus”, rendőrség, a közegek diktatúrás vegzatúrája. És megjelenik benne egy érdekes motívum is, a koncertfelvétel-készítés. Megkerestem Kiss Ottót, sajnos csak fikciós a történet, de ettől még halálpontos! (zárójelben jegyzem meg azért a pontoság kedvéért, hogy aki 4 éve KMK, annak nem volt pénze minden mobilkoncertet felvenni, mert nagyon drága volt a kazetta ehhez) De ez is a kötet egyik legjobb darabja. Múltbarévedő és vicces a the Toors című hasonnevű gimis zenekar történetére visszaemlékezőírás is, a vidéki amatőrizmus korrekt tükre.

Sokat vártam címe alapján a Hogyan lettem ricsés csávótól, de elég semmitmondó lett a novella, ez is az egyik leggyengébb pont a kötetben. Szintúgy Kiss László - Bédekkere. Talán a legnagyobb sekély szar Hazai Attila - Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon... És Jánossy Lajos - Last tapes nr. 1-ja. Ezek okoskodó katyvaszok, és vagy lövésük sincs, vagy túl sokat akarnak mondani. Értelmetlen mélypont még a szenvedő szerelmes A sápadtnál is fehérebb árnyalat című írás. Teljesen feleslegesnek érzem ezt a pár darabot a könyvben. Nem sikerültek. Ugyanígy kilóg a John Torrington, viszont ez, mint írás: király. És van két mondata, ami nagyon igaz, ezért mégis helye van a sorban, idézem: „A magyar rockzene, ami csoda volt a maga módján, egy félreértésen alapult, a félreértés pedig azon, hogy a szövegírók általában nem tudtak angolul, és ezért feltételezték, hogy az angol számok szövegei jók. Így aztán jobb verseket írtak a saját számaikhoz, mint ami feltétlenül szükséges lett volna.”

Olvastam korábban egy ilyen jellegű antológiát Friss Irodalmi Húsok címmel. Poós Zolit hiányoltam is ebből a válogatásból. (a zabálósban szerepelt és nagyra tartom a magyar rockbéli felkészültségét...) Nameg a fent említett Nagy Gergő is elfért volna...

A „húsos” tetszett, ezek jó dolgok, ilyen tematikus könyveket szívesen olvasok, ezzel lehet némileg tájékozódni a kortárs magyar irodalommal is. Olyan ez, mint egy „kiadós” tribute lemez, ahol a lemezkiadó összetrombitálja a label alatt futó zenekarokat egy nagy klasszikus feldolgozásának örve alatt. Például ilyen volt az Encomium a Led Zeppelin hivatalos tribute albuma, és még sorolhatnám. Mindnek van jobb és gyengébb pillanata, kiket mennyire érint meg a téma, kinél mennyire mennyire erőszakolt a keret. Ilyet lehetne még, hogy ötleteljek a kiadónak: pl „Katonasztorik”, vagy „Hogyan veszetettem el” címen csinálni még.

A kötet jó támasza annak a feltevésnek, hogy a rock and roll intellektuális is tud lenni, és a magyar és egyetemes kultúra része. Érték. Egyébként nem túl bonyolult írások, mondhatnám: egyszerűek. Ujjgyakorlatok, vagy még az se... Dehát a rock is egyszerű dolog, és nekünk tetszik. A kötet borítása, külcsíne kislemezt idéz. Ez kiváló gondolat. Kicsit retrós, ezzel a nosztalgia vonalat erősítve. Csak a borítón sikerült „Jimmy Hendrixnek” írni Jimi Hendrixet. Ebbe nem kellett volna beleszaladni. Összességében a kötet: Rock and rollból... négyes alá. Szóval egy kicsit langyoska. A novellák sorrendjét az írok névsora adja.

Balázs Attila Számmörtájm (lávsztori)
Bán Zsófia Egy este Erika nélkül
Bárdos Deák Ágnes A rock 'n' roll Jeanne d'Arcja
Békés Pál A Hold túloldalán
Demény Péter Tizenhat tonna
Dragomán György Hevimetál
Egressy Zoltán Összesítés
Esze Dóra "Ha nem ég a villany, kevésbé veszélyes"
Garaczi László Hasítás
Grecsó Krisztián The Toors
Háy János Jubileumi koncert
Hazai Attila Rokkant rokkerek, idült idolok Hortobágyon
Jánossy Lajos Last tapes nr. 1.
Kapecz Zsuzsa A sápadtnál is fehérebb árnyalat
Kemény István John Torrington
Kiss László Bédekker
Kiss Ottó Mobil
Majoros Sándor Egy könnyű nyugtató
Méhes Károly Hogyan lettem ricsés csávó
Ménes Attila Lassan átpörög
Podmaniczky Szilárd Képzelt riport
Radics Viktória Ő még csak most tizennégy
Salamon András Pudligárok
Szüts Miklós Crying in the Csepel
Tóth Krisztina Doors
Vámos Miklós Zümm

Bálint Csaba (2010.01.04.)
(www.rockmuzeum.ini.hu)

rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Hasítás (Magyar Rocknovellák) !




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia