Lehet, hogy csak rosszul látom a dolgot, de a tatabányai zenekar szerintem az egyik legalulértékeltebb zenekar itthon, legalábbis a rocksajtó részéről. Alig-alig szerepelnek a médiában, mégis lelkes tábor várja őket sok helyen – különböző klubkoncertek alkalmával volt szerencsém meggyőződni erről személyesen is –, ráadásul egyre profibb munkákkal rukkolnak elő. A 2006-os Szürkület valószínűleg minden kétkedőt meggyőzött, de jelen koronggal még azt a szintet is sikerült überelni.

Ugyan nem úszták meg tagcserék nélkül az elmúlt időszakot (Preil Tibor gitáros helyére Loderer László, Boros Péter dobos posztjára pedig Erdei Attila érkezett), de talán ennek is köszönhető a még magasabb nívó. Rögtön a nyitó Éjfél Felé olyan kitörölhetetlen melódiákkal operál, amire csak elismerően lehet bólintani, az egyik legjobb nóta az újak közül. A korábban több helyen felbukkant „göteborgos death metal” jelző nagyjából most is helytálló, kevés thrashes, máshol csipetnyi gótikával fűszerezve, amelyben a harmóniák és a gitárszólók most is központi szerepet játszanak. Eget rengető változásról nem lehet tehát beszámolni, azonban mégis akad pár apró újdonság. Ezek egyike a felettébb jó húzásnak tekinthető dallamos énekkel is tarkított refrének megszaporodása, amelyek kétségkívül remekül egészítik ki Tass jellegzetes, mégis érthető gurgulázását.

Minden, de tényleg minden dalban ízlésesen vegyítik a témákat a srácok, a lendületesen dohogó szerzemények pedig alig pár hallgatás után memorizálhatók. Igazán jó példa erre a már említett Éjfél Felé, a lightosabban induló, szintén remek refrénnel felvértezett Romok között, a morózusabb, doom metalra hajazó Mint Tűz és a Jég, vagy a Semmi, Nincs Semmi. A szövegeket – ahogy korábban – ezúttal is Tass jegyzi, a melankolikus hangvételű, helyenként elvont megfogalmazás valószínűleg nem kevés személyes élményt takar, de ez már mondhatni stílusjegyük. Korábbi anyagaik esetében sem érhette különösebb panasz a produkciót, a zenészek ezúttal is topon vannak, az Audioplanetben pedig újfent combos sounddal bíró, remek munka született. Talán az eddigi legjobb a csapat történetében. A borító viszont közel sem jön be annyira, mint a legutóbbi, de különösebben nem csökkenti az összkép pozitív megítélését. Viszont szép és nemes gesztus az elhunyt barátokról való megemlékezés a bookletben.

Egy szó, mint száz: felettébb meggyőző lemezt tett le a banda, minden elismerést megérdemelnek. Dallamos death metal hívőknek erősen ajánlott hallgatnivaló. Ráadásul a novemberi HammerWorld ingyenes mellékleteként a begyűjtése sem ütközhet különösebb nehézségbe...