×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 A Piramissal Moszkvában (PM cikk 1980) 

Megjelent: 2009. június 30. kedd 18:05
Szerző: bcsaba
    Rockmúzeum 

A Piramissal Moszkvában (PM cikk 1980) - Hajnali viták és Dom Kino

Mikor megszülettem, Másnap, Hív a sötét, Ha volna két életem, Becsület - az ismerős dalok itt, a moszkvai Repülési Főiskolán, átvéve a jelenlévők őszinte csodálkozását és lelkesedését, újnak tetszenek. Csupán a sorrend más, egyébként a koncert ugyanolyan, mint otthon, bárhol. Még a hangulat is hasonló.

A többség a számok közben figyel, nem értvén a szöveget, talán saját gondolatait, impresszióit próbálja a zene "látványához" igazítani. És mint annyiszor a Piramis története során, ezúttal is a lírai szerzemények végén dübörög fel a vastaps és az éljenzés - a dalok hitét és hitelét megérzik a lent ülők.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A fénylő Piramisok árnyékában a hangszerek hosszabb szólókkal mutatkoznak be, Som Lajos orosz nyelvű ajánlása jó útbaigazító a szintetizátorok efekt halmazához, az életre kelő basszusgitár improvizációjához, a dobszólóhoz. A Becsület végén, mikor Révész Sándor a zene lüktetésének megfelelő egyéni, de tiszta kiejtéssel mutatja be oroszul az együttes tagjait, nem marad ülve néző - ismételni kell, míg fel nem hangzik a viszontlátásra Moszkva búcsúmondata.

Az öltöző előtt fegyelmezett, hosszú sor, a fiatalok kézszorításra, autógramra várnak - egyetemi tankönyvek fedelére, füzetlapokra, táskákra kerül az aláírás. Aztán irány a busz, vissza a szállodába. Az étterem már bezárt, így a szobában folyik az örök, de megunhatatlan értékelés, ami természetesen a műfajról szóló vitává bővül.

Irányzatok és vetélytársak, stratégia és pesszimizmus, a jövő megsejtése és filozófia - egy ki tudja honna előkerült pezsgősüveg megoldja a nyelvet. Éjjel három, mikor úgy érezzük: egy nappal öregebbek, egy nappal okosabbak lettünk. A reggelinél mintha sportembereket látnék különféle tejtermékekkel körülvéve, kalóriában számolva. A magyarázat: valamikor ötven nappal ezelőtt, a turné kezdetén mindannyian kézisúlyzókat vásároltak, az utazások, fellépések közötti szabadidő a szobákhoz kötött, de láthatóan eredményes testedzéssel tellik el - ilyen izmos zenészeket ritkán látni. Tíz óra, mikor útra kél a csapat, böngésszük a metrótérképet, hogyan lehet a rengeteg vonal közül a legegyszerűbben a történelmi városrészbe, a Kreml közelébe jutni. Nincs hideg, de Lajos a füle tövéig húzza a fehér kötött sísapkát, tudjuk, miért fázik. A többiek hajadonfőtt és csak ezért ismerni fel, hogy nem vagyunk moszkvaiak, itt mindenki, kivétel nélkül a jellegzetes orosz kucsmában, az usankában jár.

A csoport a Nagy Színháznál kettészakad. páran a Vörös tér irányába mennek, az ügyintézők a Goszkoncert, a koncertigazgatóság irodáit keresik föl, érdeklődni az első fővárosi Piramiskoncert tapasztalatairól, meg a szovjet pop és rockzene helyzetéről. Mindkettőre pozitív a válasz, vagyis: csak így tovább, minden rendben és van miről beszámolniuk az ottani szakembereknek. Kiderül, hogy a magyarországi jazzfesztiválokról már ismert együttesek és szólisták mellett újak is vannak, akiket érdemes lenne meghívni. Ami pedig a rockot illet: talán két éve hogy sorozatban jelentkeznek olyan fiatal együttesek, amelyek szövegükben és zenéjükben is ide sorolhatók. És hogy emnnyire kedvelték meg őket a fiatalok, bizonyítja, hogy az 1979-es népszerűségi szavazás első tíz helyezettje közül hatnak rövid a múltja. Sajnos közülük egyikkel sem lehet találkozni Moszkvában ezekben a napokban, nagy az ország, mindannyian turnéznak. Délidő, de nem csak mi vagyunk éhesek a belvárosi éttermekben, sasliksütőkben teltház. Így a Metropol Szálló előtt várakozó taxik viszik vissza az ismét egybegyűlt "delegációt" - haza, a Varsó Szállóba. A délután ismét a csendes személődésé, aztán utazás a ma esti helyszínre, a Filmek Házába.

Az itthonihoz hasonlóan Moszkvában is rendeznek rockkoncertek a mozikban, helyesebben rendszeresen a Dom Kinoban. Körülbelül ezerkétszáz néző, hatalmas színházi, amfiteátrumi jellegű terem. Amikor benépesül a nézőtér, meglepődünk az igencsak elegáns közönség, mint itthon egy jó nevű színházban. Vegyes az életkor is, az átlag közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, de a jegyszedők türelmesek, szemük se rebben, mikor a tizedik "vendéget" - , itt tanuló egyetemsitákat, messziről jött, jegy nélkül maradt kiskatonát hozza be a kapun a zenekar. Ma este csendesebb a fogadtatás a tegnapinál, úgy látszik, ez itt exkluzív helynek számít, nem szokás a túl hangos tetszésnyilvánítás. Aztán szünet után feloldódik a légkör, Cserjés László, a moszkvai rádió magyar adásának vezetője, meg az itteni japán tudósító nem győzi szalaggal a felvételek készítését. Mikor az esti hangversenynek vége, arra gondolok: a tegnapi beszélgetés ismét kora hajnalig folytatódik. És igazam van.

Bálint Péter cikke a Pesti Műsorban 1980-ból

A szerkesztő megjegyzései: Milyen érdekes így utólag olvasni, hogy be kellett nyalni a meleg szarig a szovjet elvtársaknak. Moszkvában minden a legnagyobb rendben, és micsoda rockélet van ott. Na persze. A KGST országoknak mindig a magyar rockzenekarok voltak az elérhető legjobbak saját hazai és nemzetközi viszonylatban is. A magyar rockzenekarok popgyarmatokként használták a környező "baráti" országokat. Azért volt itthon egy viszonylagos szabadság. Gondoljunk bele, még ez a cikk is azt írja: "talán két éve hogy sorozatban jelentkeznek olyan fiatal együttesek, amelyek szövegükben és zenéjükben is ide sorolhatók". Jól be voltak zárva.

"Sajnos közülük egyikkel sem lehet találkozni Moszkvában ezekben a napokban, nagy az ország, mindannyian turnéznak." - Na ja, meg nehogy valami hülyeséget nyilatkozzanak.


(2009.06.29.) rockmuzeum.ini.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: A Piramissal Moszkvában !




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Bergendy - kislemezek 07.
A következő EP két dalában a Bergendy Zalatnay Saroltát kíséri, a másik két dal pedig önálló, zenekari

Tovább...
Bergendy - kislemezek 06.
Szántó Erzsi kislemezének A-oldalán a Bergendy együttes kísér. A dal címe You're My World, ami eredetileg Umberto Bindi olasz slágere volt, de a Bergendy

Tovább...
Bergendy - kislemezek 08.
A következő EP-n a Bergendy Mátray Zsuzsa táncdalénekesnőt

Tovább...
Bergendy - kislemezek 09.
A következő EP-n a Bergendy két dalban Zalatnay Saroltát kíséri, két dalt pedig önállóan ad

Tovább...












Klipmánia