A rock szupersztárok felébrednek a 11 éve tartó nosztalgiázó álmodozásból és egy klasszikus KISS értékekkel rendelkező albumot készítettek! A Sonic Boom-on 11 vadonatúj KISS himnuszt lehet találni, amiről az idén 60 éves Gene Simmons így nyilatkozott: "Sonic Boom a gyóntatószékünk: mikor tükörbe nézel, kompromisszumot kell kötnöd magaddal. Bárki vagy te, legyél a legjobb ami tudsz lenni. Ebben az értelemben a KISS most újra megszületik."

Több mint 80 millió világszerte eladott album után, 35 évnyi stúdió-tapasztalattal és 18 stúdióalbummal a zsebükben, sikerült most egy olyan eredeti albumot készíteniük, ami a KISS hagyatéka tekintetében is meghatározó minőséggel bír! Igen, sokunknak mindig hiányozni fog Ace Frehley és Peter Criss, de úgy hiszem Tommy Thayer és Eric Singer szívét-lelkét kitette a régóta tartó nosztalgiázó aréna koncertes korszakban! Ezen a lemezen pedig alkalmuk van bizonyítani! És igen, nagy hibának tartom, hogy Tommy és Eric az eredeti maszkokat kapta, mert bár a nosztalgia-korszakban ez jó marketing húzásnak tűnt, most már a zenében és külsőleg is kellenének a kizárólag rájuk jellemző jegyek...

Ez az album Paul Stanley és Gene Simmons közösen felépített KISS-elképzelésének minden fontos elemét tökéletesen tartalmazza... és igen, ők ketten a zenekar 1972-óta tartó történetének két legfontosabb dalszerzői, és így ez azt is jelenti egyben, hogy klasszikus KISS világban írt dalokat kapunk, váltott főszerepléssel!

A hosszú dalszerzési szünet ellenére, a Sonic Boom-ot csak négy hónap alatt írták és vették fel, érezhető is benne a spontán-feeling, ami miatt képes megelevenedni benne a hetvenes évek. Az 1998-ban, utolsóként megjelent Psycho Circus-nak szerintem pont ennek a spontán és laza érzésnek a hiánya volt a legnagyobb baja... Ezt a feelinget megfejelték azzal, hogy a Sonic Boom dalait a Los Angeles-i Conway Stúdióban rögzítették, ahol ma már ritkán használt, két hüvelykes analóg szalagon lehetett dolgozni. Ez az ódivatú munka-stílus alaposan hallatszik is az új dalokon, élő és régimódi lett a hangzás... és nagyon valószinű, hogy a fejükben is rendett tett!

Félreérthetetlen KISS dalokról van most szó, szünet nélküli seggberúgós rock and roll himnuszok alap érzésével! A történelmi évekkel ellentétben, itt most nincsenek töltelék pillanatok, a legendás nagy slágerek örömmel átitatott kreatív ereje sugárzik az első hangtól az utolsóig... A világszerte ikonikus figurákká váló Gene és Paul a gyökerekhez tért most vissza, és készített egy olyan lemezt, amit kiadhatott volna akár a hetvenes években is, akkor is a csúcsra értek volna vele!

2009-ben nem tudom elképzelni, hogy bármely laza és dallamos rock műfajban a Sonic Boom-nál jobb lemez szülessen! Gyakorlatilag 11 KISS-himnuszt tudtak írni, amit még az sem tud kizökkenteni, hogy Eric Singer énekli az All For The Glory-t és Tommy Thayer énekli a When Lightning Strikes-ot... Régen is mindig kapott lehetőséget Ace és Peter és végül most sem lett rosszabb a végeredmény...

A nosztalgia turnékon edződött KISS rajongók nem fognak csalódni ebben a lemezben, mert ez olyan lett, azokat a megoldásokat tartalmazza, mint amit megszokhattak... Zenei trükkök szerencsére nincsenek, itt himnuszok vannak, amit a rajongók már elsőre fel fognak ismerni... Azok, akik a történelmi dalokon eddig is fanyalogtak, azok véleménye most szerintem figyelmen kívül hagyható! A Sonic Boom minősége miatt arany betűvel fog a KISS történetébe íródni!

Egyszerűen öröm hallgatni ezt a szórakoztató albumot! És persze ez nem jelenti azt, hogy Ace Frehley új lemezét el kell felejteni! Egyedül talán akkor lehetne jobb a Sonic Boom, ha átkerülne onnan egy Frehley dal... De Tommy is annyira sajátjaként játssza a régi riffeket, hogy senkinek nem lehet egy rossz szava sem... és igen, ezt egy 30 éve KISS-ért rajongó írja...

10/9.5