×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Joe Satriani - Strange Beautiful Music (2002) 

Megjelent: 2003. július 12. szombat 10:37:41
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Ha gitárról van szó, akkor Hendrix, Page, Clapton, Van Halen, Malmsteen, és Vai mellett a legek között ott a helye ennek az olasz bevándorló fiúnak is. Joe Satriani egy kreatív elme, akinek a muzsikája lemezről lemezre folyamatosan alakul ki, változik. A gitár trendektől teljesen elvonatkoztat, saját útját járja, a saját maga világában egyedülálló alkotásokat ad a világnak. Utóbbi lemezein, az addigi rock - blues szerű daloktól elvonatkoztatva loop-okkal és sampler-ekkel dúsította a dalokat. Ez a trend ezen az ÉRDEKES GYÖNYÖRŰ MUZSIKA lemezen enyhén van jelen. Dalai letisztultak, nyugodtak, és kiegyensúlyozottan magas színvonalon szólnak.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A lemez bonyolultan kezdődik, erre a lemezre újdonságként érkező keleties ízű dallamokkal fűszerezte a lemez nyitó dalait. Az indulásban stoner stílusú laza gitár futammal vezeti fel az első dalt, aztán belefut a saját dallamába, amely bármelyik lemezén lehetne. Végül kialakul a keleties hangulatú, balladisztikus lejtésű mű. Az Ötödik elem című film betétdalára emlékeztető dallam kellemes végigfut a háttérben, felette pedig Satriani szólója maga a teljesség felé vezető gitárút. Erre a lemezre kifejlődött valamilyen világzenei szál a muzsikájában, amitől nyitottabb lett a lemez, mint elődjei. Nyitottabb a szélesebb, nem rocker fülek számára is.

A számícímek találóak, például a második dalban szinte elképzelni is nehéz, hogy nem hastáncol valaki a háttérben. Megjelenik itt is a keleties gitár, és alatta egy keleties ütőshangszeres valami, a lelassult szóló rész pedig bemutató, aki gitárt fogott már a kezébe tudja, hogy "látni és meghalni" ennyi kell csak.

Bármennyire is furcsa hiába instrumentális a lemez, sosem válik unalmassá. Talán a nem annyira gitárvirtuóz fanatikusoknak sem. Merthogy ez a lemez, mint általában a Satriani hagyaték nem öncélú vírga dobálás, inkább az egyszerűbb háttér fölötti bemutató, és ötletek végig mutatása. Dallamokkal, romantikus betétekkel. Aki szereti a gitár muzsikát, ének nélkül annak ez a lemez nagyon fog tetszeni, mert minden dal egy külön világot mutat be, összekötő kapocs a muzsikus, akinek minden dal egy újjászületés (legalábbis úgy adja elő). RAP-pelni is megtanít a gitárjával, ez az ötödik dalban mutatódik el a nagyérdemű közönségnek. Iszonyatosan fejlődik a tudománya a kopasz UFO embernek, lassan bevezetődhetnének a dalai az iskolákba, mint kötelező hallgatmány. Klasszikusan, komolyan muzsikál, semmi kihagyás, félre nyúlás, sika a nyakon. Semmi, csak a dallamok, és az élmény, akár háttérbe, akár odafigyelve. Gitárbemutató JAZZ és ROCK a legfelsőbb fokon.

10/9.9


Track lista:

1. "Oriental Melody" – 3:53
2. "Belly Dancer" – 5:00
3. "Starry Night" – 3:53
4. "Chords of Life" – 4:12
5. "Mind Storm" – 4:10
6. "Sleep Walk" (Ann Farina) – 2:42
7. "New Last Jam" – 4:16
8. "Mountain Song" – 3:28
9. "What Breaks a Heart" – 5:17
10. "Seven String" – 4:00
11. "Hill Groove" – 4:07
12. "The Journey" – 4:07
13. "The Traveler" – 5:36
14. "You Saved My Life" – 5:02

Közreműködő zenészek:

Joe Satriani - elektromos és akusztikus gitár, bendzsó, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Matt Bissonette - basszusgitár
Jeff Campitelli - dob
Eric Caudieux - billentyűs hangszerek és computeres cuccok
John Cuniberti - ütős hangszerek

Közreműködő vendégek:
Robert Fripp: elektromos gitár
Gregg Bissonette: dob
Pia Vai: harp

1986 - Not of This Earth
1987 - Surfing with the Alien
1989 - Flying in a Blue Dream
1992 - The Extremist
1993 - Time Machine
1995 - Joe Satriani
1998 - Crystal Planet
2000 - Engines of Creation
2002 - Strange Beautiful Music
2004 - Is There Love in Space?
2006 - Super Colossal
2008 - Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock

EP>
Dreaming #11
Additional Creations

válogatás
The Beautiful Guitar
The Electric Joe Satriani: An Anthology

koncert:
1993 - Time Machine
2001 - Live in San Francisco
2006 - Satriani Live!

Honlap:
satriani.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...












Klipmánia